Miért van ez a japán nyelvben?

1-es,

Egy nyelven belül az ilyen kiejtésbeli eltérést nem akcentusnak, hanem dialektusnak nevezzük.

A magyar nyelvben is vannak ám ilyenek:

volt- vót

kell- köll

nézem- nézöm

lány- lyány

csókolózik- csókolódzik

kenyérből- kenyérbűl

stb.

A nyelvek nem teljesen egységesek a kiejtésben. Az utóbbi két-három évszázadban, a nyelvtan- és az írás-olvasásoktatásban és maga az olvasásban, később a rádiózásban, még később a televíziózásban egyrészt egyre inkább egy nyelvi sztenderdet használtak, közvetítettek az emberek felé, másrészt ezekkel a nyelvi "termékekkel" a nép egyre szélesebb rétege és egyre gyakrabban találkozott.

Habár a fentebbi tényezők már eléggé erős "sztenderdizáló" hatást fejtettek ki a nyelvekre. Még a mai napig észre lehet venni tájnyelvi jellegeket pl. Magyarország különböző területein is, vagy bárhol máshol a világon (országa, népe válogatja, hogy mennyire erősen maradtak meg a tájnyelvi jellegek), pár évszázada ezek az eltérő jellegek még karakteresebbek voltak.

Japánban is kb. ugyanez a helyzet.

"volt- vót

kell- kell

nézem- nízem

lány- lyány

csókolózik- csókolózik

kenyérből- kenyírbűl*

Az előzőnél a pont. Nem dialektusnak hívják. Pl a magyar nyelvben egyetlen dialektus létezik manapság a többihez képest, mégpedig a moldvai csángó -így kvázi két dialektusból áll jelenleg a magyar nyelv-, mert az már egy kicsit nehezen érti meg a többi magyar beszélő -és viszont-, de még nem minősül más nyelvnek.

A japán nyelvben összesen szintén két dialektus található és szintén az egyik egy kisebbségi: a ryukyu-i japánt (vagy okinawa-i japánt) csak néhány tízezren beszélik -akára moldvait-, és nagyon oda kell figyelnie a többi japán beszélőnek, hogy megértsék az okinawa-iakat, és viszont.

Evvel szemben a kérdező kérdése másra vonatkozik. Ugyanazon beszélő hangjait mi külföldiek nem mindig ugyanúgy halljuk (és néha a más japán akcentusbeliek se ugyanolyannak hallják egymás hangjait).

Sőt, vidéke is válogatja -AKCENTUS!-, nem csupán abból eredhet, hogy ugyanazon beszélőt mások hogyan hallanak.

Z/DZ esete is pl ilyen. Mi hol Z-nek, hol meg DZ-nek halljuk akár ugyanazon japán beszélő adott hangját.

Vagy pl ilyen az R L esete is számos távolkeleti pl japán nyelvben. Itt eu-ben mikorR-nek, mikor L-nek halljuk akár ugyanazon japán beszélőét.

A magyar és az eu nyelvekben számos, egymáshoz hasonló hang van, amit egységesen R-nek érzékelünk, csak mikor milyennek pl a németét, franciáét raccsolósnak halljuk mi magyarok, általában. Az eu L-ek se egyformák, pl a szlovák L, a magyar L és az orosz L egymástól eltérőek, sőt, adott beszélőét se mindig ugyanolyannak hallják mások.

Sőt, a japán L / R hangot néha D-nek is halljuk egyébként, főleg amikor énekelnek a japéánok, még ha ritkán is. ("SzáküDDDá, száküDDDá..." >- Sakura, Sakura)

Vagy pl kezd kikopni a mai japán ifjak beszédéból az, ami számos japán tájon jellemző még a mai középkorúak többségének beszédére is (ha nem is minden prefekturában) :

a nazális G hang.

(KaGi)

A kulcs / zár jelentésű KAGI-nak a mai idősebb japánok többsége általi ejtését tehát általában "kányi" szerűnek hallják a mai japán fiatalok, és áltlában az európaiak, és magarok is.