A japán vagy a kínai nyelv nehezebb?
Mindkettő érdekesnek tűnik, de kíváncsi lennék a nehézségbeli különbségekre.
Nyilván sok más aspektus is van, de azokat most hagyjuk figyelmen kívül, mert majd kiírok egy másik kérdést pár másról.
Koncentráljunk a nehézségre.
Kínaiban a tónusok a nehezek, a nyelvtan viszonylag egyszerű, azonban az átlagosnál jóval több közmondás, kifejezés van, amikkel egy nagyon alap szövegben is simán összefutsz (chengyu).
A japánban a kínai írásjeleken kívül még van plusz két szótagírásos "ábécé", bonyolult a nyelvtan, a kínaihoz képest nagyon könnyű a kiejtés.
Igazából egyik sem nehéz.
A kínaiban csak a tónusokat, kiejtést és jeleket kell megtanulni ami könnyű tud lenni ha az ember megbékél vele, hogy ez igen is egy nem latin betűs nyelv. S a jó memória előny. A kínainak még annyi előnye is van, hogy gyakorlatilag nyelvtan az nem is létezik. Csak megfelelő sorrendben pakolod a szavakat a mondatba, nincs még ige idő se. Tehát még az angol nyelvtannál is kevesebb.
A japán nekünk magyaroknak a lehető legkönnyebb, a hangkészlet meg van a mi nyelvünkben is maximum kis kivétel van amit máshogy kell képezni. Mint például néhány köztes hang meg pár pösze hang. A nyelvtan az nem nehéz, könnyebb a magyarénál. Az írás pedig ugyan az az eset, mint a kínainál. Előny a jó memória és nem árt megbékélni az új írásrendszerrel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!