Hogy kell értelmezni ezt a japán nyelvben?

A japán nyelv szavai mind az általad említett táblázat jeleiből állnak, ezért nincsen olyan, hogy két mássalhangzó állna együtt. Kivéve az "n" ami ugye külön jel, ezért utána állhat más mássalhangzóval kezdődő szótag pl. うんどう - undou (torna).

Illetve a ya, yu, yo szótaggal összetett jelek pl. bya, mya, nya. De ezek is benne vannak a táblázat kiegészítésében.

Illetve van, hogy kettőznek egy mássalhangzót a szótag elején, ilyenkor egy kis "tsu" jel áll a kettőzendő szótag előtt. Pl:　きって - kitte (bélyeg)

Olyan mássalhangzótorlódásokat, mint pl. a Brazilia szóban, a japánok nem tudnak leírni, de kiejteni sem. Írásban, egy u kerül a b után, vagyis a "bu" szótagot használják, és az olvasata "burajiria" (ブラジリア) lesz. Azért az u, mert az a hangzó, ami kiejtésben a leginkább néma, vagyis van hogy alig ejtik. De többségében így is kihallható.

Az első nagyon jól írja, talán annyival kiegészítem, hogy kérlek tartsd szem előtt, kérdező, hogy ez a japán ÍRÁSmódra vonatkozik elsősorban.

Ahogy az első zárta a mondandóját, abból egyébként kikövetkeztethető, hogy kiejtésben sokszor elharapnak bizonyos magánhangzókat a japánok (pl a "SZÜ" szótag ejtésben gyakran csak "SZ"), többnyire az "u" hangot, a zöngétlen mássalhangzók egy része után, legalábbis a sztenderd, tokyo-i akcentusra eléggé jellemző (de amikor kiejtik, úgy ejtik, mintha megpróbálnál ajakkerekítés nélkül magyar "ü"-t ejteni, és magyar "ü"-szerűen hangzik).

Mint az első hozzászólónál olvashatod, fontos szem előtt tartani továbbá, hogy némelyik európai hanghoz közelítően hasonló sincs a japán akcentusokban, pl az általad példaként felhozott "Brasil" angol, vagy pl a "Brazília" magyar szóban "L" hang található, míg a japánban a magyar L és R közti hang létezik, de kifejezett európai R se, L se létezik a japánban, sőt, e két hangzó hangtartománya között változó, hogy spontán mikor épp melyiket ejtik a japánok.

(De pl a magyar "z"-hez hasonló hang létezik a japánban, de egy picit a magyar "dz" felé hajlik, bár a Burajiria japán szó nyilván nem magyar nyelvből ered, hanem vagy a portugálból, vagy az angolból, vagy a kínaiból, nem tudom melyikből. A lényeg, hogy ami magyarul Brazília, azt a japánok Z nélkül, DZ nélkül ejtik, hiszen nem magyar eredetű szavuk: kb "bráDZSIriá"-ként ejtik, R/L-szerű hanggal, és DZS-szerű hanggal.)

Tipikus példa többek között a "ZS" hang (francia, vagy magyar nyelvben), melyhez közelítő sincs a japánban, ezért gyakran DZS-vé alakítják. Vagy pl F hang sincs a japánban, azt egy (olykor bilabiális) H-szerű hanggal pótolják.

Fontos hozzátennem a kérdező számára az első válaszhoz, hogy amikor az első válaszadó latin betűkre átírta a mondandóját, az egy sajátos átírás, az úgynevezett Hepburn típusú romaji ("rómádzsi") átírás (japánul Hebon shiki), amelynek ejtésmódját külön meg kell tanulni. Ez a legelterjedtebb latin betűs átírási mód egyébként.

Ezt azért fontos hozzátennem, nehogy magyar "J"-nek olvasd a példában a "Burajiria"-t. Amit itt "J"-nek olvasol, az itt DZS-szerűen ejtendő, bár a japánban ezt úgynevezett lágyított, vagy "jésített"/j-sített, magyar szemszögből selypített DZS-vel ejtik a japánok.

(Mi magyarok olykor GY-s, C-s hangkeveréknek halljuk, a GY-szerű fejé hajlik a hangzása, tokyo-i/sztenderd akcentusban.)

További ilyen japán hangok (magyar füllel selypítettek) : a magyar S, valamint a magyar CS hanghoz hasonlóak, azok szintén "selypítve", tehát lágyítva, "jésítve" ejtett japán hangzók.

(A "jésítést", vagy szakszerűbben lágyítást -ilyenek továbbá pl az orosz nyelvben a lágyságjellel képzett hangok, ha ez mond esetleg valamit számodra, vagy az ősmagyarban az LY az lágyított, avagy jésített L volt- olykor tévesen palatalizációnak mondják egyébként, tehát az hibás, sznob kategória erre, féligazság; magyarul legegyszerűbb selypítésnek mondani, vagy szakszerűbben ás általánosan lágyításnak.)

A kérdező számára még annyit -nehogy félreértse-, hogy valóban létezik a japán szótag "abc"-ben "n" szótag, de emellett létezik "n" szótag-sorozat is:

na ni nu ne no

(Hepburn átírással.

A sztenderd/tokyo-i akcentusban általában "nyi"-nek ejtik a "ni" szótagot, a többiben az "n"-t a magyarhoz hasonló N-nel ejtik, mint a "n" szótagot is általában.)

Ja, és hogy még pontosabb legyek -ugyanis nem egyértelműen értelmezhető példát hoztál fel, kedves kérdező-, ha, tegyük fel, a magyar ZI szótagot japánosítjuk, akkor a japán szótagtáblázatban ehelyett a "rendhagyó" DZSI (hepburn átírással JI) szótagot kapod. Annak ellenére, hogy létezik a magyar Z/DZ hanghoz igen közel ejtett japán hang. Mégpedig azért rendhagyó, mert "i"-vel a japánoknak "így kényelmes" a Z, így alakult ki.

(A "z" szótagsorozat:

za DZSI zu ze zo)

A Hepburn átírás egyébként kiejtés szerinti, a Hepburn átírásban a magánhangzókat az olasz nyelv alapján, míg a mássalhangzókat az angol nyelv alapján kiejtés szerint alakították ki (bő 130-140 évvel ezelőtt).

Ezen felül a japánok más nyelvekből általában a kiejtést veszik alapul, amikor japánosítanak (evvel szemben mi magyarok csak az esetek kb felében, lásd pl hamburger - ezt az írásképe alapján magyarosítjuk).

Azért nem egyértelmű példát hoztál fel egyébként, mert nem tudni, hogy te egyértelműen magyar szót szeretnél-e japánosítani, vagy nem?

Ugyanis az országneveket -pl "Brazília"- a japánok nyilván nem pont a magyar nyelvből vették át (még a "Magyarország" jelentésű "Hangarii" szavukat sem, mert azt az angolból).

(Egyébként elírtam korában a japán FU-nak átírt hangot: az pontosabban közelítően bilabiális H-szerű hang.)

Ja, és te vagy, ugye, aki 8 éve él Japánban? :) Az illető válaszait figyelni szoktam, lehet tőle(d) tanulni. :)

Apropó, viszont nem te vagy a magyar japántanárnő, nemde? Vagy az is, egy személyben? Nem tudom, hogy nőt, vagy férfit tisztelhetek, 83%? :)