Komolyan ezek a kortárs írók kerültek az érettségi anyagába?

A kötelező olvasmányok egész rendszere szánalmas.

És pont az olvasható írókat / költőket akarják kidominózni, hogy még pocsékabb legyen minden:((

Egyébként a fenti írók egyikétől sem olvastam semmit, pedig faktos is voltam:) Igaz, az utolsó két évben már egy "művet" sem tudtam elolvasni, mert mind olvashatatlan volt:((

Emelt szinten Tolnai Ottó volt... Az bőven rosszabb az összesnél, ráadásul a kutya se ismeri. Egy Esterházynak legalább a nevét hallottad már, még valamilyen szinten érted, hogy mit keres az érettségiben, de egy noname író borzalmas könyve... Nemár. (Elnézést minden Tolnai Ottó-rajongótól.)

Lackfi Jánostól egyébként komolyan PRÓZA? Én emberileg bírom azt az embert, még a versei között is van jó... De sírva tettem le tíz oldal után az egyetlen regényét, ami a kezembe keveredett.

Mondjuk én alapvetően a posztmodern dolgokat nem szeretem, én olyan régimódi vagyok, hogy a könyv szóljon valamiről, és ne csak az író higgye azt... (Esterházy, igen.)

Én azt gondolom, hogy - az ízlésbeli kérdésen kívül, amely nem lehet semmilyen vitának alapja - a műfajokkal nem árt tisztában lenni, ha valaki kritizálni szeretné a kortárs irodalmat, tehát pl. az ifjúsági irodalom egy másik kategória. Valóban, minden korban ez (a kortárs) a legnehezebb téma, hiszen az az irodalom, amire így vagy úgy tekintünk 50-100 év múlva, most keletkezik. Évente több ezer(!) kortárs irodalmi kötet jelenik meg. És akkor még nem beszéltünk a folyóiratokban megjelenő szövegekről, amelyek között szintén bőven lehet kincs - nem tudom, milyen folyóiratokat szoktatok olvasni, de bizonyára találkoztatok már bennük nagy versekkel, lélegzetelállító novellákkal stb.

Mindebből lassan fog csak lepárolódni a maradandó, de azt gondolom, hogy vannak objektív mércék, a felsorolt szerzők pedig ezt megütik, az már ízlés és sok más kérdése, hogy alulról vagy magasan fölötte állnak-e.

Azt megítélni, hogy mi a kortárs irodalomból a maradandó, még soha egyik korban sem sikerült, még azoknak sem, akik erre tették föl az életüket (pl. kritikusok, irodalomtörténészek, írók stb.), vagy legalábbis sok-sok melléfogás és alul-vagy fölülértékelés jellemezte mindig az irodalmat és általában a művészetet, gondoljunk csak a sok "későn felfedezett" zsenire és a még sokkal több mára teljesen feledésbe merült, egykor népszerű szerzőre. Ezek alapján nagy bátorságra vall a fentieket kinyilatkoztatni, vagy nem is tudom, botorságra?

A többiek pedig, akik arra büszkék, hogy mit nem ismernek és mit nem tudnak olvasni, azt mondanám, nyugodtan olvassanak mást, amikhez kedvük van. Az olvasás nagy kaland, nem érdemes miatta veszekedni és nem érdemes kihagyni az életből.

Nagyon örülök az utolsó válaszolónak, hasonlóképp érzek.

Annyi kérdésem lenne mind a kérdezőhöz, mind a többiekhez, hogy mely kortárs alkotókat érezték volna megfelelőnek? Egyet-egyet írtak (ketten), de többre is kíváncsi lettem volna, mondjátok meg akkor, kik a mai nagy írók, ha felsoroltak szerintetek nem.

Mellesleg, attól, hogy valaki faktos, még nem lesz irodalmár. Én is faktos voltam, mégis hallottam az összes felsorolt alkotóról (persze, nekem jó tanárom volt).