Milyen keleti nyelvet ajánlotok ezek közül?

szerintem ez tok jol osszehasonlitja a koreait, japcsit meg a kinait: remelem az angol megy ;)

Chinese:

Grammar: Easy The words are organized in generally the same way English is (subject verb noun) and grammar is arguably easier because there are less conjugations and exceptions to rules.

Speaking: Medium-Hard. Tones are hard for English-speakers to grasp, as are some of the sounds (like the Chinese "r"). However, English arms you with a solid arsenal of phonetics and our experience with intonations in speaking help with learning tones. That said, most people I've met who aren't native or bilingual speakers of Chinese speak with pretty heavy accents, even if they are fluent otherwise.

Reading/Writing: Hard. The entire language is in characters. Everything!! You need to know a pretty intimidatingly large number of characters to be considered functional in Chinese. Additionally, because of the traditional/simplified divide between Taiwan/Hong Kong and China, knowing one set sometimes isn't enough to understand the other.

Japanese:

Grammar: Hard The syntax of Japanese is inverted from English, so you're really learning a whole new grammatical structure. Additionally, there are conjugations with very subtle differences as well as conjugations based on honorific levels (ranging from rude to the highest level of respect). The bane for most learners of Japanese, I think, is particles. They are sometimes interchangeable and don't follow the strictest set of rules. Oftentimes, you just have to know.

Speaking: Easy-Medium. There are no tones and English has pretty much all the sounds you need for Japanese (minus the "r", but if you took Spanish in high school, it should be fine). Plus, the pronounciation of a consonant-vowel combo never changes, unlike English. An "a" sound is pronounced the same in all cases, none of that ah/ay nonsense. However, mastery of pitch differences, while easier than tones, easily distinguishes non-native from native speakers.

Reading/Writing: Medium-Hard. The plus side is that there is a set amount of hiragana and katakana, which make up a good deal of the Japanese language and are often written above difficult kanji to tell you the pronunciation (furigana). It also has significantly less kanji than Chinese. However, unlike Chinese, each character has an onyomi and kunyomi pronunciation (one based on the Chinese origins, another based on whatever native Japanese word they chose to attach the kanji to when they adopted it) and some common characters even have 3+. That pretty much doubles what you have to learn for kanji, and you sometimes can't tell which pronunciation you're supposed to use.

Korean:

Grammar: Hard I would say the same level as Japanese, since the two languages have very similar grammatical structures. If you know Japanese, learning Korean is much easier. I tried learning from an American Korean textbook but switched to a Japanese one once I realized how much more intuitive all the explanations were from a Japanese grammatical standpoint.

Speaking: Medium. Korean doesn't have tones, but it has some pretty difficult sounds. The vowels are ones that aren't common in English. For example, the commonly-used "eo" is some hybrid of oh/uh, and the "eu" is quite guttural. Also, many words end in "l", but not in the same way English does (as my textbook put it, a Korean ending "l" sounds like an English beginning "l"). This is the one sound I personally have the most trouble with. However, these all become easier with practice and exposure.

Reading/Writing: Easy-Medium. Easy in the sense of an Asian language, that is. Hangul is based on individual letters and not whole syllables, so it's even easier than Japanese in that there's NO KANJI (yay!) and, instead of different characters for ka/ki/ku/sa/shi/su/etc., it's one character each for the k, s, a, i, u. Mix and match much like English letters. That being said, there are some rules for reading Korean that alter how you're supposed to pronounce certain letters or combination of letters, which make it a bit more complicated (esp. when spelling words just from listening to them).

Vagy itt egy masik lista, ez foleg angol nyelvu tanulokra vonatkozik de ez szerint az indonezt a legkonnyebb es a tai a harmadik.

[link]

Én magyar szempontból írnám le, bár válaszom értékét csökkenti, hogy én kizárólag japánul beszélek.

Kínai: A kínaiban a nyelvtan minimális, lényegében "én nem beszél te nyelv"-kaliberű szerkezeteket használnak. Ami baromi nehéz, az a kiejtés. Már az elején jól kell megtanulnod, anélkül teljesen érthetetlen leszel. Sőt, nem is csak a kiejtés, hanem a hangsúly.

A másik nehéz része az írás. Nekem ez még a japánban is gondot okoz, pedig szeretem tanulni a kandzsikat. Na, kínaiban még több van, és mivel ők csak azt használnak, ezért még fontosabbak. A nálunk elérhető nyelvkönyvekről nincsenek tapasztalataim, annyit tudok, hogy létezik a "Kínai nyelvkönyv magyaroknak" című könyv, állítólag jó, de mondom, én nem ismerem.

Japán: Na, erről tudok mesélni. A japán nem annyira nehéz, ha magyar vagy. A nyelvtan logikája teljesen a magyar logikáját követi, még azon túl is, hogy agglutináló. Például a tárgyragot magyarként egy pillanat alatt megtanulod használni, mert lényegében úgy használják, ahogyan mi. Azok a nyelvtani szabályok, amik különböznek, azok meg nagyon könnyűek. Szóval én azt mondom, hogy természetesen sok időt kell a nyelvtanra szánni, de alapvetően nem lesz vele probléma. Sokkal egyszerűbb, mint pl. a németben.

A kiejtés még egyszerűbb, ugyanis a magyar hangkészlet fedi a japánt. Máshogyan mondva: a kiejtést egyáltalán nem kell tanulnod, mert ugyanolyan, mint a magyar. A magyar-japán nyelvkönyvben még csak nem is jön elő a téma.

A baj a kandzsikkal van. Itt is baromi sokat kell megtanulni, ahhoz, hogy a legmagasabb szintű nyelvvizsgát letehessed, 2000 kandzsi kell. Azért ezer kandzsinál is jó vagy már, az már felsőfok.

A magyaroknak készült Dekiru jó könyv, a nyelvtani magyarázatai nagyon jók. Egy hibája van, hogy baromi kevés benne a feladat, mivel nincsen munkafüzete. A legtöbb gyakorlós feladat annyi, hogy "alkossatok párbeszédet". A legtöbb diák ezt a Dekirut együtt használja az amerikai Genki tankönyvvel. Együtt jól lehet velük haladni. Még talán annyi kritikám lenne, hogy a magyar Dekiru a sajátos magyar szokások miatt nem a nemzetközi japán nyelvvizsgára készít fel(JLPT), hanem a magyar kétszintű érettségre- de ez már csak az én hülyeségem, mivel hát arra is kell egy tankönyv.

Koreai: A koreaiban erős könnyebbség, hogy nincsenek kandzsik. A hangult használják, ami a leglogikusabb írásrendszer, pár nap alatt megtanulható.

A kiejtés is könnyű, bár nem jön annyira természetesen, mint a japán.

A nyelvtan állítólag kicsivel bonyolultabb a japánnál. Egy koreaitól azt olvastam, hogy a japán nyelvtan a koreai lebutított változata. De valóban, a logikája mindenki szerint hasonló.

A thai nyelvről nem tudok nyilatkozni.

Az, hogy melyik éri meg jobban? Azt nem tudom. Japánul beszélnek a legtöbben, Japánnal van a legerősebb gazdasági kapcsolatunk. Igazából mindhárom hasznos.