Mi az a Future in the past?

Amikor arról van szó, hogy pl. két héttel ezelőtt azt mondta, hogy három nap múlva fel fog hívni. Ez már a múltban van, az egész, de azért van benne jövő, nem? De. Na ez az.

Two weeks ago he said he would call me in three days.

Azért nem lehet will, mert az egész a múltban van. De going to-val is mondhatod, viszont az sem is/are going to lesz, hanem múlt idős: was/were going to.

Two weeks ago he said he was going to call me in three days.

Amikor a múlt egy adott pillanatában olyanról esik szó, ami akkor még jövőbeli esemény, de most, a jelen pillanatban már elmúlt, pl. Hétfőn azt mondta, szerdán fog hívni, és mindent el fog mondani (de ma már péntek van).

Ilyenkor a az angol a jövő időt a múltba "csúsztatja": a will-ből would lesz; ha meg going to van, akkor meg a létige kerül múlt időbe. De ha az esemény most még nem múlt el, akkor nem muszáj csúsztatni. Pl.:

Hétfőn ez hangzik el: I will call you on Wednesday, and I'm going to tell you everything.

Pénteken ez hangzik el: He told me (on Monday) that he would call me on Wednesday, and he was going to tell me everything.

Kedden ez hangzik el: He told me (on Monday) that he will call me tomorrow / on Wednesday, and he is going to tell me everything.

#3

Az utolsó bekezdéshez tudnál esetleg egy linket adni egy nyelvtanos oldalhoz, ahol ezt kifejtik, hogy ez esetben will maradhat és nem muszáj csúsztatni?

4: Ez könnyen belátható. Nyilván tudod, hogy ha az, amit idézünk, még a jelenben is fennáll, akár azért, mert nem változott meg, akár azért, mert örökérvényű állítás, akkor nincs csúsztatás, pl.

He said he has Covid. – ez így OK, ha még most is covidos

He said the Earth is round. – a Föld mindig is kerek lesz

Na most, ha a beszéd pillanatában az idézett esemény még nem a múlt része, hanem még a mosthoz képest is a jövőben fog bekövetkezni, akkor ez valójában ugyanaz, mint a fenti eset: az állítás igeidő-csúsztatás nélkül is fennáll, hiszen még nem következett be. De ez nem jelenti azt, hogy nem kell csúsztatni. Lehet, de annak más jelentésárnyalata is lehet akár. Pl.:

Tegyük fel, hogy Kate azt mondta ma reggel, hogy holnap fel fog hívni: 'I am going to call you tomorrow'. Ha ezt elmesélem valakinek aznap délután, tehát még a hívás előtt, akkor két lehetőség van:

1) She said she was going to call me tomorrow.

2) She said she is going to call me tomorrow.

Az 1)-ben csúsztatás miatt múlt idő van, de mellette viszont jövőbeli tomorrow áll, ami ellentmondásos, de épp ezzel lehet akár azt is sejtetni, hogy én, a beszélő, már most azt gyanítom, hogy nem fog holnap felhívni.

A 2)-ben nincs csúsztatás, nincs ellentmondás az igeidő és a tomorrow között, és most, a beszéd pillanatában is úgy érzem, fel fog hívni holnap.

Az egész indirect speech arról szól, hogy a mások által elmondottakat a jelen pillanatban, a jelen pillanat szemszögéből idézzük. Egy múltbéli kijelentés, még ha az az akkori jelenre vonatkozott is, a jelenből nézve már múltnak tűnik, ezért csúsztatni kell.

Ha ez a múltbéli kijelentés az akkori jelenhez képest a jövőre vonatkozik, de az a jövő a jelenből nézve már múlt, akkor is csúsztatni kell.

De ha a jelenből nézve az még mindig jövő, akkor nem muszáj csúsztatni, hiszen az állítás még a jelen pillanatban is a jövőre vonatkozik, azaz helytálló a jövőbeli eseményt kifejező igeidő is, legyen az will vagy going to.

Itt egy példa csúsztatással és anélkül is:

[link]

Egy nyelvtan, Dr. Budai László BA STUDENTS' ENGLISH GRAMMAR:

Note that shall/will usually changes to should/would, even when the event referred to is not yet past:

They told me that they would come and see us tonight.