Miért érzem így magam? Mi történik velem?

Én is ugyan ezt érzem. Azt még megértem, hogy frusztrált vagyok amiatt, hogy magamtól kell majd a tanulással kapcsolatos ügyeket intéznem, meg, hogy TO-ra kell járkálnom majd, sőt olykor a tanároknak is levelet kell majd írnom. Egyáltalán már a kormányablak hallatán is kiráz a hideg.

De én sem értem, hogy maga a tudat, hogy egyetemre megyek, miért ejt letargiába.

Talán tényleg az a baj, hogy a gimi és az ,hogy 9 éven keresztül nap mint nap ugyanazokat az osztálytársakat és tanárokat láttam elkényelmesített. Így hirtelen nagy változáson esem át.

A változás :) Anno amikor felvettek egyetemre ugyanezt éreztem (habár nem rögtön a felvételi után, inkább a gólyatábort követően). Hirtelen nem találtam "célt" (addig az érettségi volt, utána a felvételi, utána a gólyatábor és utána hirtelen nem találtam semmit, csak azt, hogy tanulás lesz ezerrel egy új közegben, amit nem ismerek).

Ez a 3. héten múlt el, amikor megírtam a legelső ZH-t. Utána minden héten volt ebből a kurzusból egy és valahogy megtaláltam benne egy ilyen célt vagy nem is tudom.

Azt tartsd észben, hogy minden kezdet nehéz. Túl fogsz ezen lendülni.