Nagy megkönnyebbülés volt leérettségizni és ott hagyni végre a gimit? Mit éreztetek így visszagondolva?

Jó volt következmények nélkül nem csinálni semmit. Az érettségi csak azt éreztette velem, hogy telik az idő, és csinálni kéne már valamit. De minden folytonosan változott. Se nagy megkönnyebbülés, se nagy kétségbeesés nem követte az érettségit. Inkább úgy vagyok vele, mint a béka a fazék vízben, aminek alágyújtottak.

(Illetve nem tudom, hogy az mennyire számít érettségitől való megkönnyebbülésnek, hogy emelt fizikaérettségi előtt elcsaptam a hasamat, és pont a dolgozat közepén kellett kimennem egy jót sz***ni… De nagy megkönnyebbülés volt kimenni, arra határozottan emlékszem.)

Inkább úgy voltam vele, hogy végre túl vagyok rajta, innentől már csak azzal kell foglalkoznom, ami tényleg érdekel. Azóta már msc-n tanulok, mindjárt végzek itt is, meg dolgozom is és kicsit nosztalgiával gondolok vissza, hogy akkor annyira nem kellett igazán semmivel foglalkoznom csak a sulival, na összegezve sokkal könnyebb életem volt és szabadabb voltam mint most.

Sem igazán pozitív, sem igazán negatív élményem nem volt a gimiben, inkább egy szükséges rossznak tartottam, amolyan állóvíz volt. Nem bántam, hogy vége.

(amúgy ha már érettségi sztorik, az egyik srác matek érettségin megpróbált kimenni a mosdóba, kb 10 perccel kezdés után, persze nem engedték ki, azt hitték kamuzik, 2 percre rá akkorát fingott, hogy viccen kívül 10 percig szellőztettünk....szegény rákvörös lett természetesen...utána mesélte, hogy az anyukája csinált neki este chilis babot, az volt a kedvence és azt mondta egyszerűen képtelen volt már visszatartani a szeleket...a vizsga alatt négyszer ment ki...többet nem kekeckedtek vele a tanárok. :D )