Oroszt vagy egy kisebb szláv nyelvet éri meg megtanulni?

Én orosz után tanultam szerbet és nem tudom azt megállapítani, hogy melyik volt könnyebb vagy nehezebb. Mind a kettőben van nehéz és könnyű.

Leírom, én mikez tapasztaltam. Ez egy saját vélemény, nem tudományos.

Oroszban az alap ragozások egy kicsivel bonyolultabbak, cserébe kevés kivétel van. Szerbben az alap ragozás egyszerűbb, de sokkal több a kivétel.

Az orosznak van a legnehezebb kiejtése a szláv nyelvek között (még a lengyellel vetekszik), míg relatíve a legegyszerűbb nyelvtana. A szerbnek egy magyar számára az egyik legkönnyebb a kiejtése, de a nyelvtan a szlávokon belül a bonyolultabbak közé tartozik. Ha akarod, írhatok példákat.

A szókincset meg annyiban tudom összehasonlítani, hogy az orosz és szerb között rengeteg olyan eset van, amikor egy dologra mindkét nyelvben van több szó/kifejezés is, de persze az, hogy éppen melyikben melyik a régies és a modern alak, semmi szabály nincs, meg kell tanulni minden egyes esetben. És még ezen belül is változhat, hogy egy szó egy kifejezés részeként hogyan változhat. Kisebb agyvérzést lehet ettől kapni. Pl.: van egy modern alak valamire, de valamelyik szófordulatban mégis a régiest kell használni.

A másik eset, amely megkesíriti a nyelvtanuló életét, hogy főleg az igék esetén rengeteg példa van, amikor a külalak ugyanaz vagy nagyjából megegyezik, de a jelentés nem hogy teljesen más, hanem csak hasonló. És emiatt nem lehet legyinteni, hogy ,,ja ez oroszul/szerbül is ugyanígy van". Mert nem, nem ugyanígy van, csak hasonló a jelentése. Vagy a jelentésének eredménye ugyanaz, de a cselekvés módja nem ugyanaz.

Úgyhogy, el lehet ezzel mazsolázni.

Az orosz objektív előnyei:

- jelenlegi politikai helyzet ide vagy oda, az orosz egy világnyelv, az eurázsiai térség lingua francája, így van benne rengeteg üzleti potenciál, nem lehet azt mondani, hogy haszontalan;

- most, hogy rengeteg ukrán jött az EU-ba, feléjük is kinyílt a lehetőség az orosztudással, hiszen nem szabad elfelejteni, hogy az ukránok jelentős része orosz anyanyelvű, nem ukrán; ők pedig jellemzően gyengébbek angolban, mint mások;

- az interneten rengeteg anyag van, sok magyarázat, fejlett a nyelvtani és szótáras bázis is, van millió fórum stb; tehát, könnyen segítséghez lehet fordulni, külföldiek is nagyobb arányban tanulják;

- a külföldi filmek, sorozatok rendesen le vannak szinkronizálva (nem alámondás, az is van, de ritkább), így kb. minden filmet meg tudsz nézni oroszul, sőt, vannak olyan filmek, amelyet például magyarra nem kerültek át, de oroszra igen (ajánlom a Contratiempo c. spanyol filmet, a kedvenc filmem, még angolul sincs, de oroszul van).

- az orosszal gyakorlatilag a magyar-ukrán határól Kínáig el tudsz boldogulni, ha utazol és kinyílik feléd kismillió kulturális közeg, mert meg tudod magad értetni több száz millió emberrel, mindenkivel, aki a volt Szovjetunió területéhez kapcsolódik, legyen az litván, kazah vagy grúz;

- orosz és orosz nyelvjárásai közt nincs szinte semmi különbség, ugyanúgy fogod érteni egy kijevi ember beszédét vagy egy habarovszkiét;

- ha Putyin lerohanja Magyarországot, fogod tudni mondani, hogy ne lőjetek (ez volt a vicces rész). :)

Az orosz hátrányai:

- meg kell tanulni a cirill betűket, nincs mese;

- a szláv nyelvek közt a legnehezebb a kiejtés, aki nem orosz anyanyelvűnek születik, sose fog kb. akcentus nélkül beszélni;

- az anyanyelvi beszélők sokszor nagyon gyorsan beszélnek és elharapják a szavakat, így a megértés kezdetben nehéz lesz;

- egyébként se könnyű, de most meg főleg nehéz összehozni, hogy az ember anyanyelvi környezetben tartózkodjon (mert tudjuk, ott fejlődik a legtöbbet), nem nagyon lehet csak úgy ,,kiugrani" Moszkvába nyelvet gyakorolni;

- jelen politikai helyzetben kaphat az ember negatív hozzászólásokat, miért pont oroszul tanul/tud.

A szerb objektív pozitív oldala:

- egy nyelvvel valójában négyet is tudsz, mert bár szeretik csűrni-csavarni, a szerb-horvát-bosnyák-montenegrói az bizony egy nyelv, vagyis, egyazon nyelv négy különböző nyelvjárása, ahol inkább az intonáció és a hangsúly, kisebb részben a szókincs és utolsó sorban a nyelvtan a különbség; tehát, ha a négyből tudsz egyet, akkor simán elvagy a többi három nyelvterületen is; az önéletrajzba bele lehet írni egyszerre négyet is akár, Magyarországon a többség úgysem ismeri ennyire, hogy mennyire is külön vagy azonos nyelvek;

- igen, az adriai nyaraláson sokan tud segíteni, de ami ezzel kapcsolatban inkább a lényeg: minimális erőfeszítéssel át lehet ruccanni anyanyelvi környezetbe kicsit gyakorolni, nem kell se útlevél, se vízum, semmi macera (én évente párszor lemegyek Belgrádba csak azért, hogy beszélhessek), nyaralás pedig, ha külföld, akkor Montenegró - én nem vagyok annyira ez az egy hétig a tengerparton ülős, de ha lehet szerbül beszélgetni, meg anyanyelvi környezet van (+mellé ćevapi és Cokta), akkor meg tudunk egyezni;

- kis szerencsével el lehet lenni kizárólag a latin betűkkel, de majd a negatívumoknál mondom, hogy miért nem teljesen;

- Nyugat-Európában, ha minden kötél szakad és senki nem beszél semmilyen idegennyelvet, mindig fog akadni egy ex-jugó kivándorló, aki majd segít (én pl.: Bécsben még az angolt sem használtam, németül nem tudok, de mindig előkerült valami bosnyák gastarbajter, akitől tudtam tájékozódni).

A szerb hátrányai:

- nyilván kisebb nyelv, így az üzleti potenciál is kisebb, a szerbül tudók magyarországi piacán is nagyobb a verseny, mint az oroszul tudók esetén (a délvidéki magyarok miatt);

- a szerb ismeretével jóval kisebb földrajzi területen tudsz utazgatni és kisebb is a kulturális közeg, amellyel kapcsolatba lehet kerülni;

- el lehet lenni, ha nem tudod a cirill betűket, de bizony a szerbhez a szerb cirillt is meg kell tanulni, mert bár folyamatosan kiszorulóban van a mindennapokból, a latin erősen dominál, főleg a médiában, üzleti életben, de a hivatalos írás akkor is a cirill, így az élet sok területén fogsz vele találkozni (pl.: Belgrádban az ottani BKV-járatokon is minden cirillel van).

Mindkét nyelvre pozitív:

- az anyanyelvi beszélők rendkívül értékelik, ha beszéled a nyelvet, gyakorlatilag maguk közé fogadnak és nem érdeklik őket, hogy akcentusod van vagy kicsit hibásan beszélsz;

- ha egy szláv nyelvet tudsz, akkor sokat meg fogsz érteni a többiből, így például nem leszel teljesen zavarban egy krakkói városnézés során; ha a Tátrában kérsz egy tányér sztrapacskát vagy a bolgár tengerparton valamit magyaráz az úszómester és kénytelen vagy beszélni vele.

Mindkét nyelv negatívuma:

- az angollal összehasonlítva, amelyet kb. mindenki tanul, azt tudom mondani, hogy angolból könnyű egy középfokot összehozni, de a közép és a felső közt még nagy a távolság, míg orosz/szerb esetén a középfok is nagyobb feladat, de a közép és a felső közt már nem sok távolság van - tehát, az angol az elején könnyű, de a végére be tud durvulni, míg általánosságban a szláv nyelvek már elején feladják a leckét, de utána viszont nagyon könnyú lesz bennük lubickolni.

Ha idáig még mindig olvasod, amit idelöktem, akkor azt tudom javasolni, hogy hallgass orosz és szerb rádiót, aztán döntsd el, melyik tetszik jobban hangzásra, melyiken szólalnál meg szívesebben.

Ha mindkettőben kezdő vagy, ne tanuld egyszerre. Öngyilkosság. Az eredmény az lesz, hogy egyiket se fogod tudni rendesen.

Szerb hátrányaihoz még:

- nagyon kezdetleges minden anyag a neten, amely a nyelvtanulást segíti, nekem nagyon sok dolgot saját magamnak kellett megfejteni, amely csak rendkívüli elhivatottság mellett kivitelezhető, csak azért nem adtam fel sosem, mert én ezt élvezem, pedig voltak esetek, amelyekre sokáig nem kaptam választ, még az anyanyelvi beszélőktől sem;

- szerbül sajnos gyakorlatilag nincs szinkron, így csak a ,,hazai" tartalmakat tudod a célnyelven nézni (tudtommal a rajzfilmeket szinkronizálják csak rendesen).