Régebben hány éves korukban kezdtek el dolgozni az egyetemet végzett emberek?

Szerintem nem gáz, ha nem a szüleid tartanak el. Azért ezt te se gondolhatod komolyan, hogy 27 éves korodig nindent ők álljanak. Meg azért jó lett volna értelmes szakot is elvégezni, nem mert a tanulás jó dolog.

De ha érdekel, levelezőn is csinálhatod a következőt.

Ha a "régebben" alatt azt érted, hogy a bolognai rendszer bevezetése előtt, nos, akkor is többnyire elmentek dolgozni végzés után az emberek. A jelenlegi alapképzés nagyjából a főiskolának felelt meg, külön működött az egyetemi képzés, ami most az alap+mester, ill. az osztatlan képzés. Lényegesen kevesebb lehetőség volt a felsőfokú tanulmányok végtelenségig történő elnyújtására, ha nem volt meg minden vizsgád, egyszer újrajárhattad a szemesztert (az eggyel lentebbi évfolyammal, úgyhogy fél évig elmehettél melózni vagy lógattad a lábad, ha eltartottak), utána kalap-kabát. Nálunk az orvosin 12 elégtelen után szintén viszlát volt (és nem volt nehéz ennyit összeszedni az első két évben.:-)) A hátulütője a rendszer rugalmatlansága volt, de őszintén szólva ami most megy, az már szerintem a ló túloldala.

Hogy mi a gáz meg mi nem, azt az eltartóid döntik el. A magam részéről úgy vagyok ezzel, hogy minden támogatást megadok a gyerekeimnek az első diplomájuk megszerzéséhez, amíg valóban megtesznek mindent azért, hogy csúszkálás nélkül végezzenek. Hobbiból tanulást, gyerekkor meghosszabbítását célzó főiskolai lébecolást viszont nem kötelességem finanszírozni, azt mindenki az általam biztosított piacképes végzettsége birtokában, saját zsebből oldhatja meg.

24-25 éves korukra az átlag végzett és ment dolgozni. Sokkal inkább jellemző manapság, hogy még megcsinálnak egy diplomát, még egy mestert hozzá. Sokak anyagi okokból nem is tudtak volna ennyi papírt összekaparni, örültek ha egy diplomát el tudtak végezni. Mostanság meg minél tovább huzzák a munkába állást.

Ha akarsz csinálhatsz még hozzá alapszakot meg mestert, de inkább úgy éri meg, ha az első diplomádhoz is kapcsolódik, hasznosítható a 2 egyszerre. Különben főleg idő és pénz pocsékolás, nem kell mindenről papírt szerezni, csak mert érdekel egy terület.

A többség azért dolgozik mester mellett (vagy helyett) mert sokakat nem tudnak a szülők életük végéig eltartani, ha otthon laknak akkor is illik már beszállni a költségekbe diplomás felnőtt emberként. Ha a szüleid anyagilag tudnak támogatni csináld, nem is kötelez senki közben munkára, de a magyar átlag nem keres annyit, hogy az első diploma után is pénzelje a gyerekét, ez régen is ugyanígy volt.

Én is ugyanígy állok. Elkezdtem egy szakot, rájöttem, hogy nem akarok vele foglalkozni, vagyis amelyik ágával igen, arra pont más területről lenne érdemes indulni. Most fejezem be büszkeségből, ha már lehúztam 2 évet egyenesben, mikor erre rájöttem. Mesteren már én is fogok dolgozni, illetve nyaranta is, de év közben kizárt, nekem nem ér annyit az a pár forint meg a nagy önállóság-mutogatás, hogy amiatt csússzak. Az előző szakom kicsit szellősebb volt a második évet kivéve, ott tudtam melózni néha, de van, ahol ez nem, vagy csak megszakadással megy.

Elmondhattok minden ingyenélő, mamahoteles szarnak, de az igazság az, hogy most vagyok fiatal. Dolgozhatok még épp eleget az életben és amíg van segítségem és támogatásom, inkább a tanulásba és a sportba fektetek energiát, nem a szakmámhoz semmi köze kategóriás 700 forintos órabéres szarokra. Legalábbis nekem bőven elég volt már a leltárokból meg a szórólapozásból, nem ér annyit.

A szüleim azt mondták, ez az egy dolgom van. Addig tanuljak, amíg mögöttem állnak, mert ha nem fognak, a munka mellett nem fog menni olyan minőségben. És élvezzem ki, hogy diák vagyok, szabad vagyok, nem kell 9-kor beesnem az ágyba, hogy másnap 6-tól húzzam az igát. Lesz majd ilyen épp elégszer.

Itthon lakok, a nagyobb kiadásaimat fizetem, a rezsit, kaját többnyire ők intézik, a lakáskasszába meg megy az ösztöndíjam, a szoctám meg amennyire épp telik. Beszállok a háztartásba, tudok főzni, takarítok, miegymás, mert felnőtt vagyok. Mesteren már én is tervezek dolgozni, mert 25 évesen úgy gondolom, illik és a mester relatíve szellős lesz, viszont akkor sem megyek külön, úgy beszéltük meg, hogy nem bohóckodunk albérlettel meg fszméregetéssel, hogy ki a nagy önálló felnőtt, hanem biztonságban tanuljak és dolgozzak, amíg össze nem gyűjtöm a saját lakásomra a pénzt.

Elhiszem, hogy más mögött nincsenek ennyire. Meg azt is elhiszem, hogy másnak odavásárolják a lakást egyetem elején, vagy albiba megy, ahol a rezsi az ő felelőssége már. De az, hogy valaki a saját nyomora miatt azokat hívja gáznak, vagy becsmérli, akiknek megadatott a lehetőség és nem csapnak fel erőfitogtatásból mazochistának, vagy csesznek el drága időt semmitmondó szar munkákra tanulás (egyetemen belül, vagy nyelvtanulás, sport akármi) helyett, az kicsit sok nekem... Nincs ebben semmi gáz. Én is jobban örülnék, hogy a gyerekem stabil lábakon fog állni és nem cseszi el olyan dolgokra az idejét fiatalon, amivel úgy is élete végéig fog szívni. Jó esetben csak kicsit, mert szereti csinálni.

Nos, bár annyira nem tetszett, hogy ki is töröltetted, még egyszer leírom: nem attól felnőtt valaki, hogy beszáll a házimunkába, ami kisiskolástól is alap elvárás, de 18 évesen még akkora lúzer, hogy képtelen eldönteni, mi a túrót is akar kezdeni magával.:D Elég röhejes arra verni a mellét bárkinek, hogy az életképtelensége miatt örök főiskolásként a gyerekszobában ragad, és apu-anyu tartja el.

Ami pedig a cikket illeti: egyrészt nemcsak a fővárosban vannak kitűnő felsőoktatási intézmények, másrészt kollégiumban lakva is végeztek remek koponyák az egyetemeken. Tény, hogy plusz költség a lakhatás, hazautazás megoldása a nem helyben lakóknak, ugyanakkor a kolis létnek is megvannak az előnyei. Aki akar tanulni, az tud is, anno a fél vizsgaidőszakot a Széchenyi Könyvtárban töltöttem, a koliban pedig sokszor együtt tanultunk, kikérdeztük egymást, kézről kézre jártak az eszközök (koponya, metszetek), idősebb hallgatók által összeállított, rendkívül hasznos kisokosok. Volt olyan pesti évfolyamtársam, aki néha hetekig a koliban csövezett, mert jobban érezte magát, mint otthon. No és persze nekünk nem fogta a kezünket apu-anyu, önállóbbak és talpraesettebbek voltunk.:-)

"de 18 évesen még akkora lúzer, hogy képtelen eldönteni, mi a túrót is akar kezdeni magával"

Mert 18 évesen milyen tudás birtokában van az ember, ami képessé tenné erről dönteni? Az, hogy az élete elmúlt 12 évét iskolapadban töltötte, alig volt bármi felelőssége és nem tud semmit a világról, azon kívül, hogy párosujjú patás meg Pitagorasz-tétel?