Az angolt könnyebb megtanulni a németeknek, svédeknek, spanyoloknak, vagy ez nem igaz, mi a helyzet a szláv nyelven beszélőkkel?

Természetesen, germán nyelven beszélő könnyebben tanul egy másik germán nyelvet, mint pl. magyart, ami eléggé más struktúrájú nyelv. Egy magyar is, ha megtanult már egy germán vagy újlatin nyelvet, másik germán/újlatin nyelv is könnyebben fog menni (akár az angol után a spanyol), mert, még ha nem is túl közeli rokona az angolnak a spanyol, nagyon sok a hasonlóság a nyelvtanban, struktúrában. Ha ez túlzás is, mindenképpen több, mint pl. a magyar-angol, magyar-spanyol között.

A szókincsben is több a hasonlóság a germán és az újlatin nyelvek között, mint ezek közül valamelyikből a magyarral való hasonlóság.

Egy magyarnak pl. először furcsa, hogy ragok helyett elöljárókat kell használni, ki kell tenni mindig a létigét, ha a magyarban csak névszói állítmány van, stb. Ez egy spanyolul tanuló angolnak nem fog gondot okozni, még ha a szavak eléggé mások is.

A szláv nyelvek még távolabbi rokonai a germán és újlatin nyelveknek az indoeurópai nyelvcsaládon belül. Szerintem pl. egy orosznak ugyanolyan nehéz megtanulni angolul vagy spanyolul, mint nekünk, esetleg valamivel könnyebb, mert pl. az elöljárószó fogalma nem lesz új neki, de a névszói-igei állítmány már okozhat némi gondot. A legtöbb szláv nyelvben nincs névelő, így nekik nagyon nehéz megtanulni, akár pl. a germán, akár az újlatin nyelvekben, de akár a magyarban is, hogy azt mikor kell használni. Olvastam valahol, egy orosz meg akart tanulni magyarul: látott egy magyar feliratot, az volt rajta, hogy "tilos a dohányzás". megkérdezte, mit jelent. Azt, hogy "tilos" és azt, hogy "dohányzás" el tudták magyarázni neki, de az "a" nem ment. Mondták, végülis ha nem lenne ott az "a", akkor is ugyanúgy érthető lenne a mondat, és az az "a" igazából nem is jelent semmit. Itt ment el a kedve a nyelvtanulástól.

Spanyoloknak a sok angol igeidő sem okoz akkora gondot, mint a magyaroknak, mert a spanyolban nagyon sok jelenségnek megvan a megfelelője, pl. ott is van a múltban szokásos, ismétlődő cselekvésre, a folyamatos cselekvésre stb. külön igeidő.

Na, meg a szenvedő szerkezet is eléggé gyakori a nyugati nyelvekben, míg a magyarban nem, tehát egy magyar ezt nehezebben érti meg és sajátítja el, mint ha egy nyugati nyelv beszélője tanul egy másik nyugati nyelvet. A szláv nyelvekben nem tudom, mennyire gyakori a szenvedő szerkezet.

Bár van az angolban néhány teljesen sajátos eset, amihez hasonló más nyelvekben nem nagyon van, így pl. a do használata kérdésnél és tagadásnál, ezt kicsit nehéz megérteni, elsajátítani. Ez szerintem pl. egy svédnek, spanyolnak sem könnyebb, mint egy magyarnak.

Hát úgy hirtelen, dióhéjban ennyi elsőre.