Zelenszkij többször is helytelenül használta az angol nyelvtant a Trump + Vance vitában?

'Ebben az esetben Trump használta helyesen a "going to" szerkezetet a "will" helyett? Mert ebben a szöveg környezetben olyan jövőbeli tényeket mondott amire a jelenben vannak ráutaló jelek, ez az Oxfordi angol nyelvtan könyv szerint az egyik tipikus "going to" használati eset.'

Ez azért nincs annyira kőbe vésve, de ha a Practical English Usage idevonatkozó részét nézem, akkor Zelenszkij szóhasználata teljesen rendben van, mert a véleménye, meggyőződése alapján mondta, amit mondott.

'Ebben az esetben Zelenszkij rosszul használta a speak igét. Ebben az esetben amikor beszélgetni valamiről, az tipikusan "talking about", nem "speaking about".'

Ez kb. olyan szintű tévesztés, amiből egy anyanyelvi beszélő napi szinten elkövet egy tucatot.

"Ezeket jól látom, és valóban rosszul beszél angolul Zelenszkij főtörzs őrmester? Legalábbis hibásan néha."

Az esetek 99%-ban tolmáccsal folynak az ilyen tárgyalások. Itt nem ez volt, ráadásul egyenlőtlen feltételekkel, hiszen két anyanyelvi beszélő és egy nem anyanyelvi között folyt a beszélgetés.

De ha Te ettől, igen, rosszul beszélt.

A speak és a talk nem feltétlenül tévesztés.

A speak formálisabb szituációkban kerül elő, és inkább arra vonatkozik, ha te mondasz, kinyilatkoztatsz valamit, a környezeted pedig befogadóként van jelen. Aztán ugyanígy fordítva. A beszélők tartanak egymástól bizonyos távolságot. Mintegy; ÉN BESZÉLEK HOZZÁD/VELED ÉS TE BESZÉLSZ HOZZÁM/VELEM.

Míg a talk közvetlenebb, kevésbé formális szituációkban használatos, és inkább kölcsönös, kötetlenebb, gördülékeny kommunikációt, beszélgetést jelent, amiben mindenki egyaránt befogadó fél és egyaránt felszólaló fél, és a beszélők nem tartanak egymástól olyan távolságot, mint a speaknél. Mintegy; MI BESZÉLÜNK EGYMÁSSAL.

Amennyiben Zelenszkij úgy érezte, hogy Trump távolságot tart, monologizál és nem egy kölcsönös társalgást folytat, akkor stimmel a speak. Viszont abból kiindulva, hogy Trump meg a talk szót használta, ő úgy érezte, hogy ez egy kiegyenlített adok-kapokon alapuló, kötetlen társalgás, nem pedig ő beszél, és a másik csak közönségként hallgatja.

Ebből a nyelvtani szőrözésnél inkább az bukik ki, hogy totál eltérő minőségben élték meg ugyanazt a párbeszédet.