Az ÁOK-on mi az a sokat emlegetett lexikális tudásanyag, amivel mindenki annyit szenved? Mondanátok pár példát?

Az első két évben sokat kell magolni, de mindenben meg lehet tanulni a logikát. Mármint anatból is az elején csak magolsz, aztán viszont meglátod az összefüggéseket, és sokkal könnyebben fog menn.

Ez majdnem mindenre igaz. A másik, hogy a legfontosabb dolgok a 6 év alatt sokszor ismétlődnek, egy-egy fontos dolog más-más aspektusból is megvilágításba kerül. Tehát ha végig igyekszel képben maradni, tanulsz a vizsgákra, figyelsz, akkor nem lesz gond.

Egyébként a legmagolósabb tárgy szerintem a gyógyszertan negyedévben. Az tényleg az, nem lehet védeni :D

Ha van lehetőséged elutazni a Medicina könyvkiadó valamelyik boltjába, akkor kezedbe veheted az orvosi könyveket, hogy a saját szemeddel is lásd a tananyagot. Miután végzős gimnazista vagy, szeptembertől úgyis ez volna a következő lépés. A leginkább lexikális tantárgyak az én véleményem szerint is az anatómia (benne: fejlődéstan > morfológia > szövettan > sejtbiológia), a biokémia (szteroidszintézis miniatűr különbségei, purinanyagcsere útvonalai, indokolatlanul hosszú enzimnevek stb.), a mikrobiológia (nálam ez viszi a pálmát, nem is akarom felidézni...), a farmakológia (szorosan a második helyen, elsősorban a vírusellenes szerek és a parazitaellenes szerek miatt). Mikor kinyitod a könyvet, arra gondolj, hogy legtöbbször egyetlen olvasásra lesz elég időd, és az alapján kell csaknem mindenre emlékezned, amit olvastál. Azért mondom, hogy mindenre, mert bár vannak vizsgatételek, ezek elég megtévesztőek. Egyrészt, mert az első két évben a tételek a tankönyvek összes bekezsdését lefedik, és mindegy, hogy milyen tételt húztál, akkor is mindent tudnod kell. A felsőbb években meg azért, mert hiába tanulja végig az ember a könyvet, a gyakorló orvosok úgyis tudnak és fognak is olyat kérdezni, ami nem volt a könyvben, hiszen ők nem olvasták azt a könyvet, amit te, vagy ha igen, akkor is nagyon régen, és már nem emlékeznek rá. Az a jó az ilyen helyzetekben, hogy amikor jól válaszolsz egy ismeretlen kérdésre, akkor érzed, hogy a sok tanulás után végre megcsillan benned az orvosi gondolkodásmód. Az a kellemetlen, amikor szeretnél te villantani, de nem tudsz, mert a 21. század orvoslása evidenciákra épül (evidence-based medicine), azaz: ha két azonos hatásmódú gyógyszer közül kell választanod (hogy melyiket add a betegnek), akkor az a helyes válasz, amit valakik, valamikor, valahol a világon klinikai kutatások alapján jobbnak találtak pl. túlélés szempontjából. És ha ezt nem olvastad, akkor esélyed sincs logikával kitalálni.

A végére álljon itt egy sokat emlegetett mondat az egyetemről: "Csak azt tudod diagnosztizálni, amire gondolsz, és csak arra gondolhatsz, amit megtanultál."

Fontosnak tartom kiemelni, hogy bár vannak kivételes tehetségú oktatók, akik nagyon motiválnak és segítenek a tananyag feldolgozásában, az idő nagy részében (ellentétben a gimnáziummal) egyedül vagy. Mint írod is, sok minden rádragadt az órákon. Noha az egyetemen vannak előadások, ezek távolról sem fedik le a tananyag számonkért mélységét. Tehát amíg gimnáziumban legfeljebb azt mondja a tanár, hogy nem sikerült átvennünk az egész leckét, olvassátok el az utolsó oldalt is a tankönyvben, addig az egyetemen előfordulhat, hogy egy teljes témakört (akár 100 oldal terjedelemben) magadnak kell feldolgoznod, és van rá egy hétvégéd.

Én vagyok az egyetlen, akit kezd halálra idegesíteni ez az "orvosin éjjel-nappal tanulni kell", "nem lesz életed", "egész nap csak seggelned kell majd" szöveg? Mintha mindenki azt akarná bizonygatni, hogy bizony ő egy kivételes tehetség és valami kiválasztott zseni, csak mert orvosira jár...

Én elvégeztem. Nem kettesekkel bukdácsoltam, summa cum laude végeztem. És igen, kellett tanulni. Sokat. De igen is volt mellette életem, családom, párkapcsolatom, eljártam néha bulizni is, és cseppet sem érzem, hogy tönkrement volna a fiatalkorom a rengeteg tanulás miatt.

És azt kell mondanom, szinte mindenben van logika. Persze, meg kell tanulni egy rakás csont, szerv, képlet stb. latin nevét, amit az elején marhára nem tudsz semmihez kötni (Pl. mihez kötöd azt, hogy scapula? Tibia? Fibula? Hepar? Nyilván semmihez). De ha már az alapszavak megvannak, plusz egy minimális szintű latin nyelvtan, akkor utána igen is keveredik bele egy jó adag logika is. Farmakológiában a hatóanyagok nevét sem fogod a kisujjadból kiszopni, ha nem tanulod meg, de a hatásuk, mellékhatásaik már megint csak logikusak lesznek.

A fontos dolgok pedig ezer meg egyszer ismétlődnek az egyetem alatt, így a végére már akkor is rád ragad, ha nem akarod.

Akármennyire próbálják azt állítani, hogy az orvosi magolós és csak az számít, hogy mennyire vagy szorgalmas és mennyit tanulsz, ez véleményem szerint butaság. Pont azok szoktak igazán jól teljesíteni, akik mindenben a logikát keresik és úgy próbálják megjegyezni a dolgokat. És később, ha majd elkezdesz dolgozni, ott is marhára kell ez a mentalitás, különben csak egy dilettáns leszel.

Mivel klinikán dolgozom, elég sokat vagyok bent egyetemi vizsgákon. Őszintén mondom, néha elképedek, hogy milyen hallgatók jutnak el hatodévig. És a probléma az, hogy a végén még diplomát is adnak a kezükbe...Marhára látszik az, mikor valakinek egy csepp józan paraszti esze nincs... hiába tanul rengeteget, akkor is kibukik.

".Marhára látszik az, mikor valakinek egy csepp józan paraszti esze nincs... hiába tanul rengeteget, akkor is kibukik."

Mármint sajnos nem az egyetemről bukik ki, hanem kiütközik a vizsgán, hogy csak tanul, de logika nincs mögötte egy csepp sem. Kicsit félreérthetően fogalmaztam.