Hogy is van ez akkor a szavak tanulásával kapcsolatban?

Először is egy bizonyos szint felett már az egynyelvű szótárakat ajánlják. Azzal is tanul az ember, valamint nincsenek meg a félreértések, amiben a magyarra fordító szótárak bővelkednek.

Másodszor is valóban, jó eljutni arra a szintre, mikor az ember érti az angol szavakat.

Harmadszor is, el tud válni a képesség, hogy az ember érti, mit mondanak, meg az ember el tudja mondani habogás nélkül a mellette álló magyarnak, mit mondtak. Átlagembernek nem kell a szinkrontolmácsi készség, de nevetséges helyzetek adódhatnak ezáltal. Mint én jártam, példának, jött egy levél külföldről, olyan nyelven, amit nem értek. De felvilágosítottak, hogy a másik lépcsőházban egy nénike pont ennek a nyelvnek a tanára. Átvittem, megkértem, fordítsa már le. Magában motyogva elolvasta, majd csönd lett. Na, mondtam én, csókolom, hát érti? Persze, tökéletesen. Akkor? Hát mondja már, mit írnak? Valami videokazettáról van szó benne. :D

Ennyit helyből én is tudtam, mert küldtem nekik egy kazettát, nyilván arra válaszoltak. :D

Szóval, aki ezt mondta, az igzat is mondott, meg nagy ostobaságot is.

Ahhoz, hoyg jó fordító legyél, el kell jutnod előbb arra a szintre, ahol ösztönösen érted az angol szavakat magyar jelentés nélkül is. Csak így tudod kiválasztani az általában 3-20 magyar lehetőség közül, hogy melyik a megfelelő a szövegkörnyezet és a "mire gondolt a költő" alapján. Sok szó ugyanazt jelenti, de más fokozattal, ilyenre is figyelni kell. Meg aztán nagyon sokszor nincs is magyar megfelelője valaminek, úgyhogy vigyázni kell a félrefordításokkal. Pl. rengeteg helyen "elefánt a procelánboltban"-nak fordítják az "elephant in the room" idiómát, pedig a kettőnek semmi köze nincsen egymáshoz, teljesen más dolgot jelentenek.

Magyarán fordítóként el kell jutnod az egynyelvű angol szintre, és csak utána térj vissza az angol-magyar szótárhoz – de továbbra se angol-magyarul tanulj kifejezéseket. Először értsd meg a forrásnyelven, és csak utána foglalkozz a célnyelvi megfelelőjével (ha van neki egyáltalán).

" magas szinten már el kell felejteni az angol - magyar megfelelőjét a szavaknak"

:)

Nem az a cél, hogy elfelejtsd, hanem hogy amikor nem fordítasz épp, hanem angolul beszélsz, ne lassítsa le a beszédedet az, hogy előbb magyarul gondolsz a szóra, mondatra, és csak aztán fordítod le angolra, hanem eleve az angol szavak jussanak eszedbe.

Fordítóként elsősorban az anyanyelveden kell ügyesnek lenned, hogy a szöveg ne legyen magyartalan, ne legyen tükörfordítás, hanem megtaláld magyarul az angol szöveg vagy idióma adekvát magyar változatát. Jól lehet fordítani már középszintű angollal is magyarra, ha néha beveti az ember a korpuszokat (pl a Glosbe nagyon jó korpusz).

Beszélőként pedig az idegen nyelven kell, hogy meg tudd fogalmazni a gondolataidat. Ehhez nem csak bőséges szókincs, hanem sok-sok órányi idegennyelvi beszédgyakorlatra van szükség.

Sok éve dolgozom fordítóként angol<->magyar nyelven. Éveket éltem, dolgoztam angol nyelvterületen, tolmácsolni is szoktam.

Munka közben nyilvánvalóan nem kapcsolhatom ki az agyamban egyik nyelvet sem, hiszen akkor nem tudnék fordítani. Az történik például hosszú angol szövegnél, hogy végigolvasok egy mondatot, és már írom is le magyarul. Nem kell fordítgatnom a fejemben, hiszen tudom, hogy mit jelent a mondat, ismerem a mondatot alkotó szavakat, csak le kell írnom az adott mondat magyar megfelelőjét. Ehhez az kell, hogy az ember jól tudjon fogalmazni és jól ismerje a nyelvtan szabályokat, valamint az is nagyon fontos, hogy ne szó szerint fordítsunk.

Nyilván nem ismerhetek minden szót/kifejezést, ilyenkor utánanézek és máris tanultam egy új szót.

Például, ha azt látom valahol, hogy „It's a piece of cake!", akkor nem úgy fogom fordítani, hogy „Ez egy darab/szelet torta!", hanem úgy, hogy: „Ez semmiség!" vagy „Gyerekjáték az egész!", hiszen ismerem a mondás jelentését.

Ugyanígy van a többi kifejezéssel is, (majdnem) mindennek megvan a magyar megfelelője, és mivel munka közben mindig tanulunk újabb szavakat, így folyamatosan bővül a szókincs és egyre könnyebb lesz bármilyen szöveget áthelyezni a magyar nyelvbe. Ehhez sok év tanulás és gyakorlás szükségeltetik.

Kimásoltam példaként a mai hírekből egy mondatot:

A US financial watchdog fined the Church of Jesus Christ of Latter-day Saints and its investment arm $5 million for using shell companies to avoid giving the public a clear view of a stock portfolio that swelled into the tens of billions of dollars.

Rossz fordítás:

Egy Egyesült Államokbeli pénzügyi figyelőkutya megbüntette az utolsó napok szentjeinek Jézus krisztus egyházát és befektetési karját 5 millió dollárra, amiért héj vállalatokat használt, hogy elkerülje, hogy a nyilvánosságnak tiszta képet adjon a készlet-portfólióról, amely több tízbillió dollárra duzzadt.

Jó fordítás:

Az amerikai pénzügyi felügyelet 5 millió dollárra bírságolta az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházát és annak befektetési részlegét, mert fedőcégeket használtak arra, hogy elfedjék a nyilvánosság elől a több tízmilliárd dollárra duzzadt részvényportfóliót.

Gondolom, hogy nem kell magyarázni a különbséget a két fordítás között.

A munkám során többször került a fordításom olyan lektorok kezébe, akik a rossz fordítás mintájára dolgoznak, és a kliens - aki ugyebár egy szót sem tud magyarul - elhiszi nekik, hogy az ő verziójuk a helyes, hiszen ők a lektorok, ők biztosan jobban tudják. Volt olyan, hogy teljesen átírták a munkámat a fenti rossz példához hasonló szörnyedvényre, és a végén az én nevem alatt akarták kiadni a végleges verziót. Mintha az én művem lenne. Persze, hogy nem mentem bele. Fontos, ismert cégekről van szó (IBM, Netflix, stb.). Veszekednem kellett velük, végül pontról-pontra le kellett írnom a hibákat és meg kellett magyaráznom, hogy a lektorált verzióban mi az, ami nem jó.

A magyarról-angolra való írott fordításba most nem megyek bele annyira, ha valaki oda-vissza szeretne fordítani komolyabb anyagokat is, akkor majdnem/ugyanolyan jól kell tudnia angolul, mint magyarul.

A tolmácsolás is szinte ugyanaz, mint a fordítás, ugyanúgy át kell tudni kapcsolni egyik nyelvről a másikra, annyi különbséggel, hogy a fordítástól eltérően nincs idő órákig gondolkodni, mert ott ugye javítgatni is lehet, átírogatni itt-ott. Beszédnél gyorsabban kell járnia az agynak, viszont ha valaki ugyanolyan magabiztossággal használja mindkét nyelvet, annak ez nem fog gondot okozni. De ehhez sokat kell tanulni és gyakorolni. És soha nem mondhatja az ember, hogy most már befejezheti a tanulást, mert mindent tud. Minden egyes nap tanulunk valami újat, amit aztán felhasználhatunk a jövőbeni fordításoknál. És pont ezért nem lehet megunni ezt a munkát, mert nincs két egyforma projekt (hacsak nem kizárólag jogosítványokat és hasonlókat fordítunk).