Nyelvtanuláskor volt olyan pillanat, amikor azt gondoltad, hogy ezt a nyelvet soha nem fogom megtanulni?

Végig így éreztem, amíg az oktatási rendszeren belül tanultam. Főleg középiskolában. Meg egyszer általános iskolában meg kellett tanulni egy fél oldalas szövegek a Mikulásról, na az nagyon kikészített, falhoz is csaptam a füzetem. Tudtam néhány dolgot, de sehogy sem akart összeállni, normális mondatokat nem tudtam mondani, pedig mikor ránéztem a szavakra éreztem, hogy "van ott valami", szóval volt hozzá érzékem, csak a tanítási módszer volt rossz. Aztán elkezdtek dolgok érdekelni, és rá voltam kényszerülve, hogy használjam az angolt, mert megőrültem azért tudjam mit beszélnek meg mit írnak az általam érdekesnek tartott dolgokról. Maga a folyamat nem volt feltűnő, észrevétlenül beépült az életembe, de most ha visszamegyek azokhoz a szövegekhez, amiktől régen kétségbeestem, hogy sosem fogom érteni, és minden teljesen világos, akkor érzem mekkora a változás.

Oroszt is tanultam, na annál nem jött el a megvilágosodás, 12-ben, az utolsó oroszóra után vissza sem néztem többet.

Nálam most van ilyen pillanat és azon gondolkodom abbahagyjam-e a németet... Annyi szabály van, még egy egyszerű mondat megfogalmazásához is, írásban még megy valahogy de szóban esélytelennek érzem, el sem tudom képzelni hogy ez valaha folyékonyan, gondolkodás nélkül menne nekem :(

Szerintem az a titok hogy szeretni kell a nyelvet amit meg akarsz tanulni. Akkor ezeken a pillanatokon is hamar túl tudsz lépni. Ha nem sikerült megszeretni a tanult nyelvet, akkor csak kínszenvedés az egész tanulás :(

Minden egyes angolórán így éreztem, mindig olyan tanáraim voltak akik szerették megalázni az embert ha hibázott.

Suliból kikerülve(pár év szünet után) kedvet kaptam, hogy önerőből rendesen megtanuljam. Pár év alatt meglett a középfokú, 6 év után a felsőfokú nyelvvizsga.

angolnál nem, németnél igen

minden egyes nehéz nyelvtannál :D