Aki tud angolul az miért nem ejti normálisan a szavakat?

"Személy szerint én azért nem,mert az angol kiejtés nem csak hogy borzalmas,de logikátlan.

PL:Perfect-Peter

Az első szóban az előbbi "e"-t ejtjük "ö" betűnek,a Peterben meg a másodikat.Semmi logikai elv nincs benne."

6-os válaszolónak. Az angol kiejtés nem logikátlan.

A perfect (melléknév vagy főnév szófajú, ezért alapból az első szótagon hangsúlyos) szóban a hangsúlyos szótagban az "e" azért ö-s, mert az e-betűt, két mássalhangzót jelölő betű zárja le (zárt grafikus pozíció, szakkifejezéssel closed graphic position, vagy covered position) és ráadásul az "e" "r" előtt van, így laza-szélesített(hosszabbított) (r előtt szokásos) magánhangzó (szakszóval broad-lax vowel) kell bele, a hosszú ö-szerű hang, így kiejtésben ~"pöö(r)", a britek lehagyják az r-t (szakszóval nem rótikusság). Sőt, mivel a p hangsúlyos szótag elején van (és zöngétlen zárhang), ezért hehezett (szakszóval aspirált), azaz egy "h"-hang is van utána, tehát ~"phöö(r)-"

A perfect szó másik felére két variáció is van. Az -ect kaphat mellékhangsúlyt, ilyenkor ~"-ekt" lesz belőle (mivel zárt pozíciójú, lax vowel). Ha nem kap mellékhangsúlyt, akkor elsorvad (de nem teljesen), és mély-i-s hang lesz belőle: ~"-ikt".

Szóval vagy ~"phöö(r)fekt" vagy "phöö(r)fikt".

Ha a perfect igeként áll, akkor a két szótagú igék fő hangsúlyszabálya alapján a második szótagján hangsúlyos. Ilyenkor az eleje viszont jobb híján hangsúlytalan, és mivel r betű előtt áll sorvadt magánhangzó, ö-szerű hang lesz belőle, és mivel a p szünet után (mint zöngétlen zárhang, azaz ha ez az első kiejtett szó) van, ezért megint megjelenik a hehezet (aspiráció). Azaz ~"p(h)ö(r)-" a britek (ausztrálok, új-zélandiak) lehagyják az r-t, mivel mássalhangzó után áll.

A második szótag hangsúlyos (és két mássalhangzóval grafikusan lezárt), és nem zavar be "r" sem, ezért az "e" marad "e" (laza, lax vowel). Összerakva a teljes szót "p(h)ö(r) fekt" (mintha két szó lenne).

A Peter szó, mivel főnév és nincs benne különleges végződés, főszabály szerint az első szótagján hangsúlyos. A második szótag teljesen hangsúlytalan. Az angol Peter szóban az első, hangsúlyos "e"-t csak egy mássalhangzó követi (nem kettő, mint a perfectben), amelyet meg a következő magánhangzó vesz magához, ezért grafikus csoportosítása (szótagolása): Pe-ter, azaz az első, hangsúlyos "e" benne nyílt grafikus pozícióban van (szakkifejezéssel open graphic position, vagy free position), emiatt olyan feszes magánhangzónak kell (szakszóval tense vowel) lennie, amelynek az ejtésébe nem zavar be utána lévő r, azaz hosszú í (ezeket táblázatból lehet kivenni). Mivel a szótagkezdő p (zöngétlen zárhang) hangsúlyos, ezért hehezetet kap (szakszóval aspirálják).

A Peter szó vége hangsúlytalan, és a második "e" r előtt áll, ezért hangsúlytalan "ö"-szerű hang lesz belőle.

Ezt összeadva Phítö(r). Az r-t a semleges britben lehagyják, ha nem azonnal magánhangzó jön utána. A semleges amerikai angolban viszont nem hagyják le az r-t, azért Phítör, de még inkább Phídör, mert a "t" hangsúlytalan és magánhangzó között van (szakszóval: intervokális), ezért zöngésítik, egyfajta gyors-d-nek ejtik (szakszóval flap), amelyik a magyar d és magyar r hang között van.

Tudom, ez így levezetve irtó körülményes, de nem olyan bonyolult (mint amilyennek elsőre látszik), és a látszattal ellentétben van benne rendszer és logika. Az angol szavak 97%-ának ejtése igenis követ logikát, a maradék 3% esetleg tényleg kivétel mindenféle szabály alól, ezeket meg kell tanulni. Érdemes megtanulni a többi 97%-ot is, mert mikor angolul kell folyékonyan beszélned, akkor nincs idő kiszámolgatni a szavak kiejtését. Sok jó ingyenes, netes szótár van, ahol kiejtésjelekkel és hangmintákkal is ott van a kiejtés.

Ezekbe a kiejtésszabályokba belerondít, hogy a szavak kiejtése megváltozik az előtte és utána, szünet nélkül kiejtett szavak hatására is, mivel a szavak egymás kiejtését torzíthatják azáltal, hogy egyetlen, szuperhosszú szóvá olvadnak össze kiejtésben, és ezen az "új" szón is végig kell futtatni a szabályokat. Ez a torzulás inkább jellemző a brit angolra, az amerikai angolban (amely kiejtésügyileg is egyszerűbb, és elterjedtebb, több beszélője van) ez a torzítás nem annyira lép fel. Az amerikaihoz hasonlóan az semleges ír és skót angol sem torzít annyit ilyen értelemben.

Na, mélyebben nem megyek bele, mert bár tudnék még róla vakerálni, csak félő, hogy akkor itt valaki felvágja az ereit a fárasztó értekezést olvasva. Különben is, felesleges az egészet töviről hegyire leírni, ezeket már több könyvben leírták, angol szakokon tanítják is (főiskolán, egyetemen). Máshol nem, talán mert nem akarják összezavarni mindenféle sok szabállyal a kezdőbb, angolt tanulókat. Ráadásul megállapítottuk, hogy mindenképp meg kell tanulni a szavak kiejtését, tehát ilyen szemszögből feleslegesnek is látszik (de nem felesleges) megtanítani túl korán.

Azért nem tudják kiejteni rendesen a szavakat, mert a magyar hangtan teljesen más, mint az angolé. Pl a klasszikus "th" betűkombinációt, mondjuk egy olyan szóban, hogy three le sem tudod írni magyar betűkkel. Nincs ilyen betűnk, nem tudjuk kimondani helyesen, csak rengeteg gyakorlással. Sőt, elsősorban az anyanyelvi környezet az, ami ebben segít. Egy iskolában senki nem fog semmilyen nyelvet semmi hibátlanul megtanulni, egyszerűen nem lehet.

Egyébként ez nem csak a magyarok hibája. Van sok külföldi ismerősöm, és a magyar akcentus, kiejtés közel sem a legrosszabbak között van, de hallanod kéne először mondjuk egy kínait, olaszt angolul beszélni. Egyik rosszabb, mint a másik. Egy kínai srác megkérdezte, hogy amerikai vagyok e, pedig életemben nem jártam az USA-ban. Lehet, hogy kicsit hasonló a kiejtésem a sok filmnek, sorozatnak köszönhetően, de azért messze nem ugyanolyan. És ez egyébként fordítva is igaz, más sem fog hibátlanul megtanulni magyarul, mert teljesen más hangok vannak benne.

11-es válaszoló vagyok, a 12-esnek írom:

De, meg lehet tanulni egy másik idegennyelv hangrendszerét és kiejtési sajátosságait, méghozzá nem is hű de nehéz és szuper hallás sem kell hozzá. Bárkinek elérhető lenne. Ott van angolhoz pl. Idegennyelvőr blogja, de én is tervezem blogot indítani róla. Viszont a tapasztalat azt mutatja, hogy az emberek nagy ívben tesznek kiejtésre. Hiába lenne megtanulható (a th hangot kb. 5 perc megtanulni), nem akarják, nem érdekli őket. Sose értettem, miért akar valaki mindenáron égni, de ha ennyire ragaszkodik hozzá az egész társadalom, akkor ki vagyok én, hogy kijavítsam őket? Hangozzanak csak nevetségesen. Ha őket vigasztalja, hogy a kínai angol akcentus rosszabb (ez valóban így van), mint a Hunglish, vagy megelégednek ezzel, mert pl. van, akinek csak 1 keze van és a Mikulás nem hoz nekik másikat, akkor legyen. Ez az eltérő hangrendszer csak egy büdös nagy kifogás.

Én a magam részéről igyekszem a kiejtésem anyanyelvi szintre fejleszteni angolból, már egyre közelebb járok. Egyrészt ingyen van, pénzbe nem kerül, csak egy kis rászánt időbe és gyakorlásba (mikor a szám szabad, házimunka közben, boltba menet, stb.), utánaolvasásba, odafigyelésbe. Másrészt több területen lehet belőle előnyt kovácsolni, pl. többletönbizalmat ad, mikor angolul kell beszélned (bár az ellentétét is okozhatja, ha nem kezelik jól). Tudom, a jó kiejtés a többieknek nem kell, mert olyan profik.

A másik, ami a magyarok rossz kiejtését súlyosbítja, az az, hogy a tévében, filmekben rosszul ejtik ki minden nyelven a szavakat, neveket. Szinte mindegyiket (nem csak angolból), talán 5%-ba ha beletrafálnak, de az is véletlen. Az ember meg ezeket a rossz variációkat hallják (*lévisz, *ájron méden, *póver, *univerzál), és azt hiszik, hogy így kell ejteni.

Az iskolában, nyelvórákon meg 0 hangsúlyt adnak a kiejtésnek, mert általában a tanárok sem értenek hozzá. Mindez színvonaltalanságot és közömbösséget szül.

"Fonetikus jelekkel jól meglehet tanulni a kiejtést?

Am sztem a Perfect-et pörfiktnek kell ejteni."

- A fonetikus jelek még mindig nem árulnak el mindent a kiejtésről, egy példa: hanglejtés. A két nyelvben más.

ÉS nem "pörfíkt"-nek ejtem, legalábbis én nem ugyanúgy olvasom ki a két szót. Hallgasd meg: [link]

Akcentus nélkül ritkán tanul meg az ember, valamikor még az anyanyelvi környezet sem beszél (lásd: Arnold Schwarzenegger), valakinek viszont készsége van, hogy a BBC-ből is megtanulja, de ez ritka.

11-es válaszoló vagyok ismét.

"Fonetikus jelekkel jól meglehet tanulni a kiejtést?"

Meg. Bár a jelek és a hangok egymagukban nem elégségesek, a hanglejtést, szó-mondatritmust, hangerőszabályozást is meg kell tanulni. Ráadásul a szótárak csak fonémikus átírást adnak meg, nem igazi fonetikai átírást. A fonémikus átírás meg csak nagyjából, pontatlanul utal a kiejtésre, nem jelöli a kiejtési finomságokat. Ennek megvan a hátránya és az előnye is.

"Am sztem a Perfect-et pörfiktnek kell ejteni."

Olvasd vissza, amit írtam. A perfect szónak több kiejtése van, attól függően, hogy milyen szófajjal szerepel, és azon belül is lehetnek variációk. Írtam a pörfiktes variációt is, de a pörfikt pontatlan átírás. Hiányzik belőle a hehezet, nem mutatja, hogy az ö-szerű hang az HOSSZÚ. Illetve az i-nek is mély színezetűnek kéne lennie, de ezt magyaros átírással lehetetlen visszaadni.

Ezek a szótárak hozzák főnévi/melléknévi értelemben a "phöörfekt"-es variációt is:

[link]

[link]

A Longman Pronunciaton Dictionary is hozza (ehhez nem tudok linket adni), és talán a forvo.com-on is ejtik így.

Nem szabad szűk látókörűnek lenni. Egy szónak még a semleges, szabvány, művelt nyelvben is több ejtésmódja lehet. A phöörfikt a gyakoribb, de főleg Amerikában (ám nem csak ott) sokat használják a phöörfekt variánst is.

Igei értelemben viszont csak "phö(r) fekt" lehet, ott nincs variáció, hacsak a többi nyelvjárást és tájszólásokat nem vesszük hozzá.

Az angol nem olyan, mint a magyar nyelv, hogy egy szónak egy kiejtése van, aztán kész. Bár még a magyarban is van variancia, a pesti köznyelvben is, fel/föl, fent/fenn/fönt/fönn, zsemle/zsömle(+zsemlye/zsömlye), e-urópa/eu-rópa/ee-rópa. Tájnyelvben is adódnak ilyenek bocsát/bocsájt, kunyhó/gunyhó, stb.

Az angolban szófajok, jelentés szerint is változik a szó kiejtése, és egy kategórián belül is van többféle kiejtés, mert mondjuk adott szóra többféle kiejtéslogika, szabály is ráhúzható, vagy történetileg többféle kiejtés is kialakult, vagy eltérés szokott lenni abból is, hogy eltérően kell hangsúlyos és eltérően hangsúlytalan helyzetben ejteni. Mindegyik kiejtési variánst kell ismerni, mert mondjuk ha hallás utáni szövegértésnél hallja az ember, az eltérő ejtési alakokat is fel kell tudni ismerni/megérteni.

Pont ez a másik előnye a jó kiejtésnek. A kiejtésünkkel nem csak a beszéd szépsége fejlődik, de a hallás utáni értésünk is javul, a fülünk nem hallja félre a hangokat, az idegrendszerünk meg nem marad le, ha gyorsan beszélnek. Persze ezt lehet magyarázni annak, aki nem akarja a kiejtést megtanulni, az úgyis ki fog találni mindenféle kifogást, csak hogy ne tanulja. Jó, akkor ne tanulja.

Lehetetlen az akcentus nélküli beszéd?

Nem lehetetlen, és nagyon sok példa van. Egyszerűen nem olyan körökben mozogsz.