Van köztetek olyan, aki hobbiból tanul nyelvet?

Én is hobbiból tanulom. Nem a nyelvvizsga a célom, csak egy bizonyos tudás. Ezért élvezem, amit tanulok.

Amikor munkanélkülin voltam, a hivatal beiskolázott egy tanfolyamra, ahol 100 óra németet kaptam ingyen.

Én ezt úgy fogtam fel, hogy itt a lehetőség tovább tanulni. Komolyan megtanultam az alapokat, ezért itt az interneten jelentkeztem online tanfolyamra./középhaladó/

Most pedig, a német mellett elkezdtem az angolt is, szinkronban tanulom a kettőt.

Angol nyelvből több olyan tanfolyam is van fent a neten, amelyeknek az eleje ingyenes. Később persze fizetőssé válik, de találtam egy tanfolyamot, ami ad egy biztos alapot és a díj is elfogadható.

Ha érdekel valamelyik, és azért kérdezed, nagyon szívesen megadom az elérhetőségeit.

Én angolt tanultam sokáig, mert hasznos. Nemrég elkezdtem a németet, de hamar abba hagytam, mert most inkább zenélni tanulok, az jobban érdekel és az is egy fajta nyelv :-)

Viszont a sógornőmnek baromi jó érzéke van a nyelvtanuláshoz és nagyon gyorsan tanul. eleinte csak angolt tanult, aztán amikor Németo-ban férjhez ment akkor muszáj volt megtanulnia a német nyelvet. azóta meg nem bír leállni. Csak úgy elkezdte tanulni az olaszt. Később a Finnt, ezeket mind szórakozásból, hogy össze hasonlíthassa a nyelveket. Mostanában az orosszal is foglalkozik, azt már inkább üzleti célból. Az olaszt és a Finnt azt hiszem tanárral kezdte, de a kellő kezdő löket után már magától tanulja.

NÉMETET, majd OLASZT kezdtem el tanulni hobbiból.

Bölcsészhallgató lányokhoz járok 1-1 órát minden héten és apró lépésekben haladunk.

NÉMETET, mert Kelet-Európában hasznos és - kövezzetek meg - de tetszik.

OLASZT, mert tipikus "quick win" típusú nyelv és tetszik is.

ANGOLUL beszélek még felsőfokon.

Oroszt eredetileg hobbiból kezdtem, de aztán egészen hamar rájöttem, hogy én orosztolmács szeretnék lenni, úgyhogy egyetemen is ezt jelöltem meg.

A lengyelbe belekezdtem, de félbehagytam. Mondjuk egy keveset megértek belőle az orosz miatt, illetve egyetemen második szláv nyelv tudtommal a lengyel.

Japánul szintén hobbiból tanulgatok, de a kandzsik föladták a leckét, illetve a nyelvtan is elégizzasztó tud lenni.

Mindet egyedül, mivel annyira nem fontosak, plusz így élvezetesebb (magyarán nincs rá pénzem). Ezeken kívül angolul tudok annyit, amennyire szükségem lehet az életben, illetve a németet próbálták erőltetni, de abból max a bemutatkozást tudom. Legalábbis a nevemet.

Ha úgy vesszük, az oroszt hobbiból tanultam. Van egy rokonom, aki orosztanár volt, de ugye a rendszerváltással elvesztette a munkáját. Miközben általánosban tanultam keményen az angolt, őt megkértem, hogy jöjjön át és tanítgasson, a végén aránylag jól ment (papírom nincs róla). Aztán felső tagozat vége felé abbamaradt. Ellenben kellemes meglepetés volt, hogy mikor orosz üzleti partner érkezett a cégünkhöz én fogadtam, amíg várta a főnököt és elcsevegtünk oroszul-igaz már nem beszéltem olyan jól. De furcsa érzés volt, ahogy a sok éve nem használt szavak előkerültek a semmiből. Az angolt nagyon keményen tanultam, meg is van belőle a felsőfokúm, de az sem porosodik, heti szinten nézek CNN-t, BBC-t, hogy szinten tartsam a tudásom, írok angol fórumokba.

Középiskolában bejött a francia. Utáltam, nem törődtem vele, a legjobb jegyem 4-es a legrosszabb kettes volt belőle. Aztán az egyetemről kikerülve éppen egy francia-magyar vegyesvállalathoz kerestek villamosmérnököt én pedig beírtam nagy merészen, hogy valaha franciát is tanultam. Persze hamar kiderült, hogy nem állok vele fényesen, de a francia főnök felvett és napi 6-8 órát hallgattva a nyelvet (meg persze én is előkerestem a régi franciakönyveim) gyorsabban fejlődtem, mint a rakéta. Megvan belőle a felsőfokúm, sőt ki merem jelenteni, hogy anyanyelvi szinten tudom és napi rendszerességgel használom is.

(Valójában egy hetven körüli idős nő volt a franciatanárom, aki úgy viselkedett, mintha a harmincas évek Párizsában lennénk. Itt a cégnél, viszont megtapasztaltam, hogy a francia egy élő-létező nyelv, amit használnak fiatalok, átlagemberek és nagyon megszerettem, talán jobban, mint az angolt.)

Nyelvtudásnak nem nevezném, de a feleségem kenyai és három afrikai nyelven beszél (abból egy, a szuahéli az anyanyelve, kettő másik a Luhja és a Kikuyu szélesen elterjedt az országban), ezekből "tanított" valamennyit, de ez leginkább nevetésbe fulladt. Szuahéliül be tudok mutatkozni, de eddig terjed a tudományom. :-)

Az oroszt is szeretném legalább közép, de inkább felsőfokig kipörgetni (hiszen ebből az alapok is megvannak, de szeretem), ugyanakkor lehet, hogy a szuahélit is megtanulnám, legalább a feleségemmel jókat nevetnénk, amíg felkészülök. Újabban a japán és a kínai nyelvek is tetszenek. Legalábbis ahogy írnak. Az igazi baj az, hogy jelenleg a fracia tudásommal stabilnak tűnik a helyem és azért egy-egy nyelv (főleg egy szláv, egy ázsiai vagy egy afrikai megtanulása, kiváltképp nulláról, mert ugye az oroszon kívül egyiket sem beszélem semennyire) elég időigényes és pénzbe is kerül. Szóval egyelőre álom...:-)

Bocsánat a hosszú válaszért!