Kanji tanulás így jó, vagy van jobb megoldás?

HA a kanji olyan, hogy nagyon sokszor, szinte csak egyedül látom (pl. 私,僕), akkor kijegyzetelem a netről, leírom a nevét, kunjomi, és onyomi olvasatát, de a kunyomit tanulom meg(az onyomit, majd, ha szükségesnek látom).

HA látok egy szót, ami kanjikkal van leírva, akkor megtanulom mindkét kanjit (pl. 元気), legalábbis a jelentésüket, és az onyomit, viszont ha a kettő közül valamelyik nagyon sokszor van önmagában, akkor a kunyomit(legalább azt, amivel általában ejtik).

HA egy igének a töve (pl. 食べる), akkor a kanji jelentését, és az igénél általában használt kunyomit.

HA egy számról van szó, akkor annak a kanjiját, számnál használt kunyomiját.

HA egy három kanjiból álló szóról van szó (pl. 月曜日), akkor a kanjik jelentését, a szóban használt jelentésüket, az ott használt onyomijukat(amelyiknél van sűrű önállóság, akkor a gyakoribb kunyomit), és persze magát a szót.

Nem tudom kihagytam-e valamilyen "kategória" szerűséget, de én valahogy így terveztem el, viszont hallottam, hogy sokféle jó módszer van kanji tanulásra.

(És egy mellékes kérdés: pl. az normális, ha az egyik netes leírásban mondjuk masu ragot kap az ige, máshol meg teljesen más ragozást hallok/látok, ez a illedelmességi szintek miatt van, mint a desu / da esetében?)