Szerinted van helye az óvodákban, iskolákban a vallásnak?

#11: nem tudom, mit taglal, mert nem fejtette ki bővebben. A kulcsszavak közt ott van, hogy hittan, de ez nem jelenti, hogy erre szűkítené le a kérdését.

Ha ez alapján Te engem látsz sötétnek, a hiba nem bennem van.

Imádom, amikor az emberek úgy védik a gyereküket a vallásoktól, mint a tűztől. Félreértés ne essék, nem vagyok vallásos, megvan a magam véleménye egynéhány vallásról, de sosem értettem, miért kell így hozzáállni. Ha a gyerek buddhista neveltetésben él, akkor már ördögtől (upsz, bocsi) való, ha lát egy keresztény imát? Ha tapasztalatot szerez egyik-másik hitvilágról? Ahogy a kérdező is leírta, és sokan egyet is értetek,a vallás magánügy, senki másra nem tartozik, mindenkinek a maga dolga, hogy milyen vallás szerint él (vagy nem él). De ha ez valóban így van, és a gyereknek a saját döntése (nem a szülőé, a gyereké), hol találja a lelki megnyugvását, akkor miért akarják a szülők megfosztani a gyereket a vallások megismerésétől? Vagy ez úgy történik a fejekben, hogy "A te dolgod, milyen vallás szerint élsz majd, de a buddhizmuson kívül semmi mást nem ismerhetsz meg!"?

Közintézményben annak van szerintem helye, ami a gyerek világképét megfelelően tágítja. Az, hogy megismerkedik egy vallással tökéletesen beleillik ebbe a képbe. Attól féltek, hogy majd belerángatják a kereszténységbe anélkül, hogy értené mi az? Nos, megfelelő neveltetés mellett (tudjátok, amiben a szülő is részt vesz) ez nem fordulhat elő.

#14 vagyok.

Tudtam, hogy ebbe bele fogsz kötni. Nem, nem egy 4-6 éves gyerekre bíznám rá a vallási hovatartozásának eldöntését, egy 4-6 éves gyerek nem rendelkezik azzal az érettséggel, hogy ilyesmit el tudjon dönteni. A mondandóm arra irányult, ha majd ha elég érett lesz egy ilyen döntés meghozására, akkor az csak és kizárólag az ő döntése lesz, ennél korábban meg ugyanolyan szinten elítélem azt, ha a szülő erőlteti rá a vallását, mint hogyha egy óvónő. mert, még egyszer leírom: Az egyén vallása teljes mértékben a saját személyes dolga.

Ettől függetlenül nem baj, ha a gyerek már fiatalon elkezd megismerkedni a világ dolgaival, és a vallások a világ dolgait képezik. Nem akarod, hogy befolyásolják? Ha a gyerek mellett egy figyelmes, következetes szülő áll, az nem lesz befolyásolható, mert az elsődleges iránymutatói a szülei lesznek. Ilyen csak akkor fordulhat elő, ha a kedves szülő a köznevelésre bízza a gyerek lelkének pátyolgatását, ahelyett, hogy ő maga tisztázná számára a felmerülő kérdéseit.

Az pedig, hogy szerinted elítélendő, hogy az óvónő elmond egy imát az asztalnál, egyenesen röhejes, már megbocsáss. Ilyen rettentő ostoba vagy? Óva inted a gyereket attól, hogy egyetlen keresztény imát is lásson, és esetleg felmerüljön benne a kérdés, hogy miért mond valaki ilyeneket? A saját gyerekedtől zárod el a világ megismerését, mert félsz, hogy neagyisten még a végén megismeri mi az a kereszténység, és neagyisten egyszer csak úgy dönt, hogy nem lesz ateista? EZ szerinted a szabadság megadása a vallási hovatartozás eldöntésében, hogy drótkerítéssel körbezárod, és csak olyan információ juthat el hozzá, amiről te úgy döntesz, hogy szabad? Hogy majd a gyereked pontosan olyan legyen, mint te, mert csak az az egyetlen jó végkifejlet? Csak akkor lehetsz büszke szülő, ha a gyereked is egy antiteista barom lesz, akiben olyan minimális tisztelet sincs más vallásának irányába, hogy vérben forgó szemmel átkozni kezd egy óvónőt, amiért az a vallásához hűen el mer mormolni egy imát? Homofób nem vagy véletlenül? Kinézem, belőled, hogy te még azt is hasonló reakcióval fogadnád, ha a gyereked látna egy meleg párt az utcán kézen fogva sétálni...