Megpróbáljam az orvosit?

Nem tudom, hogy hol laksz, de fölkereshetnéd a sulidban, vagy a pedagógiai szakszolgálatnál a pályaválasztási tanácsadót. Elbeszélgettek, kitöltesz pár tesztet, adhat tanácsokat, de dönteni ő sem fog helyetted. Ha szeretsz tanulni és kitartó vagy, akkor lehet orvosi, de ha az elméleti rész tanulásába vagy belefásulva, akkor gyakorlatiasabb jellegű képzést kellene választani (pl. gyógyped). Ha nyelvszakot választasz, azzal csak nyert ügyed lehet, nyelveket jól beszélő emberek mindig keresettek. Az orvosihoz kitartás, elszántság, rengeteg tanulás (nagyon sok elméleti is). A gyógypedagógiához nagyon jó emberismeretre, kreativitásra van szükséged. Viszont sosem leszel "megfizetve".

Én anno rendészeti szakközépbe, és utána rendőrtiszti fősulira akartam menni, mert imádtam ezt a szakmát, apum is az volt, és úgymond beleláttam az egész témába. De 7.-ben eü okok miatt el kellett térni ettől az elképzeléstől. És egész 4 évig a középiskolában azt sem tudtam, hogy mi akarok lenni. Aztán állatorvosi jött a képbe, mert imádtam az állatokat, imádtam velük foglalatoskodni, emellett az etológia is érdekelt, de sajnos közgáz középsuliban nem túl jól sikerült az érettségim, így maradt a tanárképző, amit nem bántam meg, de rossz szakokat választottam, így nem megyek velük sokra, aztán igazgatásszervezőnek tanultam, ami elég jól sikerült, de elhelyezkedni szintén elég nehéz vele, majd mesterképzésben családvédő szakra mentem, ez most illik a szakmámhoz, de fizetési fokozatban nem kapom meg az MSC-re vonatkozó besorolást. Végül most készülök gyógypedagógiára :) 34 vagyok, de majd rájössz, hogy az egész tanulást a piaci viszonyok határozzák meg. Szüleid pedig szeretnék, ha egy jól fizető szakmát tanulnál, hiszen orvosra mindig szükség lesz.

Ha tehetném és újra 18 lennék, és jó nyelvérzékem és elég kitartásom lenne, vagy nyelvszakra, vagy matek szakra vagy állatorvosira mennék. Nagyjából ilyen sorrendet állítanék fel a felvételi lapomon.

Ha már most ilyen lelkiállapotba kerültél, az orvosi kicsinálna. Szerintem. De nem ismerlek ugye, ezt csak az alapján írom, amit leszűrtem a fentiekből.

Én nagyon magabiztosan vágtam neki, kétségeim sem voltak, hogy ezt a szakot válasszam-e, jól is megy... Mégis sikerült kiégnem az egyetemen. Nem jó dolog...

Én tavaly kb ugyanebben a helyzetben voltam. Régóta orvosira készültem, de gimi előtt gyógypedagógus akartam lenni, és az utolsó év februárjában a jelentkezések leadása után (3 orvosit és a gyógypedet íram be) elkezdtem kételkedni.

Nagyon vágytam rá, hogy orvos legyek, készültem az emeltekre, de mégsem éreztem biztosnak a döntésemet. Állandóan sírtam, mert nem tudtam mit akarok, nem értettem, miért pont az utolsó pillanatban zavarodok össze, meg voltam ijedve nagyon. Felkerestem a sulipszichológust, segített abban, hogy ne parázzak rá, de végül az döntött, hogy a kémia emeltem borzalmas lett. Nem a véletlen miatt, hanem nem készültem eleget, nem is akartam igazán. Rájöttem, hogy ha igazán elhivatott lennék, akkor meglenne minden motivációm a kémia és a biosztanuláshoz, de ha már most az érettségin nincs meg, akkor az egyetemen sem lesz. Így pedig nem lehetek orvos. Nem elég az, hogy nagyon vágyom rá, sok energiát kell belefektetni, le kell mondani sok dologról. Belegondoltam, hogy az orvosi mellett mikor lehetne családom? Fiatalon biztos nem. Tudnék-e sokat utazni? Nem. És mèg pár olyan dolgot felsorakoztattam, amiket szeretnék fiatalon megvalósítani, és ezekből egyiket se tudtam volna orvosi mellett.

Nagyon nehéz döntés volt, anyukám - ugyanúgy mint a tied - kicsit befolyásolt. Szerette volna nagyon, hogy orvosira menjek, befizette az előkészítőket, segített nekem, és csalódott volt, mikor at mondtam, hogy talán mégse ez az én pályám. Nem akartam megbántani, és ez volt az utolsó ami visszatartott, de muszáj volt a saját érdekeimet néznem, mert ez az én életemet befolyásolta.

Most gyógypedre járok, és nagyon szeretem. Nem is magát az egyetemet, hanem a munkámat amivel belekóstolhattam ebbe a szakmába, és rajöttem, hogy ez nekem való.

Nem bántam meg, hogy így döntöttem. A munkám a hivatásom lesz, már most szeretem, ebben is van egy csomó kihívás. Emellett a magánéletemmel is fogok tudni foglalkozni, lesz lehetőségem új dolgokat kipróbálni, utazni, mert ezek a tanulás mellett elférnek.

Remélem, hogy kicsit megnyugtat, hogy nem vagy egyedül ezzel. Azt tanácsolom neked, hogy kezd el a gyógypedet, és látni fogod, hogy merre húz a szíved. Ha pár hónap múlva még mindig az orvosit látod magad előtt, akkor majd felkészülsz újra az emeltekre, és újra felvételizel az orvosikra. Egy év semmit sem számít, sokan 24-25 évesen kezdik az orvosit.

Ha pedig ugyanazt fogod látni, amit én, akkor maradsz gyógypeden.

Most annak örülj, hogy befejezted a gimit, itt a nyár, és van időd pihenni. Ezen ne stresszelj, fiatal vagy, van még időd rájönni, hogy mit is akarsz valójában!

Ha bármiben segíthetek még, vagy kérdésed van, akkor nyugodtan irj privátban :)