Helyes e így ez a két mondat? (jap. )

Da nem állhat (direkten) ige és i-melléknév után, mert azok magukban is ragozhatók, így elveszti értelmét. (desu azért állhat utánuk, mert az ez esetben tiszteletet fejez ki, és nem a ragozás megjelenítése a szerepe)

Alany nem kell szerintem a mondatba, nem természetes. Ha igen, akkor is inkább temeera illene jobban.

Én itt wo-t használnék. Korosu-val nem nagyon hallottam ga-t használva. Google se nagyon láttam ilyen mondatot most hogy rákerestem. (csak olyat, hogy X ga koroshitai hodo nikui, de itt a ga a nikui-hez tartozik)

Are biztos nem jó itt. Sore vagy kore mindkettő lehet szerintem, de amúgy el is hagyhatod az egészet.

Szerintem így a legtermészetesebb:

Watashi wo koroshitai ka? Omoshiroi!

1) Helyes, tudom. Sőt talán helyesebb is, de korosu-val életemben nem hallottam még. Hogy miért nem tudom? Talán mert azért ez egy elég "durva" kijelentés és aki ilyet mond az valószínűleg kicsit szlengesebben beszél is, és ott a wo gyakoribb.

2) Pont azt mondtam, hogy desu állhat, de a da nem. Annyit mondtam, hogy ekkor desu tiszteletet fog kifejezni és nem a ragozást. Melléknév után a desu-t nem ragozod, hanem helyette a melléknevet ragozod.

oishii desu helyes, oishikatta desu is helyes; viszont oishii da (vagy omoshiroi da) és oishii deshita nincs. (Mondjuk midnkettő kezd divat lenni, főként az utobbi, de nyelvtanilag egyelőre nem helyesek)

Nyugodtan kérdez.

Hát most erre az egyszerűbb válasz lenne, hogy "mert így van".

A bővebb válaszra utaltam már. Nem teljesen igaz, hogy desu=da csak közvetlenebb. Mindkettő kopula, amely a ragozásban segít, átvesz bizonyos szerepeket az előtte álló szótól.

A főnevek után azért kell da, mert azokat nem lehet időben ragozni vagy tagadni, ezt a szerepet veszi át a da. (Amúgy pl. jelen kijelentőben ugye ezt nem kell átvennie, mert a semmi is jelezhetné ezt és amúgy valójában tényleg nem is kell kitenni a da-t, de leggyakrabban inkább kiteszik, ezért ezt sokszor tankönyvek nem is említik). Mellékneveket és igéket viszont lehet ragozni időben és tagadni is lehet őket, így szükségtelen a da.

A desu viszont nem csak időt és tagadást fejez ki, hanem udvariasságot is (teineigo), és a mellékneveket viszont magukban udvariasság szerint nem tudod ragozni, ezért lehet utánuk desu, de nem da.

De pl. mint említettem már desu-t nem ragozhatod időben vagy tagadhatod melléknév után, mert azt a melléknvév magában is ki tudja fejezni. Ezt a szerepet desu csak főnevek után válalja át.

Igék után viszont desu se állhat, mert azokat tisztelet szerint is lehet ragozni.

Tehát összefoglalva desu bizonyos értelemben tényleg a da udvariasabb formája (ha főnevek utáni szerepét nézzük), de pont ez az udvariasság olyan többlet funkciót ad neki, ami miatt desu állhat melléknevek után, da viszont nem. Hiszen ezt az udvariasságot már nem tudod a melléknév ragozásával kifejezni.

Aztán persze hogy hol térnek el a főszabályszerűségtől, hol nem és ezek mennyire elfogadottak az egy másik kérdés.

És a pontosság kedvéért: melléknevek alatt persze i-mellékneveket értem, hisz a na-melléknevek alapvetően ilyen szempontból főnevek.