Az alkalmatlan tanárokat milért nem küldik el, amikor van egy csomó pályakezdő? és "új seprű jól seper" óvónők ugyanígy? Miért kell már a kicsivel üvölteni?

" 2 -3 kölök lovagol a tanáron "

Nem a gyerekeket kellene fegyelmezni? És a szülők mit tesznek hogy ne vadállatok legyenek?50 évvel ezelőtt egy tanár felkente a falra az olyant aki rátámadt ma nem teheti meg mert a "szülő" a fél faluval támad rá.

Az iskola nem nevelőautómata, ahova a szülő beadja a "nyers" gyereket, a tanár meg majd 30 gyerekből tisztességes, illemtudó angyalkát csinál, amellett, hogy leadja az anyagot. PERSZE.

A szülő dolga, hogy olyanná nevelje a gyereket, hogy az közösségbe beilleszthető legyen. A szülő dolga, hogy megtanítsa a gyereknek azt, hogy tisztelni kell a felnőtteket, különösen a tanárt.

Először tükörbe kell nézni, aztán pocskondiázni más munkáját.

Miből gondolod, hogy a tanár alkalmatlan?

Nyilván az utolsó, amikor már üvölt, mert az összes eszköztárát kimerítette már.

Mi az, hogy a gyerek lovagol a tanáron?

Milyen nevelést kaptak azok odahaza?

Mit kellene csinálnia? ( a tanárnak)Kihajítani az utcára, mert nem lehet vele bírni?

Az jó lenne?

Kitiltani az összes iskolából, kezelhetetlenség miatt?

Pár év múlva mi lesz vele?

Felnőttként hogy, és miből fog élni?

Sajnos, az otthoni nevelést nem pótolja semmi. Az iskolának nem az a feladata, hogy ilyen értelemben az alapoknál kezdje. Késő is már, a gyereket első perctől terelgetni kell.

Én például hiába szeretnék tanítani ( 3 évig voltam egyik szakomon óraadó) nincs lehetőség. Telített a pálya, s sajnos van olyan évfolyamtársam, aki bár kijelentette, nem akar tanítani, de olyan jó szakpárja van, hogy két kézzel kapkodnak utána, s ezért most tanít.

A másik probléma, hogy nagyon sok a kiégett tanár. Ennek nem az kellene, hogy legyen a megoldása, hogy elküldik, hanem az, hogy kisebb osztálylétszámokkal dolgozva, kevesebb órát adni egy - egy tanár kezébe, s így nemcsak "letanítja" majd az órát, hanem érdekessé tudja tenni, élménnyé tehetné a diákok számára. S talán még annyi, hogy a nyugdíjas tanárokat hagyni kellene nyugdíjba vonulni, s teret adni a fiataloknak is.

A pedagógus hivatás is olyan "szakma" mint a többi. Egy asztalos sem tanulja meg, hogyan kell egy komódot készíteni, ha nem gyakorolja. Persze, van akinek van adottsága hozzá, s az hamarabb eléri a célt. Idő kell arra, hogy egy pályakezdő beleszokjon az új környezetbe. Abba, hogy most már egyedül kell bemennie a terembe, felelős a döntéseiért, ugyanolyan figyelemmel kell lennie 32 gyerekre mint egy kisebb létszámú csoportban, kívülről kell látnia saját magát, saját magát kell adnia, de úgy, hogy közben fegyelmezzen is, neveljen is, ne csak tanítson, tanítson és ne csak leadja az anyagot.

Bár a kiabálás vajmi keveset használ, de nálam például ez a legutolsók egyike, amikor már tényleg nincs mit csinálni. (Ez általában a kisebbségiekkel fordult elő, de volt, hogy egy magyar osztály is annyira érdektelen volt, hogy az már fájt.)

Az a gyakorlati idő, amit jelenleg egy tanár tölt a katedrán, mielőtt tényleg tanár lenne nagyon kevés. (2X15 óra + külső tanítási gyakorlat 15 óra - szakonként)

Most a Bolognai rendszer talán több gyakorlatot szeretne bele vinni, de a gyakorlat a tárgyi tudástól veszi el az órákat.

Az iskola és az óvoda nem "rendes ember szabászat". Mi csak csiszolgatni tudjuk a kapott anyagot, s ha az az anyag hiányos (neveletlen, csúnyán beszél, nem érdekli semmi, tiszteletlen, közönséges stb.) akkor azt már nem biztos, hogy hozzá tudjuk ragasztani a hiányzó tulajdonságot. Persze próbálkozunk, de ha otthon azt látta a gyerek, hogy a szülő hazaér a munkából és ahelyett, hogy megnézi a gyerek leckéjét, vacsorát főz, rendbe szedi a lakást, vagyis elvégzi a mindennapos feladatait, szóval ha ehelyett leül TV-zni, akkor miért várja el a gyerektől, hogy elvégezze az ő otthoni kötelességeit.

Ez csak egy példa a sokból. Az iskola és a család közösen neveli a gyermeket. Csak az iskola vagy csak a család nevelése kevés.

Egy tanuló életében meghatározó lehet egy jó, példamutató tanár, mint ahogyan egy jó szülő is.

Én például minden órám előtt rettenetesen izgultam. Ezt például csak azzal lehetett leküzdeni, hogy tökéletesen felkészülök és a sok gyakorlással szoktam hozzá az új terephez.