Orvostanhallgatók! Mesélnétek a nyári, ápolástani kórházi gyakorlatról?

Na jó írok bővebben is.

Ennek az egész ápolástan baromságnak az lenne a lényege, hogy megismerkedj a nővérek munkájával. Ez eddig Ok is lenne, de szerintem, 2-3 nap etetés, székletlapátolás stb, bőven elég egy medikusnak. Ami igazán fontos lenne, vércukor, vérnyomásmérés, vénázás, injekciók beadása (heparin, insulin) stb. A probléma csupán az, hogy általában a vérnyomásmérésen kívül, nem nagyon adnak lehetőséget. Vénázás. Ó nagyon szerencsés vagy, ha megengedik. Gyakorlatilag, te mint elsős orvostanhallgató bekerülsz az EÜ tápláléklánc legaljára, és kb. egy segédápolóval leszel egy lapon kezelve és kb. azt is csinálhatod, mint ő. Székletlapátolást. Ennek semmi értelme sincsen, egy medikus szempontjából. Arról nem is beszélve, hogyha peched van kikapsz egy olyan nővért, aki frusztrált, és szét fog szivatni.

Egy jó tanács, ne belgyógyra menj, hanem sebészetre, ott kevesebb a magatehetetlen elfekvő beteg.

"Nagyon tetszik a belgyógyászat és vonz is."

Maga az orvosi része tényleg érdekes, de itt nem az a lényeg. Azért nem jó a belgyógy, mert nagyon sok az elfekvő magatehetetlen beteg, és ha kifogsz egy problémásabb főnővért, akkor két hétig pelenkán kívül mást nem fogsz látni.

Sebészeten viszont sok a fiatal beteg epekő és egyéb problémák miatt, ott kevesebb az elfekvő, sőt esetleg műtétre is be lehet kéretőzni, például egy laparoszkópos cholecystectomiát megnézni.

Ó és egy tanács, tessék mindenkinek bemutatkozni és köszönni! Az első benyomás legyen az, hogy te egy rendes, udvarias gyerek vagy, ne pedig az, hogy itt egy újabb elkényeztetett, nagyképű, bunkó medikus. Ez főleg a nővérekkel és orvosokkal szemben fontos, de a betegeknek is célszerű bemutatkozni, ha például mész vérnyomást mérni, azzal kezded, hogy "Jó napot kívánok, XY első éves orvostanhallgató vagyok, megmérhetem a vérnyomását?"

Azért sok különbség van a kórházak között. Nem tudom, hogy a vidéki egyetemeknél hogy van, de SOTE-n általában a klinikákra nem érdemes menni, mert semmit nem engednek. Klinikán gyakorlatozó csoporttársaim közül volt, aki végig csak teát főzött, és volt, aki csak pelenkázott, mosdatott és ágyneműt cserélt. Viszont a vidéki (nem egyetemi) kórházakban többnyire mindent engednek. Én sem Pesten csináltam a gyakorlatot, hanem otthon, pont azért mert itt engednek is.

Első héten a főnővér azt mondta, hogy úgy sem leszek ápoló, egyszer megmutatja, hogy mit is csinálnak, aztán azt csinálok amit csak szeretnék. Minden nap reggel vért vettem a fél osztálytól, kanülöztem, vérnyomást mértem, összekészítettem az infúziókat, beadtam a gyógyszereket, ott voltam a viziten, aztán ha valamelyik beteg vizsgálatra ment, én mentem vele és megnéztem a vizsgálatot (vagy csak simán járkáltam a kórházban és bementem random vizsgálatokra, hogy "elsőéves orvostanhallgató vagyok").

Persze nem mindegyik kórház ennyire megengedő, de nem is mindegyik olyan gáz, mint ahogy az előttem lévő leírta.

Kedves előző, te mázlista! :-D Én is vidéki kórházban voltam, egyébként nem is kórház, hanem főnővér függő a dolog. Ha kikapsz egy sárkányt, az szívás. :-D

Nekem mondjuk annyi tököm még nem volt elsőben, hogy random vizsgálatokra nulla tudással bekéretőzzek, de így utólag nem is olyan rossz ötlet. Bár a betegeket mi is elkísértük.

Én a kútvölgyi intenzíven voltam... hát nemtom, nem csináltunk kb semmit, bár volt egy cuki nővér, aki elintézte, hogy bemehessek műtőbe. De amúgy tényleg illik bemutatkozni meg ilyesmi, énis kis mimóza voltam az elején, azt én rontottam el... bár nekem meg a mimózaságomat lehet sznobságnak vették v nemtom, mert nem nagyon kedveltek meg a nővérek. Volt egy aki kifejezetten bunkó volt, utána direkt úgy mentem mikorra ő nem volt beosztva. :D

nade az intenzíven sokmindent nem fogsz csinálni

Én most vagyok ötödéves a SOTE-n. Semmi értelme nincs annak az egy hónapnak, százszor hasznosabban el lehetne tölteni az időt. Ágyazni, ápolási papírokat kitölteni, gyógyszert kiosztani és vizitekre járni lehetett nekem. De az idő 90%-ában semmit nem csináltunk, nagyon hülyén nézett ki, hogy a folyosón fehér köpenyben támasztjuk a falat vagy ülünk a fotelokban és telózunk... "Szaros" dolgokat velem nem csináltattak, de amúgy se kényszeríthetnek semmire - azt csinálsz meg amit akarsz, arra mondasz nemet, amire akarsz. Max nem fogsz tetszeni a nővérkéknek, de ezen nem múlik semmi.

(Kútvölgyi belgyógyászaton voltam)