Ez tényleg igaz a nyelviskolákra meg a tanárokra?

Ez tényleg igaz, mivel a magyar nyelvvizsgák nagy része inkább a grammatikai tudásra megy rá. Bár én olaszos voltam, voltam kint Olaszországban és amikor beszéltem teljesen furcsán néztek rám, hogy mennyi igidőt használok, ők nagyon simán elintézik ezeket, persze itthon tudni kell.

Kedvenc mozzanatom, emelt olasz érettségi levélírás. nyelvtani szempontok résznél azért kaptam 0 pontot, mert csak három fajta igeidőt használtam.. ahelyett, hogy a beszédkészséget felesztenék, ezeket a hülye grammatikai szabályokat kell magolni, mint a 192 igeidejével együtt.

"aztán levizsgáztak, kimentek Angliába, aztán azt vették észre h annak, amit tanultak kb a 90%-át nem is használták"

Népszerű mítosz.

A valóság egy kicsit más. A valóság az, hogy amit az ember az oktatásban megtanul (pl.: az összes igeidőt), az egy alap, amire utána lehet építeni a használható nyelvtudást. A nyelvtan nem a nyelvtudás alfája és ómegája, hanem az alap, amire minden más épül. Nem lehet kihagyni. Akinek gondot okoz a nyelvtan, az, már elnézést, valószínűleg nem túl okos ember (vagy nem elég motivált), és úgyis olyan környezetben fog dolgozni, ahol tényleg tőmondatokban beszélnek. De az emberek nem mind mosogatni vagy építkezésen segíteni mennek külföldre, hanem sokan komolyabb munkát is végeznek ott, és nekik már nemcsak az utcai szlenget kell ismerniük, hanem időnként precízen kell fogalmazniuk. Ehhez pedig kell a nyelvtan ismerete, mert mérnökök, orvosok, jogászok stb. Angliában sem nyelvtanilag hibásan beszélnek.

Azzal, ha valaki ismeri a nyelvtant és egy alapszókincset, még nem megy sokra, mert nagyobb szókincsre is szükség van. Ezért van szükség a nyelv gyakorlására. De hamis az a beállítás, amit sokan terjesztenek, hogy csak a szókincset kell összeszedni (filmekből és más olyan helyekről, ahol egészen primitív angolsággal beszélnek), és utána elég egymás után rakosgatni a szavakat. Ez ugyanis nemcsak bunkó benyomást kelt, hanem az igazán pontos nyelvhasználatot is lehetetlenné teszi, márpedig nem mindenki dokkmunkás vagy recepciós, úgyhogy nem mindenkinek elég a kijelentő jelen időt, egytucat udvariassági formulát meg a főbb káromkodásokat ismernie.

"ahelyett, hogy a beszédkészséget felesztenék, ezeket a hülye grammatikai szabályokat kell magolni, mint a 192 igeidejével együtt."

A beszédkészséget nem iskolában kell fejleszteni, hanem a terepen. Az iskolában meg kell tanítani a nyelvtant, és ezért nincs idő a beszédkészség fejlesztésére, csak bevezető szinten. Ez teljesen logikus, mert mindenhol azt kell csinálni, amit a leghatékonyabban lehet. Iskolában elmélet, helyszínen gyakorlat. Aki a kettőt felcseréli, az nagyot bukik.

Aki tudja a nyelvtant, az nagyon gyorsan tudja fejleszteni a beszédkészségét is, mert valahányszor új szóba, kifejezésbe botlik, azt el tudja helyezni egy rendszerben. Aki nem tudja a nyelvtant, az próba-szerencse alapon magol és próba-szerencse alapon próbálja a "felszedett" nyelvtudását utána használni.

Számtalanszor volt dolgom már pl. norvégokkal, akik sosem tanultak iskolában angolt, csak gyerekkoruk óta angolul néztek tévét, mert ott nem szinkronizálják az angol műsorokat. Minden norvég roppant büszke a "tökéletes" angoltudására. Valóban lenyűgözően utánozzák az angol vagy amerikai kiejtést és a kisujjukban van az amcsi szleng, csak az a baj, hogy mivel fogalmuk sincs az angol nyelvtanról, ezért pontatlanul, zavarosan beszélnek, mihelyt egy fokkal bonyolultabb témáról van szó, mint éttermi rendelés feladásáról. Nem nagy öröm ezekkel angolul társalogni. Pontosan ide vezetne egy nyelvtant elhanyagoló, "gyakorlatiasnak" nevezett, valójában lebutított nyelvoktatás.

Annyi igazság van benne, hogy más valakit nyelvvizsgára készíteni, mint "csak" nyelvet tanítani praktikus célokra.

Amikor vizsgára készítek, akkor sokkal szigorúbb vagyok és sokkal inkább a standard nyelvet tanítom, többet fókuszálok a nyelvtanra. Azért van ez, mert sajnos a nyelvvizsgák nagy része ezt várja el.

Ezzel szemben ha valakit arra készítek, hogy (anya)nyelvi környezetben éljen, dolgozzon vagy csak használja a nyelvet, akkor megengedőbb vagyok és olyan nyelvi fordulatokat is megengedek, amelyek nem igazán vizsgabiztosak, de tudom, hogy az anyanyelviek szeme se rezdülne ha azt hallanák.

Egy tapasztalat: anyanyelvi kollégáim szokták mondani nevetve, hogy jobban tudok a nyelvükön mint ők. Én inkább úgy mondanám, hogy tudatosabban használom a nyelvüket mint ők. Az anyanyelvün használatán nem gondolkodunk, csak használjuk. Nagy valószínűséggel én sem tudnám megmondani, hogy bizonyos szerkezeteket miért úgy kell használni a magyarban. Ellenben ezt meg tudom mondani az angolban.

Az is igaz, hogy a mo-i nyelvoktatás sajnos nagyon tankönyvízű. Az utcai nyelv más és amikor valaki kimegy az adott nyelvterületre, simán találkozhat azzal az érzéssel, hogy mégsem érti, pedig van nyelvvizsgája.

Azt gondolom, hogy az aranyközépút a megfelelő: sajátíts el egy színvonalas, kulturált nyelvi szintet és emellett szívj magadba egy kis street language-et. Pl nézz filmeket eredeti nyelven, halgass híreket, beszélgess anyanyelviekkel és olvass (szép)irodalmat. Az a jó manapság, hogy millió lehetőség van erre.

Ja és az se utolsó, hogy egy rugalmas tanár tanítson.