Nem tudom eldönteni h japán vagy kínai nyelvet tanuljak-e. Ha a kínait választom akkor japánban is megfognak érteni?

[link]

[link]

Amelyik jobban tetszik és érdekel.

"Nem tudom eldönteni h japán vagy kínai nyelvet tanuljak-e."

Hogyan került ez a kettő egymás mellé? Nem értem a kérdést. Kínaiul az tanul, aki különösen érdeklődik a kínai kultúra iránt, eredetiben akar olvasni kínai klasszikusokat stb. Japánul az tanul, aki ugyanezt érzi Japánnal kapcsolatban. Ha meg mind a kettő ennyire érdekel, akkor nyilván mind a kettőt tanulnod kell. Ha az egyik jobban érdekel, mint a másik, akkor azt tanuld, amelyik jobban érdekel.

"Ha a kínait választom akkor japánban is megfognak érteni?"

Nem, a két nyelvnek semmi köze egymáshoz, sőt, szinte a lehető legtávolabb vannak egymástól (a japán egy ragozó nyelv, a kínai egy izoláló).

Fontos tudomásul venned, hogy egyik nyelv ismerete sem hasznos. Úgyhogy csak akkor tanuld ezeket, ha az a perverziód, hogy mindenáron meg akarod tanulni ezeket. Kínaiul megtanulni több ezer óra kőkemény munkát jelent, és még ezzel sem juthatsz túl magas szintre. Alaposan meg kell fontolnod, hogy hajlandó vagy-e az életedből mondjuk 2-3 évet arra áldozni, hogy egy átlagos kínai gyerek színvonalán beszélj kínaiul. A kínai nem angol vagy német, szabályok alig vannak benne, a kínaitanuláshoz nem kell agy, csak óriási segg. És nem ám úgy megy a tanulása, hogy naponta 20-30 szó. Intenzív munkával és jó módszerrel naponta 3-4 szót lehet elsajátítani. Másolgatni a kis kriszkrakszokat éjjel-nappal, amikor sikerült újabb pár tucatot bemagolni, akkor nem elfelejteni a korábban megmagolt másik pár tucatot. És ha sok-sok év munkával sikerült megtanulnod kínaiul, akkor döbbenettel fogod tapasztalni, hogy ez a nyelvtudás semmire sem használható. Kínával való üzletelésre azért nem, mert a külfölddel üzletelő kínai megtanul angolul, ugyanis tudja, hogy milyen nehéz a külföldinek kínaiul tanulni. Ugyanakkor a kínai nem örül neki, ha egy külföldi tud kínaiul. Az ilyen külföldi a kínainak gyanús. Végül, azzal se nyersz sokat, ha kínaiul el tudod olvasni a kínai klasszikusokat. Ugyanis egyrészt úgyse tudod, mert a 2-3 ezer karakter, amit bemagoltál, napilaphoz elég, de egy középkori kínai regényhez nem, Másrészt, úgyis minden fontos kínai műnek van angol fordítása (kínaiak műve), tehát ha tudsz angolul, akkor MINDENT, amit érdemes tudni a kínai kultúráról, módodban áll megtudni.

Konklúzió: ha reménytelenül, őrülten szerelmes vagy a kínai kultúrába, akkor KISMÉRTÉKBEN hasznos tudni kínaiul. Egyébként nem, sőt, káros, mert kínaiul tudni azt jelenti, hogy az életedből sokezer órát kis krikszkrakszok másolgatására fordítottál értelmes tevékenység helyett.

Nézzük meg a japánt. Egy csöppet logikusabb az írása, mint a kínainak. A nyelvtana nagyon idegen, érdekes, nehéz. Ez kihívást jelent, agy kell hozzá. De éppen ezért nemcsak a magolásról szól, mint a kínai. Persze ebben nehezebb is a kínainál. Hasznossága hasonló a kínaiéhoz, azaz nem sok haszna van, bár Japán nagyobb gazdasági és tudományos hatalom, mint Kína, úgyhogy a japánnak még mindig több értelme van, mint a kínainak.

"utolsó válaszadó utolsó mondata: ebben biztos vagy?????"

Nagyjából ezer százalékig.

20:45

Népszerű butaság, amit mondasz. Meg kellene tanulni kicsit kevésbé felületesnek lenni.

Kína a legnagyobb exportőr, persze. Ettől a kínai nyelv jelentős lesz? NEM. Egy nyelv nem attól fontos, hogy sokan beszélik, hanm attól, hogy érdemes beszélni az adott nyelven, mert érdemes beszélni azokkal, akik beszélik.

A német és a japán nyelv azért fontos, mert rengeteg fejlesztőmérnök, egyetemi tanár, kutató stb. beszéli. Ez az a terület, ahol Kína egyelőre nincs versenyben. Az, hogy Kína a legnagyobb exportőr, abbólkövetkezik, hogy Kína jó nagy. Ez azonban nem érdem, semmit sem mond a minőségről. Kína a legnagyobb exportőr, mert Kínában van a legtöbb gyári munkás, akik jó sok exportcikket gyártanak. vagyis ha tudsz mandarinul, akkor beszélgethetsz 300 millió textilgyári szalagmunkással és mondjuk 20 élvonalbeli elektronikai fejlesztőmérnökkel. Ha tudsz japánul, akkor mondjuk beszélgethetsz 50 ezer textilgyári szalagmunkással és 10 ezer élvonalbeli elektronikai fejlesztőmérnökkel. Kb. ez a különbség.

Sok helyen elmondtam már, elmondom megint: 2000 és 2006 között Japán 240 ezer szabadalmat jegyeztetett be az USA-ban. A kis, Dunántúl méretű Izrael 8 ezret. A "rohamosan fejlődő" Kína 3500-at.

Kb. annyi élvonalbeli, világszinten okosnak számító ember van Kínában, mint fél Izraelben vagy 1/80 Japánban.

És ez nem faji kérdés, hanem annyi, hogy Kína egy harmadik világbeli, szegény ország, Japán meg egy fejlett ország.

Senki sem azért tanul idegen nyelvet, mert reméli, hogy ezáltal idegen országokbeli parasztokkal, buszvezetőkkel és újságkihordókkal cserélhet eszmét. Nyelvet azért szokás tanulni, hogy üzleti tárgyalásokat folytassunk külföldi vezetőkkel, tanuljunk külföldi tudósoktól, vagy tapasztalatot cseréljünk külföldi kutatókkal és értelmiségiekkel. Ez adja a nyelv hatalmát. Ebben a japán a következő 20-30 évben még messze erősebb lesz a kínainál. Nem beszélve arról, hogy Kína a valóságban abszolúte nem fejlődik "rohamosan", sőt, elég nagy bajban van és össze is omolhat.