Van itt olyan aki évekig reménytelennek érezte, hogy megtanuljon egy idegen nyelvet és valahogy végül mégis sikerült neki és jól beszéli? Mi segített végül ha igen?

Én a suliban a németet reménytelennek éreztem, az egyik legrosszabb tanuló voltam belőle. De anyukám hitt bennem, különtanárhoz járatott. A környezetváltozás nagyon jót tett. Én pedig küzdöttem, és igyekeztem élvezni az alkalmakat, nem törődtem a céljaimmal, nem izgultam túl, de szorgalmas voltam. Végül így lett meg az angol mellett a német B2-es nyelvvizsgám is ugyanabban az időszakban. :)

Viszont mégsem tartozom a megszólítottak közé, mivel azóta megint nem beszélem jól a nyelvet, csak a pluszpontokhoz jött jól, nem is gyakoroltam utána.

Sokáig reménytelennek éreztem az angolt. Az általános és középiskokai nyelvoktatás nem vitt el semmi értelmezhető szintre sok év alatt sem. (legfeljebb egy gyenge A2 szintre). Jobbára kegyelemből mentem át az érettségin.

Később egyetem végén nem is kaptam meg a diplomámat, csak a későbbi amnesztiával. Azóta középfokom van, de még idén megyek felsőfokúzni. Németül is tanulok. Megszerettem a nyelvtanulást. Jó, hogy végre tudok olvasni, filmet nézni, kommunikálni. Ezek mind apró sikerek, amiket már a nyelvvizsga előtt egyre inkább érzékelhetsz.A sikerélmény fontos.

Érdemes valamilyen szinten beépíteni a tanult nyelvet az életedbe.Például Quizletezz a vonaton, hallgass angol podcastet a buszon, főzés közben, satöbbi.

Nekem főleg a magántanárom segített. Enélkül, csupán önálló tanulással idővel alább hagyott volna a szorgalom. Az úgymond óráról órára ,,kötelező" készülés így folyamatosan megvan.

Idő, pénz és szorgalom kérdése.

Meg egy jó tanár sem árt.

A csoportos tanfolyamok nekem annyira nem jöttek be, de talán majd gyakorlásképpen teszek egy próbát.

Neked is hajrá!