Az angol nyelvvel szemben miért nincs olyan ellenállás manapság, mint a múlt rendszerben az orosszal?

Nem kötelező, németet mindenhol tanítanak helyette, gimnáziumokban sok helyütt lehet franciát, olaszt, spanyolt, latint, oroszt választani.

Angolból van minőségi oktatást. Az oroszt az előző rendszerben olyanok oktatták, akik maguk sem tudtak rendesen oroszul.

Valamint az angolra tényleg szükség is van, az oroszt csak azért kellett tanulni, mert muszáj volt.

Hol kötelező az angol?

A nemzetközi üzleti nyelv az angol, nagy német cégeknél esetleg a német. Csak a magam tapasztalatát tudom leírni:

Általános iskolában francia nyelvet tanultam, aztán jött egy év orosz is a francia mellé. 1-2 osztálytársamat leszámítva mindenki utálta, egyszerűen nem passzol(t) a magyar és a francia nyelvhez sem. Én magam még az ábécét se tudtam megtanulni, pedig elég jó a nyelvérzékem...

7-ikben elkezdtem angolt tanulni - na az a francia mellett elképesztően könnyű volt.

1-2 ismertebb kifejezésen kívűl az égvilágon semmit se tudok oroszul. Ellenben az angol elengethetetlen a napi munkámhoz.

Az a különbség, hogy az érzete megvan annak, hogy választhatsz. Senki nem kötelez rá, hogy angolt tanulj, viszont kisgyerekkorban jó, ha az ember szülei belátják, hogy ebben van a jövő, és elkezdik taníttatni. De a választás lehetősége megvan. Az orosznál nem volt így, ott ezt kellett, punktum.

A másik esélyes ok, hogy -bár nem tanultam, csak hallomásból- az angol sokkal könnyebb, mint az orosz.

Valszeg az is közrejátszik, hogy az oroszt nem lehetett használni sehol. Mások voltak a technikai feltételek, nem nagyon lehetett orosz nyelvű filmeket nézni.

Ma viszont az átlag magyar is hozzájut angol nyelvű dolgokhoz. Sőt sokkal könnyebb más országok lakóival kapcsolatot teremteni. Ezért a nyelvtanuló is azt tudja érezni, hogy van értelme angolul tanulni.

Míg az orosznál sokan azt érezték, hogy ennek semmi értelme, és igazuk volt.

Ma meg a csapból is az folyik, hogy angolul igenis érdemes tanulni és tényleg az.

"Angolból van minőségi oktatást. Az oroszt az előző rendszerben olyanok oktatták, akik maguk sem tudtak rendesen oroszul.

Valamint az angolra tényleg szükség is van, az oroszt csak azért kellett tanulni, mert muszáj volt."

Milliónyi piros kezet kockáztatva közlöm, hogy ezek általánosítások, hogy ne mondjam demagógia.

Amikor kirakták az orosz, és elkezdték az angolt meg a németet tanítani, sok mindent lehet mondani, de minőségi oktatást keveset. Ha nem is ugyanaz, de nagyon hasonló helyzet állt elő, mint amikor az oroszt kezdték tanítani.

Hogy mi minőségi, mi nem... Mai napig padlóig zuhan néha az állam, milyen angol tudással jönnek át más iskolákból gyerekek, igaz, két könyvvel előttünk járnak, de a legegyszerűbb kérdésekre (hol lakik, hány éves, stb.) nem tudják a választ (ja, ők olyat nem szoktak), nem tudnak betűzni, az alapnyelvtant meg talán hagyjuk. Természetesen nem mindenkire áll, mondjuk 10 gyerekből 7-re, 8-ra. Tehát most is vannak jó tanárok, meg kevésbé jók, mint ahogy mindig is voltak.

Orosz. Tagozatos iskolában tanítottam, bementem a nyolcadikosokhoz helyettesíteni, felültem az egyik padra és végigbeszélgettük oroszul az órát. Imádtam. A gyerekek is. Rendszeres kapcsolatunk volt a közeli laktanyával, közös programok, stb., s a gyerekeink minden gond nélkül elbeszélgettek a katonákkal meg a tisztek gyerekeivel. Szerintem ez minőség. Tudták az oroszt, szerették is, ilyen egyszerű. Amiben sikerélménye van az embernek, azt általában szereti. Ki érti ezt? :))

Nem volt szükség rá? Abban az időben a KGST országokhoz tartoztunk, és a Szovjetunió volt a nagytestvér. Szerinted mi volt a közös nyelv?

Mi nehéz, mi nem, megint csak hozzáállás kérdése.

Volt szerencsém mindkét nyelvet tanítani. Az orosz az elején nehéz, és minél előbbre haladsz a nyelvben, annál könnyebb. Az angol az elején szinte nevetségesen könnyű, de ha komolyan tanulod a nyelvet, egyre nehezebb lesz.

Aki meg akarta tanulni az oroszt, meg is tanulta, aki nem, annak könnyebb volt azt mondani, hogy utálja mert kötelező.

Aki meg akar tanulni angolul, megtanulja, aki nem, az utálja. Nap mint látom, mennyire és mennyien utálják az angolt, még így is, hogy közben állandóan jönnek, hogy ez meg az mit jelent, mert olvasta a facebookon, stb.

Szomorú, de az orosz tanításával sokkal több sikerélményem volt, mint az angoléval. Nagy kár, mert mind a kettő csodaszép nyelv.

Valahogy sejtettem. :)

A valóság 46°%, az általánosságok, a demagógia viszont százhoz közelít. És még csodálkozunk, hogy itt tart az ország? :)

Mindenesetre remélem, a lottó ötösöm is ilyen biztosan bejön.

Azokkal viszont véletlenül sem vitatkoznék, sőt nagyon is egyetértek, akik azt írták, hogy az angol mennyire fontos, hasznos, ill. a mindennapi munkájuk része. Ez így igaz. Sajnos ez nem változtat azon a tényen, hogy a tanulók szomorúan nagy százaléka - még azok közül is döbbenetesen sokan, akik tudják, mondják, milyen fontos az angol - csak addig szereti a nyelvet, amíg nem kell tanulnia, aztán az első nehézségnél feladja, a másodiknál már utálja...

Lehúzhattok akár nulla százalékosra, a valóságon nem változtat. Én ebben élek, látom nap mint nap.

Semmi általánosítás nincs. Az osztályomban 2 gyereket kivéve mindenki utálta az oroszt és persze voltak, akiknek egyáltalán nem is volt nyelvérzékük. Ennek ellenére speciel többünknek sikerült 3 nyugati nyelvet is megtanulni mire kikerültünk a nagybetűs életbe.

Aztán az, hogy melyik nyelv szép, és melyik nem, teljesen szubjektív.

Rendszerváltás után sem volt kötelező az angol. Pár évvel rendszerváltás után nekünk a gimiben németet és franciát kellett tanulni, mert erre osztottak be, ez volt. Sokan nem örültek neki, mert az angolt akarták volna tanulni vagy/és az oroszt folytatni. De nekem így is tökéletes volt.

Akkor sem utálta mindenki az oroszt, mert volt, akinek jól ment és gimiben azt szerette volna folytatni, és voltak is felsőbb évesek, akiknek bár nem lett volna kötelező, mégis ezt tanulták továbbra is.

Egyébként én is megutáltam az oroszt rendszerváltáskor, és az angolért voltam oda. Nem tudnám megindokolni igazából, miért. De most már nem így állok az oroszhoz, ugyanolyan nyelvnek tartom, mint a többit.

Más volt a nyelvtanítási módszer a rendszerváltozás előtt és utána. Előtte az ún. nyelvtani-fordító módszert használták, tehát nyelvtanozni kellett, nyelvtani gyakorlatokat kellett csinálni, olvasmányokat olvasni és fordítani és szavakat tanulni, semmi mást. Szóbeli kommunikáció szinte semmi nem volt. Ez kevésbé gyakorlatias módszer. Azóta más módszereket is használnak a nyelvtanításban, fontos a szóbeli kommunikáció szerepe már. Ez is lehet az oka, hogy az angolt jobban szeretik, több értelmét látják a tanulásnak.