Mégis miért választja egy gimnazista a mai világban az orvosi egyetemet?

Tévedés az hogy Magyarországon az orvosok nem keresnek jól ! Szinte minden orvosnak van magánrendelése amivel + 200 - 300 ezer bevételt szépen összekalapol + a hálapénzek megint 100-200 ezer + az alap bére ... Annyit is kereshet egy orvos mint egy Országgyűlési képviselő sőt akár többet is ... A fogorvosok keresetének határa pedig a csillagos ég ... Aki megakar gazdagodni igen is jól teszi ha orvosnak megy ...

Ugyanakkor vannak olyan emberek akiket vonz ez a szakma , nem tudom neked megmondani miért de ők orvosok akrnak lenni és kész , nem biztos hogy azért mert hogy ők mennyire akarnak segíteni az embereken , szimplán csak ez érdekli őket és kész .

Feltehetem a kérdést én is neked hogy aki mérnök az miért mérnök aki jogász miért jogász aki közgazdász miért közgazdász ? Erre nincs konkrét válasz az embernek legtöbbször csak szimplán megtetszik valami és azt csinálja .

Kívülről nézve, az orvosi szakmát valami rózsaszín köd lengi körbe, a gimisek pedig csak ezt látják. Belülről látva, egyre inkább az az érzésem, hogy ez valami elmebetegség, hogy bárki is erre ítéli saját magát. De komolyan: végiggüzül az ember 6-7 évet (plusz még amennyit gimiben rákészült), miközben a hasonló korúak már eltartják magukat és családot alapítanak. Na, orvosi egyetem mellett ez teljesen esélytelen. Ráadásul nem nagyon látni a fényt az alagút végén, 24-26 évesen lediplomázva is csak ott tartasz, hogy igazából semmit nem tudsz csinálni egyedül, mert eddig csak az elméletet magoltatták veled (aminek a nagyrészét úgyis elfelejted hónapokon belül, csak az marad meg, amit tényleg használsz, vagy ami teljesen alapvető, a kis részletek elvesznek a semmibe, hiába kérdezgették vizsgán). Rezidensként/szakorvosjelöltként senki nem fog magánrendelést tartani, a boríték is maximum a főorvosnak megy, persze a szakmák legtöbbjénél még neki sem. Összességében ott vagy kb. 30 évesen, kb. 150-180 ezer nettóval tizenév tanulás után végre kezdhetsz önállóan dolgozni, ha szerencséd van, talán már van családod (a "mibőlt" persze legtöbbször nem te teremted meg, hanem a párod és a családod, szüleid), de sokak még addig sem jutnak el, hogy legyen egy párjuk. És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy már távolról látszik (történetekből, vagy akár elég elolvasni egy orvosbéres cikk alatt a kommenteket), hogy a betegektől, hozzátartozóktól egy fia kis megbecsülést se kapsz, nem mint orvos, hanem mint ember.

De nyilván ezt kívülről, gimnazistaként nem látja senki, csak hogy mennyire nemes hivatás, hogy életeket lehet menteni, meg hasonló fennkölt dolgokat.

Egy orvostanhallgató

Osztom a hetes válaszát (ment is a zöld). Eredetileg én is általános orvos szerettem volna lenni, aztán egy barátnőm olyan lelkesedéssel, olyan meggyőződéssel mesélt a fogorvosiról (amiről akkor még semmit nem tudtam), hogy végül oda adtam be a jelentkezesém.

Végül úgy tűnik én jártam jól. Egyrészről, mert az 5 év után mi már praxisban dolgoz/hat/unk, habár szakvizsga itt is erősen ajánlott (de nem kötelező!). Másrészről, mert körzeti fogorvosként a nettó fizetés is van annyi, hogy az embernek ne kelljen minden fillért kuporgatnia, habár a nagyobb pénzek itt is a magán páciensekben vannak.

Nem tudom miért akartam mindenáron orvos lenni, ez érdekelt és kész. Nem az embereket szeretem, hanem emberekkel foglalkozni, ezenbelül a fogászat az életminőség messzemenő javítására képes (gondoljuk csak el, mikor egy teljesen fogatlan páciens kap egy protézist, mindennapos egy rendelésen). Viszont jóval kisebb a felelősség. Van egy orvos ismerősöm, korábban mentőorvosként dolgozott, ő maga mondta, hogy mire az ember szakorvos lesz, egy sor gödröt telerak a temetőben, közvetve-közvetlenül.

Amit én látok: a presztizse azért csökkent úgy le, mert az emberek azt hiszik, hoogy a google elegendő információt ad nekik ahhoz, hogy felülírják az orvos tudását. Menjetek néha fel a gyerekvállalás kategóriába, olyan kérdések vannak, hogy a bicska kinyílik a zsebemben. Kismama feltételezi, hogy úgy kapott antibiotikumot, hogy az árt a magzatnak, mert ő biztos jobban tudja, mint az orvos. Egy rendszertelen menstruációra simán megmondják egymásnak, hogy PCOS, és milyen orvos az, aki ennyi tünetre, még kivizsgálás nélkül (ugye az csak ezután következett) egyből nem kezdi el ezzel kezelni... Néha elgondolkodom, hogy vajon ezek az emberek az autószerelő munkáját is megkérdőjelezik, ha az autójuk fura hangot ad ki, amire a szerelő azt mondja, hogy a karburátor hibája, míg a szomszéd Évinek az autója is fura hangot adott ki és neki csak olajcserét kellett eszközölni? Nem is folytatom.

Én megmondom őszintén, nálunk mindenki, aki a fogorvosi szakot választotta, annaka pénz mindenképpen benne van a top 3 indokok között. Persze pénz is csak akkor van,mha az ember ügyes, tudom, hogy mindenki azt hiszi, hogy minden fogorvos multimilliomos, de ez nem igaz. Ahogy ugye az sem, hogy bármelyik szakorvos sem ferrarival jár dolgozni.

Én meg tudom mondani magamról, hogy azért választottam ezt a hivatást, mert ez tetszett. Ahogy gondolom mindenki más is, aki kozmetikus lesz, tolmács vagy zongoraművész. Nincsenek ilyen indokok, hogy mert szeretem az embereket, meg segíteni akarok rajtuk, mert nevelni akarom őket az egészségre. Minden, ami a fogászatban van, tetszik és akarom csinálni.

Én is leírom, bár csak idén fogok jelentkezni az általános orvosi karra.

Nálam több megfontolás alapján történt a pályaválasztás.

1. Praktikussági okok: a legegyszerűbb magyarázat: orvosra mindig és mindenhol szükség van/volt/lesz. Mivel szeretek nyelveket tanulni is, könnyen lehet, hogy külföldön akarom folytatni az életem, ez nincs eldöntve még, de ha így lesz, el tudok helyezkedni. (Egy jogász diplomával mit kezdesz, ha csak a magyar jogot tanultad?)

2. Szociális élet: ez nálam nem volt kizáró ok, mivel nem vagyok az az eljárós típus, a tanulás, tudás jobban kikapcsol. Családban nem gondolkodom, magamnak való vagyok, természetesen ki tudja, hogy fordul a kocka, de jelenleg sokkal távolabb állok ettől, mint kortársaim.

3. Maximalizmus: közel sem az orvosihoz szükséges tárgyak az erősségeim, és ez éppen, ami motivál; ezt is tudni akarom. Az egész orvoslástan számomra egy féltve őrzött, ősi titok, amit csak kevesen tudhatnak, egy teljesen más világ.

4. Különösen zavar, hogyha a körülöttem zajló jelenségeket nem értem, a bennem zajlókról akkor ne is beszéljünk..

Többnyire ezek az indíttatásaim, családomban senki nem volt hasonló pályán, nem erőltették, sőt.. A pénz és a segítségnyújtás sem tartozik annyira a motivációim közé, inkább "háttérmunkásnak", kutatónak képzelném el magam, de ki tudja mit hoz az egyetem addig.

20/l