Japán vagy orosz?

Mindkettő viszonylag keresett nyelv, fordítóként nem járnál rosszul velük. Én mindkettőt tanulom, és azt tudom mondani, hogy az orosz nagyságrendekkel könnyebb a japánnál.

Az orosz legnagyobb nehézsége talán a befejezett és a folyamatos igék megkülönböztetése. Persze van névszóragozás is, de a legtöbbjüket ugyanúgy használjuk, mint a magyarban, úgyhogy csak a végződéseket kell megjegyezni. A két legnagyobb probléma talán a sokszínűség (egy-egy kifejezésre, főleg töltelékszavakra, rengeteg szinonima létezik) és az igekötők, amelyeknél egy betűt eltévesztesz és máris semmi köze a mondanivalódnak ahhoz, amit valóban szerettél volna közölni. Utóbbinál ajánlom, hogy amennyiben az oroszban állapodnál meg, majd miután van egy 4-500 szavas szókincsed, vesd össze a -стать-, a -становить- és a -крыть- tövű igék és úgy általában az összes mozgást jelentő ige alakját és jelentését.

Annyival egyszerűbb a japánnál, hogy sok helyen hasonlít a magyarra. Ebbe úgyis bele fognak kötni a nagy nyelvészek és megpróbálják üres érvekkel megcáfolni, de ez így van.

A japán sokkalta nehezebb. Egyértelmű problémát jelent az írás, a bő 2000 kandzsi megtanulása. Nem is feltétlenül maguk a jelek adják itt az igazi kihívást, hanem az, hogy mindegyiknek 7-8 kiejtése lehet attól függően, hogy melyik szóban állnak, így nem egyszerű megjegyezni, hogy mely szavakban fordulnak elő. Ha ez nem lenne elég, nem igazán hasonlít a tankönyvi és a használt nyelv egymásra; rengeteg olyan dolgot elhagynak a "rendes" nyelvben, amely a nyelvtan szerint kellene, ezért nehéz megérteni.

Könnyű benne a kiejtés, de egy fordító számára ez annyira nem nagy megkönnyebbülés.