A magyar helyesírás hungarikum?

A helyesírásunk alapja, hogy a rengeteg rag mellett is felismerhetőek maradjanak a szótövek. Még akkor is, ha ejtésben esetleg sok minden torzulna, összeolvadna. Ez kell ahhoz, hogy értsük az egyes mondatok jelentését, pontosan kell jelölni, hogy a szótőből hogyan "készült" a végső szó.

Ez a része valóban jól ki van találva, jól is működik. Vannak viszont szabályok, amelyek csak nyűgnek vannak, pl. a j-ly, amire semmi szabály nincs, egyenként kell megtanulni. De az, hogy pl. nincs olyan, hogy "teja", az nagyon is helyénvaló! :)

Viszonylag jó az összetett szavak írása is, főleg mióta lazítottak a sokatagú összetételek szabályán, amit most már értelemszerűen lehet tagolni kötőjellel.

De ha már kötőjel: állítólag van logika, hogy tenger-folyó-hegység-híd stb. esetében miért teszünk, vagy nem teszünk kötőjelet, nekem ez valahogy sosem vált teljesen ösztönössé. Szóval lehet, hogy itt lenne még tere a javulásnak, egyszerűsödésnek.

Úgy általában, amíg nem értelemzavaró a szabvány helyesírástól való eltérés, addig talán hagyni is lehetne, ez alól csak az elváló igekötős ige közé ékelődő "segédige" a kivétel, azt tűzzel-vassal irtani kellene, amikor olyat írnak le, hogy kitudom számolni, megtudom csinálni. És tömegesen, és fel sem tűnik nekik, mert egész korosztályok így látják, hisz az a kevés, amit egyáltalán még olvasnak, az mind online szöveg, amit hasonló képességűek tesznek közzé, és ők így szokják meg. De nem, ettől még nem lesz helyes.