Az angol tanulására mégiscsak a magolás a legjobb tanulási módszer?

A nyelvtudók általában úgy állítják be, hogy sokat olvasnak angolul, meg néznek filmeket, és rájuk ragad az angol. Nem hiszem el, hogy ez így van.

Amikor én foglalkozok valamivel eredeti nyelven, akkor egyrészt majd megöl az unalom, mert alig értek belőle valamit. Másrészt csak frusztrált leszek, hogy ennek a szövegnek a felét sem értem. Elkezd idegesíteni a helyzet, és a saját kezdeti sikereimet is lebecsülöm.

Mondjuk annyi előnye van ennek a módszernek, hogy bizonyos szavakat könnyebben jegyzek meg, ha találkozok velük szövegkörnyezetben, de eléggé keserédes árat fizetek ezert, mert nem élvezem a folyamatot.

Kezdem azt érezni, hogy nincs is olyan, hogy "hatékony angol tanulás". Jelen esetben én azt látom, hogy be kellene vágom (magolnom) a legfontosabb szavakat, meg a 12 igeidőt, és TUDÁSSAL foglalkozni az eredeti nyelvű anyagokkal.

Valószínűleg sokkal könnyebben eligazodnék az angol nyelvű Harry Potter könyvben is, ha tudnám az angol szabályokat, meg egy rakás szót.

Szóval én téveszmének tartom ezt "a vedd magad körül az angollal, és tanulj úgy" elvet. Ez maximum általános iskolásoknál működik, vagy azoknál, akiknek nagyon jó eszük van hozzá. Ez csak egy jó marketingfogás, hogy megkíméljék a hétköznapi diákokat az igazságtól, ami így hangzik:

Ha felnőttél, már nem fog rád ragadni az idegen nyelv. Meg kell tanulod a szabályokat, meg azt az 5-10 000 szót, ami nagyon nehéz lesz, és szenvedések árán szerezhetsz tudást.

Ti mit gondoltok?