Te mennyire várod el a tanártól, hogy mobiltelefont/tabletet használtasson a gyerekekkel a tanórákon?

"Belépett, de hogy? Úgy, hogy a diákok közül a gazdagabbak zsebében már akkor ott volt a mobil meg a mobilnet"

Én nem erre gondoltam elsősorban. Hanem arra, hogy vannak interaktív tananyagok, amihez a diákok pl. az iskola számítógéptermében hozzáférnek. Pl. amikor fizikából az elektromosságot tanulják, már általános iskolában is nagyon hasznos lehet egy Edison nevű oktatószoftver, ez:

[link]

De pl. mechanikához is van ilyen, Newton nevű szoftver:

[link]

Ezek már legalább 20 éve léteznek, de nem tudom, mennyire elterjedtek.

"a mobilról, a tabletről, meg a mobilinternetről, merthogy ezek segítségével a se tévével, se interaktív táblával nem rendelkező tantermekben is lehetne használni egy csomó (állítólag) hasznosabbnál hasznosabb applikációt, ami (állítólag) tökre motiválná a diákokat, "

Szerintem aki okostelefont vesz, nem azért veszi elsősorban, hogy tanuljon vele. De egyébként is az oktatásnak nem lehet központi eleme, mert bár vannak applikációk, a szaktanári oktatással az nem vetekedhet.

Pl. van egy duolingo nevű dolog, hasznos nyelvtanulásra, de a szaktanárt nem pótolja, legfeljebb kiegészíti.

"mennyire elvárás az iskola részéről, hogy márpedig legyen a gyereknél mobilnetes mobileszköz, "

Szerintem ez semennyire nem elvárás és nem is lesz az soha.

Nagyon jó dolgokat mondtok és felvetettetek egyébként, nem is gondolná az ember, hogy ilyen témákat érdemben boncolgatnak itt a kérdezők/válaszolók.

Néhány megjegyzést részemről viszont tennék szakmai vonatkozásban.

Az első, hogy a mai papírokat (pl. A4-es gépírólap) most már nem úgy gyártják mint régen. Azaz ezek most már teljesen famentes papírlapok, tehát nem releváns az a megközelítése a problémának -a közhiedelemmel ellentétben- hogy "milyen sok fát kell kivágni a papír készítéshez".

A második dolog, amelyre a kérdező is nagyon helyesen rámutat , igaz zárójelesen, de mindenképp érdemes ezt boncolgatni.

Erről a témáról talán érdemes lenne külön kérdést is nyitni.

Már csak azért is, mert tudni illik, a kereskedelmi forgalomban lévő elektronikai termékek életútjának az elemzése rendkívül fontos. A hulladékfeldolgozás -és újrahasznosítás területén ez napjainkban külön kutatási-fejlesztési terület.

Gondoljuk megy ugyanis, mi lesz egy-egy okoskészülékkel használat után. Az emberek kidobják a kukába, na de mi lesz vele utána?

A mennyiséget is gondoljuk át kérem, mert pl. a mai okostelefonokat csak 2-3 évre tervezik a gyártók, onnantól kuka az egész. Mert bemész a telefonos szaküzletbe és azt mondják nem érdemes javítani, u.is a javítás költsége vetekedik egy új készülék árával.

Az úgynevezett "tervezett elavulás" pedig már egy harmadik stációja az egész folyamatnak. Ha okoskészülékekre gondolunk, akkor szerintem elég sokan találkoztak avval a jelenséggel, hogy idővel nincs szoftveres támogatás, vagy egyszerűen az ügyfelek azért ruháznak be újabb készülékekre mert az új többet tud mint a régi.

A harmadik dolog pedig az akkumulátor-probléma. A mai napig nem megoldott ezeknek az újrahasznosítása és a feldolgozása. Az újszerű okoskészülékek most már litium-akkumulátorral rendelkeznek, de ezek is igazából vegyipari hulladéknak minősülnek, amelyet kezelni kéne.

Végül pedig (de nem utolsó sorban) említeném a hulladékok gyűjtési folyamatát. Nem is gondolná az ember, de az újrahasznosításnak egy kulcsfontosságú eleme az, hogy a hulladékot megfelelően gyüjtsük, szelektáljuk.

Gondoljuk meg pl. hogy egy elektronikai készülékben milyen sokféle anyag van. Laikusként is látható, hogy alapvetően műanyag és fém. Ezek elméletileg pl. fajsúly szerint különválasthatóak, de van sok nehézség, amibe már bele sem megyek.

Gyakorlatilag meg műanyag és műanyag között is van különbség, ahogyan fém és fém között. A modern elektronikai eszközökben lévő félvezető -és teljesítményelektronikán alapuló alkatrészek bonyolult összetételébe már bele sem megyek...