Franciában a de/á igevonzatok között van bármiféle logikai eltérés?

Bármi vonzat, ami egy igét követve fejez ki egy jelentést – szerintem.

Amit sok mindenki téveszt el, köztük sokszor én is, az a rencontrer vonzata, ami nem a magyaroknak szájra álló „avec qqn”, hanem csak „qqn”.

Úgy is tekinthetünk az avec qqn-ra, hogy az egy részes eset, a qqn pedig tárgyeset. Persze hülyeség esetekre bontani a franciát.

Na, de a fő kérdésre végül kaptam választ, hogy nincs logika, magolni kell :P

Mellesleg, ezzel a Fannyval váltanék pár szót, én is francia szakra készülök, és lenne pár kérdésem :D

Julianna:

Gyakorlatilag de, ha azt mondom, hogy Je suis dans la chambre, akkor lehet akár az être vonzata a dans, mivel azt jelentik együtt, hogy lenni valahol. Ha visszamegyünk kicsit a latinig, akkor találunk majd olyat, hogy valahol lenni (magyarul -ban, -ben ragok), ezt a Locativus eset fejezi ki. Tehát az être-nek lehet Locativus esete, ami a dans qqch

De lehet, hogy totális hülyeséget beszélek, csak elfilozofálgatok itt magamban; javítsatok ki, ha nem így van :D

Na igen, nem Locativus, hanem Inessivus.

(először Írj hülyeséget, aztán nézz utána:P )

[link]

Hát, szerintem mindkettőhöz tartozik. Hiszen a nyelvet nem lehet feltördelni, minden kapcsolódik mindenhez, nem? :D

„Sum in celula.” Ha jól értem, ez a mondat latinul azt jelenti, hogy „A szobában vagyok.” vagyis lenni valahol „sum” + valamilyen helyhatározói eset.

Én eddig minden nyelvben úgy fogtam fel ezt, hogy a prepozíciók is csak olyanok, mint a ragozások: beraknak egy főnevet valamilyen esetbe, és azt a mindenféle bővítménnyel ellátott főnevet pedig egy igéhez illesztünk. Olyan affixummal vagy prepozícióval kell ellátni a főnevet, amit egy adott ige vonz. A létigéhez például baromi sok dolgot írhatok, de ha azt akarom mondani, hogy vagyok valahol, akkor azt berakom a megfelelő esetbe „in celula”, vagy „dans la chambre” vagy épp „à l'école”.

És igazad volt, Julianna, most jöttem rá az eszmefuttatásom során, hogy ezek a kis prepozíciók bizony a főnevekhez tartoznak, de mégis szükséges őket leválasztani nekünk, nyelvtanulóknak, ha jellegzetesen ilyen „de”-k meg „à”-k van, és az igékkel együtt megtanulni vonzatként.

Valószínűleg neked azért nem kellett ilyesmivel foglalkozni, mert az anyanyelvi környezetben ezek automatikusan megragadnak, nem kell rajtuk gondolkodni, mert csak így hallottad, csak így jegyezted meg, és te is csak így mondtad, hogy „commencer à faire qqch” :)

Bár én még mindig remélem, hogy ezek követnek valamilyen szabályszerűséget, ha nem is 100%-ban; talán rájövök egy nap... :D

Ja, én azt hittem, hogy francia szakos vagy :(

Az elkülönítést gondolom úgy értetted, hogy jobb nem a két nyelvet összehasonlításban tanulni. (Vagy nem?)

Igazából szerintem csak így lehet hatékonyan nyelvet tanulni, ha kicsit elfelejtjük az anyanyelvük logikáját, és teljesen új szabályok szerint építjük fel a gondolatot. És én valami ilyesmit keresek mindig a franciában is, mert ugyan mondjuk, hogy valami rendhagyó, meg be kell magolni, de általában van valami magyarázat.

De egyelőre inkább beletörődöm, hogy most ne keressem :D

Nahát, nekem meg ez megvan a gépen, nem is tudtam, hogy ELTE-s :)