Van olyan munkahely, ahol műveltebb emberekkel vagyok körbevéve, a munkavégzés nem foglalja le az elmémet teljesen és nem kell az anyagiak miatt aggódni? (BŐVEBBEN LENT)

Sziasztok!

Nem tudom, hogy hogyan oldahatnám meg azt, hogy számomra megfelelően, boldogan élhessek, ebben kérném a segítségeteket.

Hosszú a szöveg, remélem, hogy valaki elolvassa majd azért :)

Egy olyan ember vagyok, akinek elviselhetetlen, hogy a nap egy részében valami olyan dologgal foglalkozzon, ami teljesen leköti a figyelmét és a gondolatait, ugyanis így állandóan a fejemben kellene tartani az munkával járó dolgokat, és összességében teljesen lekötné a gondolatiságomat, meghalna a kreativitásom és szépen lassan, hogy minél inkább megfeleljek a követelményeknek, mert nagy a konkurencia, kénytelen lennék szakbarbárrá válnom. Talán minden olyan munkahelyen, ahol az eszünket kell használni ez lenne, de mindenesetre kimondható: Én nem a munkámnak szeretnék élni, hanem az éppen aktuális érdeklődési körömnek megfelelő dologgal szeretnék foglalkozni, arról szeretnék gondolkozni. Ez nálam mindig változik és változni is fog.

Ha valaki ebből arra következtet, hogy olyan munkát szeretnék-e, ahol nem kell gondolkozni, akkor elég közel jár az igazsághoz. Bármilyen munkahely is legyen, ha gondolkodni kell, akkor biztosan el fogja terelni a figyelmemet az éppen aktuális érdeklődési körömtől.

Amik megfelelnének, azok az egyszerűbb fizikai munkák, ott viszont legtöbbször olyan emberekkel leszek körbevéve, akik életükben nem vettek még könyvet a kezükbe. Eddig ilyen volt a környezetem és ezt én biztosan nem bírom tolerálni többet.

Külföldön totálisan elidegendnék az emberektől, még Magyarországon is eléggé el vagyok. Hallottam külföldieket magyarul beszélni, kérdeztem már nyelvszakosokat és az a tanulság, hogy olyan szintre nem lehet megtanulni egy idegen nyelvet, mint az anyanyelvünket, így örökké tudnák, hogy bevándorló vagyok és bárhogy is kezelik, mindenesetre így kellene élnem. A nyelvtudásom egyébként nem rossz, azonban meg sem közelíti azt a szintet, amit majd el tudnék érni a magyarral. A nyelvben gondolkodik ráadásul az ember, így a gondolkodásom is visszafejlődne odakint. Valószínűleg sosem fogok tudni műveltebb külföldiekkel Goetheről beszélni, úgy, hogy értékes tagja legyek a társaságnak, vagy csak életem vége fele, amikor már úgyis minden mindegy lesz.

Ha egy vállalkozással meg tudnám oldani, hogy nagyon keveset dolgozzak és sok szabadidőm legyen, akkor meg lenne a gondolati szabadság. Ebben az esetben, viszont nem leszek egyáltalán emberekkel körülvéve és nagyon nehéz egy értelmiségi társaságba beilleszkedni, ha nem tartja össze a csapatot valamilyen munkahely, egyetem szóval valamilyen külső hatás. Egy olyan ember pedig, aki első generációs értelmiségiként még beavatásra is szorul, annak semmi esélye, mert mivel nem képvisel a többiek számára értéket, így kilöknék a csapatból... Egyszerűen nem hívják meg többször, kimorzsolódik. Senki sem fogja az energiáját arra szánni, hogy beavasson egy akárkit.

Szóval az egyetem egy elég jó hely arra, hogy ilyen közegben legyek. Csak menjek a bölcsészkarra és kész... Nagyon szívesen tanulnék esztétikát, magyart, történelmet filmelméletet (igazából tanultam is, mert be is jártam hobbiból) de ezekkel vagy nem kapnék munkahelyet, vagy nagyon kiemelkedőnek kéne lenni a specializációmban, vagyis a szakmámnak kéne élnem, ami az előbb ecsetelt dolgok miatt megint nem megoldás. Szeretem az irodalmat, de nem szeretnék irodalomtanár lenni, mert pl. érdekel az adatbáziskezelés is és sokszor napokig csak az adathálózatok vannak a fejemben és ilyenkor, ha órát kéne tartanom, akkor az sem menne és az adatozás sem.

Szóval csináljak vállalkozást, menjek egyetemre a BTK-ra, így be leszek avatva, átszellemülök, lesznek barátaim, de ők az egyetem után szétszélednek majd, nap közben dolgoznak és egyébként sem hiszem, hogy ezek a barátságok egy életen át fennmaradnak, folyamatosan új társaság kell majd és kell egy vonzóerő, ami újra és újra új emberekkel ajándékozna meg. Mégiscsak jobban lenne tartozni valahova, vagyis kéne egy munkahely... (Talán van más megoldás? :/ )

Ötleteim:

-Könyvtárban raktáros, aki visszaviszi a könyveket a helyükre meg ilyeneket csinál. Közben tudnék hangoskönyvet is olvasni akár, gépiesen végezhető, közben gondolkodhatok és állandóan új, feltehetően olvasni szerető emberekkel venném körbe magam. Tökéletes, csak az a probléma, hogy nagyon telített ez a szakma és valszeg nem ilyen jellegű munkát kapnék, ez nem kívánságműsor.

-Múzeumban teremőr: Nem mindenki megy múzeumba, aki bejön, az érdeklődhet a művészetek iránt, viszont valszeg nem helyiek a látogatók. Tudnék hangoskönyvet olvasni és a munkatársaim között is megtalálnám a társaságom.

-Lehet, hogy vannak olyan helyek, ahol stabilan ugyanazok az emberek vannak, nem tudom...

3 dolgot kértem az élettől, olyan nagy kérések ezek?:

-Ne kösse le semmi állandóan a gondolataimat a mindennapok során

-Legyenek a barátaim, társaságaim hozzám illőek, ne a fociról, hanem valami fennköltebb témáról beszélgessünk.

-Ne kelljen állandóan az anyagiak miatt aggódni, de egyáltalán nem kell sok pénz.

Ha érdekel valakit, kétségbe vagyok esve...

Köszönöm, hogy elolvastad! :)

Várom az ötleteket, meglátásokat.

22/F