Szerintetek min bukik meg a magyar nyelvoktatás? Mi a legnagyobb hibája, hibái?

A másik hiba meg az, hogy a tanárok is. Ez talán még rosszabb.

Hozzáteszem, hogy ezt most nem kell tőlem annyira elhinni, én csak arra hagyatkozom, amit középsuliban tapasztaltam. Egyszerűen kicsi a követelmény, ami az elégségeshez szükséges, és még azt a kicsit sem kérik számon. Másik gondolatom a témával kapcsolatban az (szintén saját tapasztalaton alapszik), hogy nyelvtanból, mint tantárgyból, nagyon sok olyasmit tanítanak, amire az égadta világon soha nem lesz szükség, a helyesírás megfelelő oktatása és számonkérése meg háttérbe szorul.

Nagy csoportok, kevés óraszám. Ez a két legnagyobb. Aztán nincs minden embernek ugyanolyan nyelvérzéke van akinek az olvasás van akinek az írás a nyelvtan megy jobban. Így lesznek akik iszonyat lemaradnak hiába szeretnének tanulni. Nagyon nyelvtanközpontú az oktatás, inkább a szókincsre és a szóbeli kommunikációra kéne nagyobb hangsúlyt fektetni.

Még fő gond az, hogy a diákok cseppet sem motiváltak, hogy megtanuljanak egy adott nyelvet, ha csak nem nyelvvizsgára, vagy külföldi életre gyúrnak. A középszintű nyelvi érettségi szintje az alapfokú nyelvvizsga alatt van, ami tragikusnak számít.

Elég szomorú, ha ma valaki nyelvvizsgát szeretne, akkor nyelvi tagozatú középiskolába vagy nyelviskolába kell járnia drága pénzért.

Voltam Norvégiában még diákként, és ahol laktunk gyerekek mesélték, hogy náluk már az óvodában tanítják az angolt, aztán suliban angolt szinte mindenki tanul, ezenfelül németet, franciát, spanyolt vagy olaszt választhatnak, melyeket legalább olyan jól beszélik, mint nálunk a fő nyelveket. Mikor az óvodás kislánnyal angolul értelmesen beszélgettünk... na az a nem mindegy.

Nálunk iskolában ott volt megbukva az egész hogy a tanárok egy része direkt megalázta azokat a diákokat akik hibát követtek el.

Mindig újrakezdtük az elejéről az angolt és olyanokért ordibált velem a tanár hogy nem tudtam 12féle karácsonyi süteményt felsorolni és hasonló "fontos" dolgokat kértek számon amit ők anglisztika szakon tanultak, egyszer egyik tanárom el is küldött vizsgálatra mert szerinte értelmi fogyatékos vagyok. Ezek után természetesen úgy sz.rtam az angol tanulásra ahogy csak tudtam. Nagy nehezen leérettségiztem angolból aztán majdnem visszavonták az eredményem 2év múlva mert kiderült hogy az érettségiztető tanáromnak nemvolt meg a kellő végzettsége sem a tanításhoz sem az érettségiztetéshez.

12 évig azt sulykolták belém hogy milyen hülye vagyok, közben csak a tanítási módszerük volt rossz ami abból állt hogy a nyelvtani szerkezeteket és az elvont kulturális dolgokat szajkózták(pl kötőtűk osztályozása vastagság/hossz/hegyforma alapján).

Egyetemre bekerülve 2év alatt megtanultam egy teljesen új nyelvet és még nyelvvizsgát is tettem belőle, már az első óra úgy kezdődött hogy a köszönéseket gyakoroltuk és minden órán volt párbeszéd, történet felolvasás és hasonló gyakorlati feladatok, szerencsére a kulturális sajátosságok tárgyalása annyiban kimerült hogy a németek és osztrákok más hangsúllyal ejtik a g -t a számok végén.

Rossz módszertan, alkalmatlan tanárok.

A nyelvtanárok 90%-a gyakorlatilag még a mai modern nyelvkönyvekkel is a 100 éve elavultnak számító fordító-nyelvtani módszertant alkalmazzák nagyrészt, amely alkalmatlan a használható nyelvtudás átadására, mert:

- A nyelvtant túlzottan erőltetik, ráadásul az oktatás keretében ebből semmi nem válik rutinná, tehát a diákok nagy része soha nem tanul meg folyamatosan beszélni, mert azon gondolkodik, hogy milyen nyelvtani szerkezetet használjon.

- A fordítást túlzottan erőltetik, holott egy idegen nyelvet tudni nem azonos azzal, hogy tudsz fordítani, sőt valójában kettő teljesen eltérő képesség. A szavaknak nem a magyar megfelelőjét (ami nincs is mindig) kell megtanulni, hanem a jelentését.

- Ráadásul a szótanulást is úgy erőltetik, hogy vágj be több ezer szót, aztán csak megmarad belőle valami, holott legjobban akkor marad meg, ha sokat használod. Ne mondja senki, hogy erre kevés heti 3-5-7 óra (én iskolai keretekben középiskola végén egyik nyelvből már 7, másikból 3 órám volt), mert ha nem haszontalan dolgokkal megy el, akkor lenne rá idő. Ráadásul házi feladatokat is lehet adni adott szavak gyakorlására ahelyett, hogy magolják be.

- A beszédet még kis csoportokban is kerülik a tanárok (márpedig a csoportbontás manapság a legtöbb iskolában alap, emelt szintű felkészítésről nem is beszélve), amikor mégis beszéd van, azonnali hibajavítással megakasztják, bátortalanítva a diákot. Holott egyetemen azt tanítják a nyelvtanár szakosoknak, hogy ez tilos, csak utána szabad megbeszélni, hogy mik voltak a hibák.

A problémákat súlyosbítja a nyelvvizsga központúság, ami miatt sokszor már nem is lényeges a nyelvtudás, csak a vizsgára való speciális készülés. Rigó utcai nyelvvizsgát simán meg lehet csinálni használható nyelvtudás nélkül is(a többivel nem volt tapasztalatom), akinek meg nincs érzéke a fordításhoz és a nyelvtanhoz, az már több év külföldön élés után sem tudja megcsinálni.

"A középszintű nyelvi érettségi szintje az alapfokú nyelvvizsga alatt van, ami tragikusnak számít. "

Nincsen alatta, csak a ponthatárok vannak máshol :-)

1 dologról mindenképpen megfeledkezik:

Az tud egy nyelvet aki beszélni tudja!

Ha ezt nem gyakorolják akkor nem lesz eredmény!!!!

Tulajdonképpen mindent a gyakorlat szintjén kellene tanítani, és szinte semmit sem azon a szinten tanítanak de ez a nyelvtudásban ütközik ki legjobban.

Tehát nem csak a nyelvoktatással vannak bajok...

+ tudatosítani kell a diákokban nem elegendő csak bejárni órákra és megcsinálni a házit, hanem mellette hangoskönyvet kell hallgatni, híreket olvasni és nézni, filmeket nézni stb... napi rendszerességgel.

Ha ez nincs meg akkor nehéz lesz a nyelvvizsga az érdemi nyelvtudás meg méginkább

Pl. középiskola nem is tudom, megfelelő hely-e igazi nyelvtanulásra. Heti 2x45 perc nem sok. Ugyanakkor az egyéb tárgyakból is le vannak terhelve a tanulók. Nem tudom, mekkora egy csoport, de olyan 5-6 fős lenne az ideális, max. 10 fős.

A tanár legyen türelmes, érthetően magyarázza el, amit kell. Az órán oktatás folyjon, ne valami más, de ezt érdemes jó hangulattal is megspékelni. Az óra kb. fele a szóbeli kommunikációról szóljon, írásban gyakorolni otthon kell házi feladatként. Legyenek szituációs gyakorlatok, amiket párban gyakorolnak a tanulók. A párokat érdemes váltogatni, így jobban meg is ismerik egymást a tanulók, ezáltal oldottabb lehet a légkör. Ha a kommunikációs gyakorlat közben időnként nevetés is előfordul, az nem baj.

Fontos, hogy érthetően, alaposan magyarázzák el a nyelvtant, de ez az órának csak kis részét tegye ki.

Vigyen bele az órába a tanár valahogy olyan dolgokat, amik az adott nyelvterületre jellemzőek. Pl. ez egyetemen volt, hogy szünetben megkerestem egy tanárt az irodájában, és ott valami jó kis dallamos jódli zene szólt, ez eléggé pozitív hatással volt rám. Szemben pl. az olyan egyetemi tanárral, aki ledarálja órán az anyag kb. negyedét, vizsga előtt meg beugrót kell írni a le nem adott anyagból, ami ha nem sikerül, vizsgázni se mehetsz, mindezt fizetős szakon, ahol a pénzünkért cserébe kb. semmit nem kapunk. Ez mondjuk egyetem, ez más.

Lehet ábrákkal, viccesen is szemléltetni a nyelvtant.

Én főleg az angoloktatást láttam sokszor merevnek, unalmasnak.

90%-ban a tanáron múlik, de az se egy hátrány, ha pl. a diszlexiást nem teszik egy csoportba a többiekkel. Igaz, akkor meg neki megalázó, ha külön kezelik, ez nem megoldott probléma sajnos.

Ettől függetlenül az állami iskolákban már egyre kevésbé folyik oktatás, és egyre kevésbé valósítható meg ez az egész, így hát tényleg nyelviskola a megoldás legtöbbször.

Szívesen megnézném, milyen egy nyelvóra Svédországban, Norvégiában, mert ők nagyon jók az idegen nyelvekben.