Milyen a kollégiumi élet? Megéri kollégisták lenni?

Én 1 és fél hónapig voltam kollégista.. ebből már gondolom látszik mennyire utáltam...😂 én egyetemistaként voltam koliban, és az adott város legjobb kolijába vettek fel. Nos igen, ennél sokkal rosszabb kolik vannak, pláne középiskolásként. A mi kolinkban blokkok voltak, amik nagyon kicsit, 2 szobából állnak egy wcből, egy zuhanyzóból és egy mini konyhából, szóval én tényleg jó koliban voltam. 2en voltunk 1 szobában... nekem ez volt az egyik legrosszabb, annyi éven át egyedül és utána 0 magánélettel a koliban... erre rátett, hogy nem jöttem ki jól a szobatársammal, folyton belémkötött, próbált versenyezni mindenben, direkt nem hagyott tanulni stb (mondjuk pl egy 4 fős szobában 4en összezarva se tudtam volna), meg betegségket talált ki magának, hogy sajnáljuk közben meg kiderült egy csomóról hogy hazudik és kb folyton egymás nyakán voltunk, nekem ez nagyon idegesítő volt, hogy folyton valaki ott van az aurámban kb és nekem "csak" 1 szobatársam volt, nem is tudom mi lett volna ha 2-3 lett volna... namindegy is de ő egy idő után extra bunkó lett, a másik szobában lévő lányok kedvesek voltak stb de teljesen más emberek mint én. Hatalmas volt a koli, kb amíg leértem a blokkunkból tovább tartott mint amíg elmentem a buszmegállóhóz 2 utcányira. Mivel ugye nagyon sokan voltak a koliba kb 300-500 ember csak kellemetlenebb volt mindig mindenkin átmenni, sehol nem volt egy nyugodt hely, tele volt a koli külföldiekkel, amikor hétvégén mentem haza vagy jöttem nagy bőrönddel lépcsőkön szenvedtem le magam egy fiú nem jött oda segíteni pedig kint cigiztek stb, oké lehet ez nem nagy dolog de felénk ez olyan alap ha látjuk a lányt nehéz cuccal a lépcsőkön lemenni akkor segítünk, szóval az egész olyan idegen volt, mindenki átnézett a másikon. Mivel egyre inkább rosszabb volt, hogy nincs semmi privátszférám, és teljesen egyedül voltam 5 órányira a családomtól és a barátaimtól, nagyon lefogytam, és depressziós lettem, és ekkor besokaltam és csak sírtam, órákra se mentem be és összeszedtem a legfontosabb holmiaim és hazamentem végleg, persze visszamentem még a többi cuccomért a szüleimmel, de kb minden értékes cuccomat lenyúlták a kedves szobatársaim...

Egy szó mint száz, az emberek nagy részének nem való a koli, én is csak az egyetem miatt akartam odamenni, mindenki mondta, hogy nem fogom bírni, és így is lett. Ha te is ilyen típus vagy, vagy csak fontos, hogy legyen egy kis helyed ahol egyedül lehetsz, vagy neked is hiányozna a családod és az ismerős környezet, akkor ne menj, de ha lazábbra tudod venni (igaz én is azt hittem nem lesz baj, mert utáltam a várost ahol éltem, aztán mégis visszasírtam) akkor vágj bele, hiszen semmi sem visszafordíthatatlan. Illetve sokat segít, ha egy közeli barátnőddel mész és nem ismeretlen emberek közé kerülsz. Bár én ezerszer visszasírom hogy miért nem hallgattam másokra és mentem volna egyből a közeli egyetemre...

Családtagjaim úgy gondolták, hogy nekem tuti nem jön majd be a koli, amikor felvettek egyetemre. De tévedtek, negyedik éve lakom ott és nagyon szeretem. Elsőben sokat segített, hogy beletanuljak az egyetemi életbe, a felsőbb évesektől sok tanácsot kaptam.

Mi 4en vagyunk egy szobában, de szerencsére nagyon jó fejek a szobatársaim. Közösségi ember vagyok, szeretek a konyhában/folyosón beszélgetni, kolis programokon és bulikon részt venni.

Ha pl. este 11kor tűnik fel, hogy nincs tej, kenyér vagy ketchup vagy valamilyen gyógyszer, mindig tudok szerezni.

Persze vannak kellemetlenségek, de felnőtt emberként meg lehet beszélni, pl. ne cigizzen a folyosón.

Nem mindenkinek való a kollégium, de nekem bejön. Ajánlom, hogy legalább próbáld ki.