Japán nyelvtanban kis segítség?

[link]

Ezt a LingoDeer appból másoltam. Én nagyon szeretem, jól magyaráz és mindent begyakoroltat. Amikor először letöltöttem, akkor még ingyenes volt, most már sajnos fizetős.

Nem vagyok japántanár, szóval elnézést, ha a nyelvtani "szakszavaim" tévesek.

A japán sok számlálószót használ, amelyek meghatározott típusú dolgok számlálásakor használhatóak. Ilyenek a "mai", "hon", "hiki", a kérdésben említett "ko", és még sok más. Nevezzük ezeket "kötött" számlálószavaknak, mivel megadott dologhoz kötötten használhatók csak.

Ezen belül a "ko" kisméretû, kerekded dolgokra használható. Legjobb magyar fordítása a "darab". Ilyenekre használható, mint pl: alma, tojás, radír, bögre, labda ilyesmi. Tárgy is lehet, nem csak étel, csak sok helyen gyümölcsöt hoznak tipikus példának.

A "tsu" viszont egy "általános" számlálószó, vagyis nincsen megkötés, mire használható. Használható bármire, aminek nincs saját kötött számlálószava. A kötött számlálószavakkal ellentétben használható fogalmakra is!

"Van még egy kérdésem! - Mou hitotsu shitumon ga arimasu!". Létesítményre is. "Ebben a városban három vasútállomás van. - Kono machi ni wa eki ga mittsu arimasu”.

És helyettesíthet sok ”kötött” számlálószót. Leggyakrabban a “ko”-t. De köznyelvben gyakran helyettesít ritka számlálószavakat. Pl. a bútorok számlálószava lehet “kyaku” vagy “dai”, de ezeket szinte csak leírva látni. Beszélt nyelvben “Isu wo futatsu motte kite - Hozz ide két széket” lesz, és nem “isu wo nikyaku” (ez utóbbi élô nyelvben olyan hatású lenne, mintha magyarul valaki következetesen ebnek hívná a kutyákat).

Amikor a "ko" lenne használandó, nem hiba helyette a "tsu" használata.

"Ringo wo niko/futatsu kudasai - Kérek két almát”. Mindkettô helyes. Ami különbözik: A “ko” választékosabbnak hat ilyen esetben, hiszen ez az alma, mint kisméretû kerek dolog rögzült számlálószava. A "tsu" kicsit nôiesebben hat, állítólag nôk gyakrabban használják a "tsu"-t “ko” helyett, mint a férfiak.

Ez utóbbi jelenség magyarázata az lehet, hogy a “tsu”, mint általános számlálószó, az elsô amit egy kisgyerek megtanul. A rögzült számlálószavakat és használatukat csak késôbb tanulja hozzá. Óvodás kisgyereknél ha az életkorát kérdezik:"Toshi wa ikutsu?" "Hány éves vagy?" a válasz: "Mittsu!" "Három!". 5-6 éves kortól kezd ez "ciki" lenni, ennyi idôs gyerektôl már a "Gosai" "Rokusai" választ kapjuk.

Emiatt a "tsu" használatának van egy kis gyerekes, aranyos, fiatalító felhangja, emiatt használják többször a nôk, mint a férfiak.

Van egy kis idôm, úgyhogy itt egy kis kiegészítés.

A "ko" használatánál sokszor szerepel a "kerekded" szó, de ezt nem kell szigorúan venni. Itt ugyanis a "kerek" nem azt jelenti, hogy gömbölyû legyen és szögletes nem lehet, hanem arra utal, hogy olyan tárgy, ami nem egyértelmûen hosszúkás (hon) vagy lapos (mai). "Kerekded" helyett inkább "tömbszerû", vagy "széle-hossza egy” lenne inkább a jó definíció.

Az építôkockákat is a “ko”-val számolják, pedig az kocka, hasáb vagy gúla alakú.

A számlálószavak felesleges macerának tûnnek, de bizonyos esetekben jelentéselkülönítô szerepük van.

Pl: "Sara no ue ni 2mai/2ko/2hon no sarami ga aru” - “A tányéron 2 ... szalámi van.”

2mai = 2 szelet

2ko = 2 darab (levágott darab, avagy kicsi, rövid rúd)

2hon = 2 rúd

Aki hallja a mondatot, teljesen mást képzel maga elé, ha változik a számlálószó.

Szintén jó ismert, hogy a lábbelik számlálószava a "soku" de, ez valójában "párt" jelent. Vagyis:

"Issoku no kutsu ga nakunatta!" = "Eltûnt egy pár cipôm!"

De:

"Ikko no kutsu ga nakunatta!" = "Eltûnt az egyik (avagy fél pár) cipôm!"

Amúgy zokni esetén issoku (egy pár)- ichimai (egy darab) páros lesz, mert a zokni lapos :).