Ha annyira kemény az orvosi képzés, akkor miért van annyi rossz orvos?

Mert annyira le vannak

(állítólag) terhelve

Mert a magyar oktatás nem csak az általános/középsulikban rothad, hanem a felsőoktatásban is. Feltételezem a magolásra alapul minden, ráadásul rengeteg az a tárgy, aminek valóban hasznát vennék, ez pedig elveszi a lehetőséget az olyan tárgyak tanításával, amire tényleg szükség lenne a valóságban, bent a kórházakban.

Apámnak elkezdett fájni a lába, végül addig húzta a dolgot, hogy már ráállni is alig tudott. Elment orvoshoz, ahol beutalták a megyeszékhelytől 20km-re lévő város kórházába. Rátette a dokinő a kezét apám lábára, azt mondta a vér folyik, mert meleg a lába. Kicsit erőltesse, sétálgasson sokat, és fél év múlva jöjjön vissza. Oké, akkor csak a mozgás kell, ami fura mert az eddig is volt, hisz egy edző az apám.

Fél év múlva megint visszamentünk rosszabb helyzettel, megint az volt a válasz. Sétálgasson erőltesse meg, jöjjön vissza fél év múlva.

Megvárta apám. Visszament megint fél év múlva, már sántikált és még aludni sem tudott a fájdalomtól, a cipő hordása is fájt már neki.

Eltelt a fél év. Doki mit mond? Erőltesse meg, sétáljon sokat.

Mondom ha ennyi egy orvos munkája, akkor minek járok én menő külföldi egyetemre évi 3 millióért, hogy informatikus lehessek? Simán elmegyek orvosnak és mindenkinek ezt mondom.

Gondoltam érszűkület lehet a baj, mivel apám cukros is, sűrű is a vére, lánc dohányos és a víz helyett is kávét iszik.

Végül egy ismerős beintézte egy magánkórházba, ahol beigazolódott a gyanúm. Ami azt jelenti, hogy egy idős 50 feletti orvostól is jobban értek a saját munkájához, mert nekem volt igazam.

Az új kórházban (ami 150km-re van tőlünk), azt mondták, hogy utolsó fázis. Ha még megvárjuk a fél évet, le kell amputálni apám lábát, és műereket kell beletenniük minél előbb.

Szerintem sok helyen, főleg a kisebb, kevésbé neves kórhátakban inkább mar csak megélhetési orvosok dolgoznak. Nem érdekli őket a betegük, a lényeg hogy megkapják a jó pénzeket.

Nyilván többre is lett volna képes az orvos aki kezelte az apámat, és tehetett volna többet is az helyett, hogy "várjon fél évet és jöjjön vissza", de nem akarta megerőltetni saját magát. Mert ha nem tesz semmit ugyanúgy megkapja a fizut mintha kínlódna apám lábával.

"apám cukros is, sűrű is a vére, lánc dohányos és a víz helyett is kávét iszik."

Gondolom ezeket a dolgokat is a dokinak varázsütésre kellett volna megoldania.

Abba kéne hagyni

a dohányzást

Végzett orvos vagyok.

Amit én látok: a képzés eleje (egyetemtől függően 2-3 év) valóban elég nagy szívatás, viszont ha valaki azon átverekszi magát, akkor onnantól kezdve a többin valahogy átrugdalják. Mintha a tanárok úgy lennének vele, hogy "ha az anatómiát/kórélettant/patológiát megcsinálta, akkor nem olyan hülye ez, csak maximum nem az a tárgy érdekli, amiből épp vizsgázik. Ültem már bent egy pár szigorlaton (ami ugye az egyetem utolsó évében van) a saját szakmám tárgyából, és néha komolyan ledöbbenek, mekkora a sötétség. És az a baj, hogy nem csak a nagyon specifikus részeket illetően, amit mondjuk valóban nem kell tudnia egy általános orvosnak, hanem olyan dolgokban is, amit viszont nagyon is tudnia kellene... És a többség simán átmegy.

Ez az egyik része. A másik része az, hogy az orvostudomány iszonyatosan dinamikusan fejlődik. Ami 10 éve újdonság és korszerű terápia volt, az mára elavult. És van egy csomó olyan doki, aki képtelen rugalmas lenni, képtelen követni az újdonságokat. Amolyan "10 éven keresztül így csináltam, jó volt, most is jó lesz".

Hiába kell pontokat gyűjteni és állandóan továbbképzésre járni, a legtöbb kb. olyan, hogy befizeted a pénzt, meghallgatod, utána meg van valami teszt, amit vagy le sem ellenőriz senki, vagy megoldják közösen az egészet stb.

A harmadik dolog, -ami persze közhely, de nagyon igaz-, az egészségügy alulfinanszírozott. Hiába tudja valaki, hogy mi lenne a legjobb a betegnek, ha egyszerűen nem lehet kivitelezni, mert nincs hozzá eszköz, vagy elérhetetlen.

A negyedik pedig: ha az ember dolgozik pár évet egészségügyben, rájön, hogy tényleg iszonyatosan könnyű kiégni. Én nagyon ambíciózus ember vagyok, imádom a munkám, nem bántam meg soha, szeretek fejlődni, képezni magam, de MÁR MOST, 3 év munka után érzem a burn out első jeleit. Ennek nyilván nagyon sok tényezője van, amit most nem sorolgatnék. És ami meglepő, hogy tanulmányok kimutatták, hogy azok égnek ki a legesleghamarabb, akik a legambíciózusabbak az elején.

Szóval az ember viszonylag gyorsan eljut arra a pontra, hogy minél kevesebb munkával igyekszik minél több pénzt szerezni.

Egyébként pedig ez a fajta mentalitás, ami apukádat jellemzi, iszonyat megterhelő az orvosoknak.

"Én nem teszek semmit az egészségemért, kövér vagyok, cukros, de nem tartom a diétát, dohányzom. Természetesen ezeken nem vagyok hajlandó változtatni, mert nekem ez jár, én így vagyok boldog. De ha már elmegyek orvoshoz, akkor gyógyítson meg MOSTRÖGTÖNDEAZONNAL, persze anélkül, hogy nekem a kisujjamat meg kellene mozdítanom"

Elég idegőrlő, mikor tudod, hogy nem tudsz segíteni, ha a beteg nem hajlandó változtatni, mégis tőled várja a megoldást, és ha nem tudod megoldani a baját, akkor kontár meg szarember vagy.

Én is hasonlót tapasztaltam. Sajnos nagyon nehéz igazán, a szakterületéhez jól értő orvossal találkozni. Nekem és egy ismerősömnek a fogorvosokkal, illetve fogszabályozó szakorvosokkal volt rossz tapasztalatunk. Bár más orvosoknál voltunk kezelve, mind a ketten félre lettünk kezelve és ami a legszomorúbb, hogy ezek után több más orvos véleményét is kikértük az állapotunkkal kapcsolatosan, ahány orvos volt annyi féle véleményt mondott. Bár az egyik fogszabályozó szakorvos megjegyezte, hogy pl. a fogszabályozás területén sokszor gyorstalpaló módon szerzik meg a végzettséget egyes orvosok és sajnos ebből elég komoly problémák születnek, mert félrekezelik a pácienst.

Ez csak egy példa volt, de sok más példát tudnék felhozni arról a környezetemből, hogy sajnos szakmailag vannak fenntartások sok orvossal szemben. Az is kiemelendő viszont, hogy találkoztam már szakmailag igen kiemelkedő orvossal.

Ismerettségi körömben vannak, akik orvosira járnak, volt aki úgy nyilatkozott, hogy orvostanhallgatók között is van nagyon sok inkompetens hallgató, akiből már most látszik, hogy nem lesz igazán jó orvos és nem menne hozzájuk majd a későbbiekben, viszont szülői nyomás hatására (mert orvosok, jogászok stb. és ez a szakma magas presztizsű) vagy egy jó egzisztenciális jövőkép (külföldön jól megfizetik, magánrendelő nyitható) miatt elvégzik, viszont elképzelhető hogy nem elhivatottak vagy nem is rátermettek a szakmára. Ez egyébként sok más szakmánál is így van.

Azt is tegyük hozzá, hogy orvoshiány van (bárkinek örülnek aki erre a szakra megy és elvégzi), ha túlképzés lenne akkor már más lenne a helyzet, mert akkor lenne verseny és csak az igazán erre a pályára valók tudnának a pályán maradni.

Egyik barátom orvosira jár, nem akart sosem orvos lenni meg nem is érdekelte igazán, viszont jó tanuló volt és jó pénzkeresési lehetőséget keresett így orvosira ment, mimlmimális motiváltsággal végzi az egyetemet és jól halad. Az orvosi nem könnyű,de nem is elvégezhetetlen, kicsit túl van misztifikálva a gyakorin.