Az hogy lehet, hogy a nyelvtanulók kizárólag kényszerből tanulják az angol nyelvet?

Én imádtam az angolt, anno olyan középiskolába jártam, ahol emelt óraszámban tanultuk a nyelvet, sosem a papírra, hanem a tudásra hajtottam. Az egyetemen ma napi rendszerességgel használom, mások véleménye szerint kiválóan.

A lesújtó az, hogy az említett osztályban 3-4 ember profitált ebből a különleges 0. évből a 30ből, ugyanis senkit nem érdekelt, és a 4. év végére, kb. 950 angol órával később két épkézláb mondatot nem tudtak összerakni szóban. Igaz, ez csak egy kis nevenincs szakközép volt...

Személy szerint olvasok, filmet nézek, kommunikálok, imádok idegen nyelven érteni és megértetni magam... sajnos még az egyetem berkein belül sem mindenki áll így a nyelvhez, főleg a műszakis hallgatók nem.

Néhányukkal komolyabban elbeszélgetve a nyelvtanulást nyűgként élték meg. Igazságtalan, inkompetens tanárral és a többi... egy tárgy volt a sok közül, aminek kicsengetéssel vége is, ahogyan az angolul gondolkodásnak is. Nem kaptak olyan tanárt, aki megmutatta volna nekik az angol (vagy bármelyik) idegennyelv szépségeit, és rendkívüli hasznosságát.

Személy szerint én is így mentem középiskolába, de fantasztikus angoltanárom volt, aki kb. középfokig mutatta az utat, onnantól pedig már mentem magamtól...

Módfelett modorosra sikerült ugyan, de remélem érthető. :)

No, lehet, hogy kicsit megkéstem, de egy ideje gondolkodom már ezen. Igazából, nem nehéz belegondolnom, hiszem most vagyok tizenkettedikes egy gimnáziumban. Hogy miért nem érdekel senkit? Én három okot tudok fölhozni.

Egyik baj az, amit személyesen is tudok bizonyítani - az, hogy tanár tanít. Engem nagyon tud zavarni, hogy nem vagyok szabad, nem azt teszek, amit akarok. Itthon is tanulok nyelveket mert élvezem és szeretem; mégmellé akkor és annyit egyszerre, amikor és amennyit szeretnék. Megkötések nélkül csinálom, senki nem mondja meg, hogy mit kell tennem, a saját tempómban haladva. Én így utáltam meg a németet - mondjuk alapjáraton sem a kedvencem, de ha magamtól kéne tanulni, akkor sokkal jobban élvezném. Ebben az sem segít, hogy a tanárnőnk az egyik legrendesebb tanár, akit valaha ismertem.

A második. Nyelvórákon rendszerint csomó marhaságot is tanulni kéne, és mivel abszolút fölösleges dolgokat senki sem szeret tanulni, hamarosan úgy érzi az ember, hogy ez csak újabb "csengővárós" óra. A klasszikus eset az, hogy "még egy pohár vizet sem tud kérni az ember" az adott nyelven, ahhoz képest a világgazdaság bukásáról és az atomreaktorok veszélyes működéséről órákat tudna cseverészni... Egy idő után nyilván nem árt egy-két szakszó, vagy legalábbis egy nagyon minimális gazdasági és tudományos területekről származó szókincs, de olyanról ne kelljen már tudni beszélnie senkinek se, amiről az ember a saját anyanyelvén se fog szólni egy szót se élete során. Kivétel persze a tolmácsnak/fordítónak készülőknek, de ők úgyis egyetem nyelvszakjára fognak továbbmenni, ott előbb-utóbb kénytelenek lesznek megtanulni.

A harmadik pedig a frusztráltság, amiatt, hogy naponta rengeteg órája lehet a diáknak, amire készülni kellene, illetve amiatt, hogy ezeknek igen nagy százaléka tökéletesen fölösleges. (SZEMÉLYES OFF-TOPIC KEZDETE) Persze, ha most elkezdenék szidni egy-egy tárgyat, akkor azonnal kitörne a háború és mindenféle idióta barom volnék (volt már rá példa), de abba szerintem probléma nélkül beleegyezhetünk, hogy a filozófia, a rajz, az etika, az ének, a "művészetek", abszolút fölösleges töltelékek, pláne így utolsó évben (bár nekünk "csak" művészet és filozófia óráink vannak). Mármint, ja, alapműveltség, de nem biztos, hogy egy félévnél több kellene belőlük (vagy ha igen, akkor valami értelmessel is ki lehetne tölteni az időt). Ehhez mondjuk hozzájárul az is, hogy rajzolni mindig is utáltam és a festőművészet sem tud különösebben érdekelni ebből adódóan, etikán tökéletesen semmit nem csináltunk, az ének-zene kb. arra ébresztett rá, hogy még a kottázást se fogtam föl, mert nem magyarázta el senki érthetően, "művészetek" óra helyett otthon is tudnék filmet nézni, a filozófia meg semmivel nem visz előrébb a világ megismerésében, az érdekes gondolatok befogadásában és a rajtuk való elgondolkodásban. Persze, lehet, hogy csak a tanáraink borzalmasak és ugyanolyan frusztráltak, mint mi, ezért pedig semmi kedvük még normális órát is tartani. A testnevelést is föl lehetne végülis hozni, hiszen aki esetleg túlsúlyos vagy bármi más problémája van, azzal nem hogy nem szeretteti meg a sportot, hanem még visszahúzódóbbá teszi, mindeközben számtalan kínos helyzetnek alávetve szerencsétlent. (SZEMÉLYES OFF-TOPIC VÉGE) Akik meg nem érdeklődnek a nyelv iránt vagy a nemzettel nincsenek kibékülve, azokkal meg az Atyaúristen sem fogja megszerettetni az angolt (illetve bármelyik nyelvet), ugyanolyan tölteléknek fogják érezni, mint az általam leírt órákat.

"akkor azonnal kitörne a háború és mindenféle idióta barom volnék"

Nem volnál, hanem vagy.