Annyian írják, hogy anyanyelvi szinten űznek egy bizonyos nyelvet Magyarországon élve, mennyi alapja lehet ennek?

Utolsó vagyok, én 3 nyelven tanultam, mindből van nyelvvizsgám, de németül nem tudok beszélni, elég passzív a nyelvtudásom. ellenben a munkahelyemen fordítok németből (nem fordító iroda vagyunk, csak néha szükséges), és néha komolyabb szövegeket is, pl. orvosi szöveget. De sokat szótárazok. Nem merem azt mondani, hogy tudok németül, pedig van nyelvvizsgám.

Angolul biztos a nyelvtudásom, spanyolul is elég jó. Ez az én értelmezésemben azt jelenti, hogy tudok eredeti nyelven zenét hallgatni, filmeket nézni (felirat nélkül), elolvasni magyarul ki nem adott regényeket. Ez messze nem anyanyelvi szint, és mint mondtam, az értelmezhetetlen is, de azért azt hiszem, meg lehet tanulni itthonról nagyon jól egy nyelvet. Nekem mindig csak ennyi volt a célom, hogy tudjak így olvasni, filmezni, zenét hallgatni, megnézzek mondjuk spanyolul egy interjút stb. Ezt lehetett itthonról is. Apán Németországban élt pár évet, azóta is németekkel dolgozik, de a kiejtése nem jó. És maga mondta, hogy rajta kívül alig tanult meg valaki rendesen németül, aki annak idején ugyanazon a helyen keresett állást, és kint élt pár évig. Szóval jól meg lehet tanulni egy nyelvet itthonról, de anyanyelvi szinten? Ráadásul akcentus nélkül? És kinek az anyanyelvére gondolsz? Arra a párizsi divattervezőre, aki olyan szín- és anyagneveket mond, amit magyarul se tudsz? Vagy a francia üzletemberére? Vagy a francia idiótára, aki maga is csak 300 szót tud?