Ez így helyes? Stefan will nicht grüßen, obwohl ich ihm immer sage grüßen zu müssen. Stefan nem akar köszönni, pedig mindig mondom neki hogy köszönni kell.

Nem olyan jó a nyelvtanom, es lehet van meg benne hiba, de szerintem a vege jobban hangzik ugy, hogy obwohl ich ihm immer sage, dass er grüßen muss.

Az obwohlt en nem hasznaltam meg, a fordito azt dobta ki ra, hogy habar.

Talán így is jo lenne, vagy pontosan kell a mondat?

Ich immer sage Stefan zu grüßen, aber er will nicht.

Ezt írja a deepl,

Stefan will nicht "Hallo" sagen, obwohl ich ihm immer sage, dass er "Hallo" sagen soll.

Mostmár "csak" az a kérdés, hogy akkor mégis hogy mondják...

Először is tudni kéne, hogy a Stefan kioktatása azt illetően, hogy "hanyagolja" a köszönést csak arra vonatkozik-e, hogy a kérdezőt nem üdvözli, vagy úgy általában nem köszön az embereknek (másoknak).

Ha az elsőről van szó, akkor erre egy természetesen (németesen) hangzó köznapi szófordulat az lehetne, hogy:

Stefan vergisst immer wieder, mich zu grüßen, obwohl ich ihm schon öfter gesagt habe, dass er es tun sollte.

Ezt lehet mondani a második esetben is, tehát >> Stefan vergisst immer wieder, die Leute/die anderen zu grüßen, ....

Vagy:

Stefan hat die Unsitte die Leute/die anderen nicht zu grüßen, dabei sage ich ihm stets, dass er es tun soll.

Persze lehet "emelni a tétet" és még választékosabban, elokvensebben pl. azt mondani, hogy:

Stefan hat die schlechte Angewohnheit, seine Mitmenschen nicht zu grüßen, dabei habe ich ihm unzählige Male gesagt, dass er dies aus Höflichkeit anderen gegenüber tun sollte.

Egyébként "jemanden grüßen = jemandem Hallo sagen". Viszont az utóbbi egy laza köznapi szófordulat, amit a jelentéséből eredően igen, de a stílusa miatt nem minden esetben lehet a "grüßen" szinonimájaként kezelni.