Szerintetek a középiskolák miért nem tudják megtanítani az idegen nyelveket? Tapasztalatok?

Magasabb szintet azért alapból nem tanítanak, középszintre készítenek fel, ami B1 kategóriájú.

Egyrészt szörnyen elavult az oktatás, másrészt a diákokat se érdekli a nyelv.

Szóval a gond az, hogy nem lehet heti 4*45 percben (3óra) megtanulni bármilyen nyelvet, otthon gyakorolnod kell még pluszban legalább ugyan ennyit, amit a legtöbb diák nem fog rá szánni, ha csak nem érdekli a nyelv. Ha pedig rá is szánná az időt, a suliban kegyetlen rosszul oktatnak, így szörnyen nehéz dolga lenne, mert megfelelő alap nélkül nem igen lehet rendesen haladni. Meg nem fogja a diákokat érdekelni egy idegen nyelv, ha nem szerettetik meg vele legalább egy kicsit, amihez pedig jó oktatás kell.

Az idegennyelv és matek között remek analógia vonható. A gyerekek többsége nem érzi a hasznosságát, unalmasnak tartják és úgy érzik nekik nem megy, mert nincs hozzá érzékük. Ez pedig mind a két esetben az elavult oktatás hibája.

Tapasztalataim szerint a fő okok:

1) Pályaelhagyás: Sok nyelvtanár pár éven belül pályaelhagyóként fordítóként kezd dolgozni, vagy felszívja az egyik multinacionális cég adminisztratív munkakörbe - magasabb jövedelemmel és erősebb csomaggal, mint amit pedagógusként kap.

2) Motiváltság: A nylevet tanulni kell. Ha nincs motiváció a fogadó fél részéről, az oktató is lendületet vesz. Bár ez fordítva is igaz.

3) Oktatási rendszer: Nyelvtan-alapú oktatás beszéd-központú helyett, még mindig sok helyen.

4) Sikerélmény hiánya: Szárazan, töményen történik az anyagleadás - kevés lehetőséget adva, hogy használni lehessen "élesben" is a nyelvet.

5) Funkcionálisan nem működő tankönyvek: A legjobb tankönyvek egynyelvűek - az adott nyelv logikájára épülten struktúráltak. Kevés a jól felépített könyv, ami pedig meghatározó.

6) Általános- és középiskolákban nem feltétlen a tudás, hanem a nyelvvizsga a cél. A B2 sem feltétlen jelent stabil nyelvtudást, pedig rengeteg iső elérni azt a szintet.

Én a ma beszélt nyelveimet a középiskola után sajátítottam el - sajnos nekem sem volt motiváló környezetem vagy jó oktatóm. Ennek ellenére 32 évesen már 3 nyelvet beszélek - amire munka közben szükségem is van. :)

Engem egyik nyelvből C1-re, a másikból B2-re készítettek fel.

Magántanárhoz nem jártam.

Nagyon sokat jelent a jó tanár, és az együttműködésre képes diákok.

Ezért (is) kell jó suliba menni.

Nagyon sok múlik a tanáron, a tudásán, a tapasztalatán, az alkalmazott módszerein és hozzáállásán. Nyilván a diákon szintén, mennyire szorgalmas, nyitott stb., de azt gondolom, hogy még ez a kettő is összefügg.

Én első osztályos koromtól kezdve tanultam németet (német nemzetiségi suliba jártam), és általánosban nagyon szerettem a nyelvet, szívesen tanultam és jól is ment az akkori szintemnek megfelelően. Aztán középiskolában is szerettem volna folytatni és egy szintfelmérő alapján csoportokba osztottak minket. Én bekerültem a haladó csoportba (ez volt a legmagasabb szintű csoport), viszont a tanárunk azt mondta, hogy ő “ebben nem hisz” és teljesen a legelejéről kezdtünk mindent... erre konkrétan emlékszem, hogy az abc-s dalt hallgattuk.... Na nekem ez nagyon elvette a kedvem, mert nem erre számítottam, csalódott voltam és igazából ugyanazt tanultam és gyakoroltam, amit korábban már megtanultam. Nem mondom, hogy egyáltalán nem volt olyan dolog, amit jó, hogy újra elmagyaráztak stb., de egyértelműen megfogyatkozott a motivációm, untam és már nem érdekelt. Igazából tanulás nélkül is tudtam teljesíteni mindent. Két év után pedig új tanárt kaptunk, aki még ennél is rosszabb volt, mert az ő óráin konkrétan semmit nem csináltunk. Mindig csak felcsapta a könyvet a szószedetnél, azt feladta, hogy tanuljuk meg és szódolgozat lesz, és ennyi. Az óra többi részében sztorizgatott, panaszkodott, beszélgetett stb. (mindezt magyarul), nem nagyon volt semmilyen órai munkánk, nem gyakoroltunk, még házit sem nagyon kaptunk. Néha hozott egy német nyelvű filmet, talán még ez kapcsolódott valamicskét a nyelvtanuláshoz. Én a gimis éveim alatt nagyon megutáltam a németet, szinte mindent el is felejtettem, tehát igazából csak visszafejlődtem. A vicc az, hogy gimiben is 4 évig ötös voltam belőle, más jegyem nem is nagyon volt, ehhez képest a negyedik év végére szerintem már egy értelmes mondatot sem tudtam volna kinyögni.

Az angollal viszont inkább pozitív tapasztalatom van a gimiből. Többnyire jó tanáraim is voltak, az órákon mindig csináltunk valamit (voltak a szokásos hallásértés stb. feladatok, de voltak játékok, csoportmunka, felelés, prezentáció, csomót kellett írni stb., tehát bőven gyakoroltunk mindent). Én ott kezdtem tanulni az angolt, tehát abszolút semmi előzetes nyelvtudásom nem volt és a négy év alatt egy ilyen erősebb középfokra jutottam. Ez pedig szerintem egész jó, ha azt nézem, hogy tényleg csak heti pár óránk volt, nem jártam magántanárhoz és otthon is igazából az órai anyaggal foglalkoztam leginkább (plusz nyilván film, sorozat is segít, de azért az alapokat tényleg a suliban kaptam meg). Nagyon meg is szerettem a nyelvet, később is tanultam és érettségi utáni évben felsőfokúztam. Igazából ég és föld, ha összehasonlítom a két nyelvvel kapcsolatos tapasztalataimat.

Engem németből fel tudtak középfokra. Magántanárhoz csak annyit jártam, hogy épp a nyelvvizsga specifikus feladatokat megnéztük, mert ez azért a gimis órákba mégsem fért bele személyre szabottan.

Angolból pedig kb. az alapfokig sem értünk el - ez is 4 év, az is 4 év, ugyanaz az iskola, én is ugyanaz, akkor mi adja a különbséget a két nyelv között? (Szóval nem lehet általánosságban megválaszolni a kérdésedet.)