Segítséget kérnék ebben a német szöveg lefordításában?
Előre is köszi :Wir lachten uns halbtot, Herr Dörfelt, der früh als erster das Haus verließ, war in die tiefe Grube gefallen, die wir vor siener haustür gegraben hatten.
Er zappelte ganz schön in dem Stacheldraht, den wir gezogen hat
ten,
nur mit dem linken Bein zappelte er nicht, das hielt er fein still, das war gebrochen.
Dabei hatte der Mann noch glück- denn wenn er die Graube gesehen und umgangen hätte, wäre beim Starten sein Auto explodiert.
Damit ging dann Klunker- Paul , ein Untermieter der Dörfelts, in die Luft, der den Arzt holen wollte.
Es ist bekannt, daß die Dörfelts leicht übelnehmen. So gegen 10 uhr begannen sie, unser Haus mit einer Kanone zzu beschießen.
Sie mussten erst üben, die Einschläge waren nicht alle in der Nähe unserer Fenster.
Das freute uns, denn jetzt ärgerten sich auch die anderen Hausbewohner, und Herr Lehmann, der Haubesitzer, hatte Angst um die Schönheit seines Hauses.
Eine Weile sah er noch zu, als aber zwei Granaten in seinem Wohnzimmer explodierten, wurde er nervös und gab uns den Schlüssel zum Dachboden.
Wir krochen sofort hinauf zu unserer Atomkanone. Es ging alles so, wie wir es geübt hatten. "Die werden sich wundern!" triumphierte unsre Mutter.
Als wir das ROHR genau auf Dörfelts Küche gerichtet haten, sah ich drüben gegenüber im Bodenfenster ein gleiches Rohr, das hatte aber keine Chance mehr, denn Elli, unsre Schwester , die immer noch über den verlust ihres Rockes böse war, gab das Kommando "Feuer".
Mit Einem unvergeßlichen Lärm verließ die Atomgranate das Rohr. Zur gleichen Zeit schossen auch die anderen. Die beiden Geschosse trafen sich genau in der Straßenmitte.
Natürlich sind wir nun alle tot,die Straße ist weg, und wo unsre Stadt früher stand, ist jetzt nur ein graubrauner Fleck.
Aber eins muß man sagen, wir haben das Unsre getan, schließlich kann
man sich nicht alles gefallen lassen.
Die Nachbarn tanzen einem sonst auf der Nase herum.
Ez lecke?
Félholtra röhögtük magunkat, Dörfelt úr, aki kora reggel elsőnek hagyta el a házat, beleesett abba a mély gödörbe, amit háza bejárata előtt ástunk.
Az általunk húzott szögesdrótban kalimpált, csak a bal lábával nem, azt szép nyugalomban tartotta, mert az el volt törve. Közben még szerncséje volt- mert ha a gödröt észrevette volna és kikerülte volna, a kocsija indításakor röpült volna a levegőbe.
A kocsival így Klunker- Pali, Dörfelték egyik albérlője, repült a levegőbe, aki orvost akart hivatni.
Tudtuk, hogy Dörfelték könnyen megharagudnak. Olyan tíz óra tájékán elkezdték a házunkat ágyúval lőni.
Először gyakorolniuk kellett, a becsapódások nem mind
az ablakunk közelében voltak. Ennek örültünk, mert most a többi lakó is méges volt. Lehmann úr, a háztulajdonos, féltette a ház esztétikáját. Egy darabig még elnézte a dolgokat, de amikor nappalijába két gránát is becsapódott (felrobbant), akkor ideges lett és odaadta nekünk a padlástér kulcsát. Rögtön felmásztunk az atomágyúnkhoz. Minden úgy ment ahogy begyakoroltuk.
"Fognak ezek még csodálkozni!" mondta anyánk diadalittasan
Mikor a csövet pontosan Dörfelték konyhájára irányítottuk, a szemközti padlástéren megjelent egy hasonló cső, de annak már nem volt esélye, mert testvérünk Elli, akimég mindig mérges vot a szoknyája elvesztése miatt, kiadta a parancsot, hogy "Tűz"
Az atomgránát felejthetetlen robajjal hagyta el a csövet. Ugyanekkor lőttek a túloldaliak is.
A két lövedék pont az utca közepén találkozott.
Persze most mindannyian halottak vagyunk, az utca nincs meg, és ahol a városunk állt valamikor, ott most csak egy szürkésbarna folt van. De egyet el kell ismerni, minden tőlünk telhetőt megtettünk, hiszen nem hagyhattuk magunkat. Különben a szomszédok azt csinálnak amit akarnak
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!