Ti megmondjátok a szüleiteknek, hogy mikor vizsgáztok?

Én már 30+-osan végzek második szakot, és még mindig minden vizsgáról beszámolok (mindig a következő vizsgát mondom el), akkor is, ha nagyon könnyű és semmi jelentősége, meg akkor is nehéz, és akkor is, ha benne van a pakliban, hogy meghúznak - és szóbelik után ugyanúgy felhívom őket, hogy hogy sikerült, mintha 18 lennék:D.

Nem "elszámoltatás", de egyrészt olyankor látják, hogy el vagyok foglalva, és akár segítenek is egy kicsit tehermentesíteni, amennyire tudnak, másrészt érdekli őket. Szerintem attól család a család, hogy beszélgessünk azokról a dolgokról, amik épp foglalkoztatnak minket, tudjunk egymás örömeiről és "problémáiról", és min. lelki támaszt nyújtunk az illetőnek, ha szükséges.

Ahogy én látom, ez a titkolózás leginkább azokra a hallgatókra jellemző, akiknek a szülei még "gyerekstátuszban" tartják őket, és nem kezelik (egyenrangú) felnőttként, és ezzel (is) akarják megmutatni, hogy ők már felnőttek - holott lelkiekben még nem feltétlenül.

Most vagy mártírkodsz és játszod itt az áldozatszerepet, vagy megmondod vizsgák után, hogy köszöntem, én ebből nem kérek, mentem máshova élni nélkületek. Ha a szükség nagy úr (innen nézve nekem elég nagy lenne), tudsz keresni magadnak munkát és lépni bármilyen albiba vagy koliba.

Ha meg nem, akkor meg ne itt rinyálj, mert már nem először olvasok itt olyan kérdéseket, hogy anyám miatt nam tanultam meg előbb adtam be, meg mit hazudjak, hol leszek vizsga helyett... Ha ennyire cselekvésképtelen vagy, erre senki sem kíváncsi és senki nem is tud segíteni rajtad, csak te.