Mi a lényege az eszperantónak?

"Mi a lényege az eszperantónak?"

Kettős célja volt. Az egyik az, hogy egy könnyen megtanulható nyelvet hozzanak létre. Az eszp megtanulása átlagosan kb. 1/3 annyi idő, mint egy könnyű természetes nyelvé. A másik cél az volt, hogy a nemzetközi kommunikáció nyelve semleges legyen, tehát ne legyen előnyben senki. Míg ma az angol a világnyelv, és aki angolnak született, az előnyben van azokkal szemben, akiknek évek szívós munkájával kell megtanulnia az angolt. Ha mindenki az eszpet használná második nyelvnek, gondolta Zamenhof, akkor az egy demokratikusabb világ lenne.

Az egésznek pedig az volt a tulajdonképpeni értelme, hogy elősegítse a világbékét. Zamenhof azt hitte, hogy a konfliktusok oka az, hogy az emberek nem értik egymást, tehát ha a világnak lenne egy közös nyelve is, akkor békésebb hely lenne a világ.

"Sok helyen lehet olvasni, hogy ha nem tud rendes idegen nyelvből diplomát szerezni valaki, akkor megtanul eszperantóul."

Gondolom sejted, mit csinál a személyzetis egy hozzá beérkező önéletrajzzal, amire rá van írva, hogy nyelvtudás: eszperantó.

"Mit tudtok erről a nyelvről? És tényleg olyan könnyű?"

Nem olyan könnyű, mint egyesek képzelik. Pont ezért buknak meg olyan sokan belőle nyelvvizsgán. Azt hiszik, hogy a kisujjukból kirázzák pár hét tanulás után, aztán dehogy.

Az eszp nyelvtana nagyon egyszerű, ráfér 3-4 A4-es lapra, és nagyon rugalmasan képzi a szavakat, úgyhogy kis szókinccsel is nagy kifejezőerőre lehet szert tenni. Ezért a gyakorlatban ezt sokkal gyorsabban meg lehet tanulni, mint egy természetes nyelvet. A probléma az, hogy 150-200 órát azért ebbe is be kell fektetni mondjuk egy középfokú tudáshoz, és jó kérdés, hogy erre hajlandó-e valaki, ha tudjuk, hogy sohasem lehet hasznát venni ennek a tudásnak.

Valószínűleg azért bukják el olyan sokan a nyelvvizsgát is, mert alulmotiváltak és nincsenek gyakorlási lehetőségek.

"Az eszp nyelvtana nagyon egyszerű, ráfér 3-4 A4-es lapra, és nagyon rugalmasan képzi a szavakat, úgyhogy kis szókinccsel is nagy kifejezőerőre lehet szert tenni. Ezért a gyakorlatban ezt sokkal gyorsabban meg lehet tanulni, mint egy természetes nyelvet. A probléma az, hogy 150-200 órát azért ebbe is be kell fektetni mondjuk egy középfokú tudáshoz, és jó kérdés, hogy erre hajlandó-e valaki, ha tudjuk, hogy sohasem lehet hasznát venni ennek a tudásnak."

Teljesen egyetértek. Ehhez még annyit tennék hozzá, hogy hiába következnek egymásból a szavak, arra is kell idő, hogy az ember megtanulja ezt a "következetességet". Tehát ha megtanulja, hogy eszperantóul az írni az skribi és az eszközképző az -ilo, és a szó, amit keres, az a "toll", akkor nem abban fog gondolkodni, hogy "író+eszköz", hanem abban, hogy "toll". Számomra szerintem egyszerűbb lenne mindkét nyelvben kezdőként megtanulni azt, hogy "pen", mint végigszaladni ezen a gondolatmeneten. Persze ettől függetlenül meg lehet tanulni a szót a hagyományos módszerrel is, hogy az ember "bemagolja", mert ez egy egyszerű szónak számít, de amikor nem a tollról van szó, hanem valami bonyolultabb szóról, akkor is egyszerűbb a memóriára hagyatkozni, mint következtetgetni. Ha nem tudod a "kórház" szót, akkor egyszerűbb megnézni egyszer a szótárban és a szó egészét megjegyezni, mint ahogy teszi azt az ember egy természetes nyelvnél, mint végigcsinálni a fejedben azt a gondolatmenetet, hogy "nem+egészséges+ember+-de". Zamenhof szerintem abban is hibázott, hogy nem látta be, hogy néha jobb az ész nélküli magolás, mint a végletes következetesség.

" Tehát ha megtanulja, hogy eszperantóul az írni az skribi és az eszközképző az -ilo, és a szó, amit keres, az a "toll", akkor nem abban fog gondolkodni, hogy "író+eszköz", hanem abban, hogy "toll"."

Ezzel csak félig értek egyet. Félig azért, mert az nem következetes az eszpben, hogy miből indul ki és mit képez. Ez sok zavart okoz, és ezért is nehezebb az eszp, mint elsőre hangzik.

Pl.: skribi = írni, skribilo = toll

Lehetne úgy is, hogy mondjuk peno = toll, peni = írni.

Másrészt viszont a skribilo-t az ember kb. ugyanúgy tanulja meg, ahogy a pen-t. Ha már begyakorolta, nem elemezgeti. Aki hallja, hogy "skribilo", az sem kezdi elemezgetni, hogy mi lehet az. Viszont előfordulhat, hogy valaki nem tanulta meg ezt a szót, mert még nem találkozott vele. Viszont ő is ki tudja magában bontani a jelentését. Lehet, hogy lassabban, de megérti. Ugyanúgy, ahogy összetett szavakat tanulunk bármilyen más idegen nyelvben: még sose találkoztunk a szóval, de megértjük, és szótár nélkül tanultunk egy új szót.

Ráadásul ha valaki le akar írni valamit, de nincs hozzá szava, akkor az eszp rendkívüli rugalmassága miatt nagyon könnyen körül tudja írni. Tehát hiába létezik a peno vagy plumo szó, ha ez nem jut az eszembe, akkor megkockáztathatom, hogy skribilo. És aki megkapja a levelemet, az érteni fogja, még akkor is, ha kicsit gondolkodnia kell rajta.

" Ha nem tudod a "kórház" szót, akkor egyszerűbb megnézni egyszer a szótárban és a szó egészét megjegyezni"

igen, viszont nagyon könnyű megjegyezni, mert értelemszerű.

Példa: egyszer beleütköztem az "eldonejo" szóba. Gondolkoztam fél percig, mi lehet ez, aztán rájöttem, és azóta tudom. Nem kellett hozzá szótár. Ugyanígy, aki még sose találkozott a malsanulejo vagy a skribilo szavakkal, mégis kikövetkeztetheti a jelentésüket és rögzítheti őket a maga számára.