Megfelelő kiejtés kötelezőnek kéne lennie?

Hogy mi a "sztenderd", forró téma az angoltanításban. A nyelvóra mindenképp a nyelv egy idealizált verzióját tudja átadni a diákoknak, ez ilyen.

Általános és középsuliban nincs idő és nem is lenne pedagógiai haszna belemenni a különböző angol dialektusok rejtelmeibe. Akit ez érdekel, az (a sokat becsmérelt) anglisztika "büfé"szakon tanulhat róla. Aki olyan nyelvterületen köt ki később, az majd úgyis hozzászokik.

Viszont vannak alapvető dolgok, amiket akkor is le lehet (kellene) fektetni. Van jó néhány hang az angolban (és itt most nem is a következetlen helyesírásról, csak magukról a hangokról beszélek), ami a magyarban egyáltalán nincs, ezekre fel kell(ene) hívni a figyelmet. Pl. hogy a w-t ne magyarosan/németesen duruzsolva v-nek ejtsük, hanem inkább az u-ból induljunk ki. A rettegett th helyett lehet f-et is mondani, pont ugyanúgy hangzik (és angol nyelvterületeken is egyre terjed)...

A régebbi magyar angolkönyvek egy nyelvészeti bevezetővel indultak, volt bennük szó a nyelvcsaládokról, hangképzésről, fonémákról. Napjaink nagy kommunikatív nyelvoktatásából sokszor hiányoznak az efféle "száraz", stabil alapok.

12: Ilyen alapon se a nyelvtan, se a helyesírás nem fontos, mert majd a hallgató/olvasó kitalálja, mit is akartam közölni. Márpedig a nyelvtanulásnak nem lehet olyan alacsony szintű a célkitűzése, hogy a másiknak feladok egy rejtvényt, aztán fejtse meg, csak nekem ne kelljen további erőfeszítést tennem, hogy megkönnyítsem a dolgát.

Szerintem a nyelvtan, a kiejtés és a helyesírás egyaránt és azonos mértékben fontos, így mindegyikre azonos hangsúlyt kéne az oktatásban fektetni.

És nem, az idő múlásával nem fog a kiejtés magától javulni, hiába hangoztatják ezt a megúszásra játszó angoltanárok - azért komoly erőfeszítést kell(ene) tennie a tanárnak és a tanulónak is.

De mivel az egyetemekről még ma is ki lehet kerülni gyatra kiejtéssel, ezért a kiejtés tanítása terén sajnos nem várható javulás a közeljövőben.