Spanyol! Mi a különbség az 'estoy' és a 'soy' között? Hogyan kell őket használni?

Estar: pillanatnyi állapotra vonatkozik, pl. fáradt vagyok, estoy cansado/cansada, illetve városon, lakáson belül elhelyeszkedésre, az iskola a templom mellett van.

Ser: állandó tulajdonságra, pl. magas vagyok, soy alto/alta.

Ser + nemzetiséget, jellemző tulajdonságot, színt, foglalkozást jelző melléknevek

pl.:

Soy húngaro.

Eres alta.

¿Cómo es? - Es gris.

Somos estudiantes.

Estar + átmeneti állapotot jelző melléknév

pl:

Estoy bien.

¿Estás cansada?

-¿Cómo está? - Está triste.

További példa:

Estoy aqui = itt vagyok

(estar=átmeneti állapot, mert pl. pár perc múlva biztos máshol leszek már)

Vannak még egyéb kifejezések is az estar-ral, pl. estar en cama = ágyban lenni, ezeket a kifejezéseket így kell megtanulni. (bár itt is egyértelmű, hogy átmeneti az állapot)

Általánosságban az a lényeg, hogy a "ser" mindig ÁLLANDÓ (megváltoztathatatlan, veleszületett stb.) tulajdonságot jelöl, az "estar" pedig ÁTMENETI állapotot, helyzetet, amely valami változás, cselekvés eredménye. Vannak persze kivételek (a nyelvek ilyenek), amelyeknél külön meg kell tanulni, hogy melyik igével használják, de ilyen viszonylag kevés van.

Üdv: El Mexicano

Kivételek pl. a sincero, feliz stb. melléknevek: ezekkel mindig a "ser"-t használják, függetlenül attól, hogy állapotot és nem állandó tulajdonságot jelölnek:

Solo a tu lado SOY feliz (nem *estoy feliz) 'Csak melletted vagyok boldog'.

Conmigo siempre ES sincero (nem *estoy sincero) 'Velem mindig őszinte'.

A spanyol ajkúak valószínűleg úgy értelmezik, hogy boldoknak vagy őszintének lenni az állandó tulajdonság (jó nekik). ;)

Ugyanakkor meg inkább azt mondják (nőre), hogy "ESTÁ bella", mint "ES bella", amikor ez meg inkább állandó tulajdonság, nem átmeneti állapot (a második is helyes ez esetben, de sokkal ritkább. (A kérdés itt is az, hogy mihez képest, milyen viszonyítási rendszerben.)

Bocsánat, az előző válaszomban a második zárójeles példánál "(nem *está sincero)" lett volna.

Még az "está bella"-ra visszatérve, ha pl. a viszonyítási alap az ember életkora, akkor nyilván átmeneti állapot a szépség, de ha a viszonyítási alap a jelen, akkor meg állandó tulajdonság. Szóval ez egy ilyen dolog, aztán vagy az egyik rögzül, vagy a másik.

Na, többet már nem szövegelek.

Üdv: El Mexicano

Még régebben találtam ezt. Érdekes, vannak kifejezések, amik a serrel, estarral is használható, de mást-mást jelentenek. Ezek már csak finomságok.

[link]

Angolul is egy kis magyarázat:

[link]

Ez is érdekes, kihangsúlyozza, hogy az estar mellett nem lehet főnév vagy névmás, az csak ser mellett lehet, pl. Carmen es profesora; Sevilla es [parece] una ciudad preciosa; ¿Quién es ése? Na, itt nem is lehet estar:

[link]