Számít az egyetemen az ötös? Hogy lehet ennyit tanulni?

Én nem azért tanulok sokat, mert majd később a munkáltató mit fog nézni a diplomámban, hanem azért, mert igényem van rá, hogy a saját területemen jó legyek. Nem csak egy diplomás betanított munkás ketteske, hanem vezető szakember.

Egy bizonyos szintig érdemes, hogy az ember "kimaxolja" magát. Persze van sok stréber, akarnok, akinél később is kiderül, hogy verítékszagú az az ötös (esetleg nem is áll mögötte alapos tudás), de az ilyen emberek a munkahelyükön is törtetők, sőt sokszor talpnyalók is, ha az kell.

Nem gondolnám, hogy a munkáltatókat érdekli, hogy ki hogyan teljesített az egyetemen, szerintem számukra csak a végeredmény a fontos (tudás, készségek, papír). Maximum tényleg nagyon telített vagy kritikus (szóval ahová tényleg nem vesznek fel “akárkit”) szakmákbn tudom ezt elképzelni. Én úgy gondolom, hogy inkább hozzáállás kérdése. Én pl. nagyon örültem annak, hogy az egyetem szabadabb, mint a gimi és itt nem szólnak be, ha rossz jegyet kapsz stb., mert a kutyát sem érdekli. Ez tetszett és nekem jót tett, mert ha valamit nem sikerült rendesen megtanulnom vagy megértenem a megadott határidőre, akkor sem éreztem azt, hogy akkor jön a világvége, katasztrófa, halál. Ugyanakkor mindig arra törekedtem, hogy a tőlem telhető legjobbat és a legtöbbet nyújtsam, mert ez számomra fontos volt. Nem mindig jött össze az ötös és volt olyan eredményem is, aminek nagyon nagyon nem örültem, de összességében elégedett voltam magammal, mert tudtam, hogy én igenis akartam és csinàltam, küzdöttem. Sokszor nehéz volt rávennem magam a tanulásra és lemondásokkal járt (pl. hobbi, család, barátok rovására ment) , de azt érzem, hogy megérte. Akkor ott ez volt a dolgom, akkor volt rá lehetőségem és akkor kellett belehúzni. Szóval egyrészt az ember gondolkodásmódja és az elvárásai saját maga irányába. Valamint sokszor ösztöndíj (vannak olyan szakok, ahová elég magas átlag kell...), tanulmányi programok, szakkolik vagy továbbtanulás pl. mesterképzés miatt fontosak a jegyek.