Az irodalomban minek kell a versekhez elemzést készíteni és mindent hozzámagyarázni?

Teljesen egyetértek veled, viszont egyet ne feledj. A magyartanárok nem szeretik azt, ha valaki véleményt fejt ki és meg akarja reformálni az oktatást.

Mivel ezzel a föld alá mocskolod azt amit ő szeret és ahogy mondtad éveken keresztül seg.gelt és olvasott.

Szóval egy a fontos, menj át kettessel azon az érettségin aztán elfelejtheted az egészet.

Én már kérdeztem a tanáromtól, ő se tudott erre választ adni. Ha csak megnézzük Ady verseit, az első, ami lejön belőle, hogy ez az ember finoman szólva beteg volt. Ezeken nincs is mit elemezni, csak a költő tudhatja, hogy mit akart ezzel. Én is sokszor oldalakat teleírok a gondolataimmal ilyen versszerűen, de ha valaki elolvasná, fogadni mernék, hogy teljesen mást látna bele, mint amit én gondoltam akkor.

Az meg biztos valami követelmény lehet, hogy valaki csak akkor lesz költő, ha beteg, magányos, csődtömeg, depressziós, búbánatos, mivel nincs olyan író, akinek hú de hepi élete lett volna. De Ady a legjobb, az a Fekete zongora mi az anyámkínjáról szól? Annak aztán tényleg semmi mondanivalója.

Teljesen egyetértek abban az esetben, ha csak a líráról van szó.A legtöbb magyar epikai műbe szívesen vetettem bele magam.Abban viszont nagyon igazad van, hogy kitalálnak egy értelmezést, és azt verik bele évtizedek óta a diákok fejébe.

Akinek meg nem megy a reál, az fogjon neki törinek, ne az ilyen baromságoknak.

Egyetértek, én is gyűlölöm a verselemzéseket, hasonló okok miatt, mint te.

De ettől még érettségi tantárgy az irdalom, annak pedig ez is a része.Emiatt pedig kénytelen vagy megtanulni.Ha te kerülsz majd abba a székbe, akkor beleszólhatsz a dolgokba, de addig muszáj ezt is tudni valamennyire.

Tehát ennek tanulásának oka a puszta kényszer.De hogy miért van rá ezen kívül szükség azt nem tudom.Főleg úgy, hogy lehet, hogy tényleg nem értett bele semmilyen mélyebb tartalmat a költő.

Több dolgok miatt:

- Az iskola általános képzést ad a legfontosabb alapismeretekből.

- Az irodalomnak van egy szakmai része, amelyet bárki megtanulhat. Ehhez tartozik az elemzés is.

- Magyarázat, bele magyarázat? Néha igen. Máskor meg nem.

Vegyük pl. Petőfitől a szeptember végét.

Sok iskola szavaló, amatőr színjátszó drámai hangon mondja el a verset. Tényleg úgy, mintha - ahogyan írod - depressziós lenne a költő. Valójában pedig ez egy forró szerelmi vallomás. Ifjú házasok, a mézesheteket tölti feleségével Koltón. Ha nem ismered eléggé az életét, a keletkezés körülményeit, ha nem voltál még szerelmes, erre magadtól nem fogsz ráeszmélni.

Az, hogy van, aki nem érti meg ezeket a műveket nem jelenti azt, hogy teljesen felesleges tanítani őket. Az irodalom oktatásának arról kellene szólni, hogy egy műre reflektáljatok a saját gondolataitokkal érzéseitekkel (ez persze a valóságban nem így működik mindig).

Igenis sok versnek van mondanivalója, kivételek pedig mindig akadnak. De pl egy Walesi bárdok megírásának oka volt, csak meg kell érteni a történetét és a kiváltó okokat.

Szerintem próbáld meg elengedni ezeket az előítéleteket, és tényleg odafordulni egy mű felé, nyitottan és próbálj figyelni arra, mi jut róla az eszedbe. Nem kell, hogy ennek nagy köze legyen a műhöz, az a fontos, te mit tudsz hozzákapcsolni.

Szerintem a suliban is értékelni kell (persze ez nem mindig van így), ha valaki tud önálló gondolatokat megfogalmazni.

A vers műfajának rímképletének felismeréséhez tanulni kell, ez nem kétséges. Viszont pl egy érettséginél használhatod az irodalmi atlaszt, ami nagyon nagy segítség, olyan mint töriből az atlasz. Benne van, hogy mikor élt a költő/író, mi volt a múzsája neve, stb szóval lehet belőle meríteni. A többihez pedig tanulni kell, de ez ugyanígy van matekból vagy angolból is.

Ha eltekintünk az iskolától, ahol persze számon kell kérniük a tudásanyagot, akkor már teljesen más dolgok számítanak egy irodalmi műnél. Ha véletlenül később arra adod a fejed, hogy elolvass egy verset, nem az lesz a fontos, hogy milyen a rímelése vagy ütemhangsúlyos-e, hanem az, mit akar átadni, és neked ebből mi jön át ténylegesen.

Szia!

Én már egyetemen tanulom az irodalmat, és megpróbálom összeszedetten leírni a sok gondolatot, amit most eszembe juttattál, remélem, hogy sikerül.

Először is: mióta egyetemista vagyok, azt érzem, hogy ott jobban megértek dolgokat. Voltam én töri fakultációs is, ott is ezt gondoltam. Voltam angol minoros nagyon rövid ideig, ott is ezt gondoltam. Mindig is az a véleményem, hogy a felsőbb szinten elmagyarázzák a dolgokat rendesen. Amikor gimis voltam, és faktosok lettünk, mindenki úgy jött ki minden faktról (a kémiások a kémiáról, a matekosok a matekról), hogy azt mondták azoknak, akiknek az adott dolog nem ment: "gyerekek, gyertek be hozzánk, és jobban megértitek, mint alapon". Én is sokszor mondtam: "ha beülnétek magyar faktra, nagyon érdekes dolgokat hallanátok".

Az az igazság, hogy szerintem van egy alap tanulási dolog. próbálnak nem túl magas szinten magyarázni, de mégis azt akarják, hogy mindenből kapj egy kicsit. Így lesz az, hogy betanulod a metaforától az összes hülyeségig a dolgokat, de sosem fogod megérteni, mi a halálra jó egy metafora úgy istenigazából.

Nekem szerencsém volt, mert olyan magyartanárom volt, aki értékelte a saját gondolatokat. Tény, hogy a magyartanárok nagy százaléka nem ilyen. Azonban az ő helyzetük a következő: ül vele szemben egy csomó gyerek (mondjuk gimisek), akik

1., már általánosban megutálták az irodalmat

2., azt várják, hogy az iskola célja, hogy megszerettesse a gyerekekkel az olvasást. (Én ezzel nem értek egyet. Csomó embert ismerek, aki a kötelezőket utálja, de mást szívesen olvas. Ez szerintem csak kibúvó duma. A szülő dolga szerintem, hogy ha mást nem, legalább egy Rejtő Jenőt a gyerek kezébe adjon. De tény, hogy ezt nem teszik meg sokan.)

A magyartanárnak egyrészt el kell jutnia Thomas Mannig az érettségi előtt. És eszméletlen sok az irodalom anyag. Ezért pörgeti a dolgot. Nincs idő a véleményetekre. (Nem mondom, hogy ez jó, csak hogy így van.) A másik, hogy sok osztályban sok gyerek van, aki alapból utálja az egészet a fentiek miatt. Ott egy csomó gyerek, aki nem olvasta el a feladott művet. Még egy egy oldalas verset sem. Majd reklamál, hogy miért magyaráznak bele mindent a versekbe. Azért, mert a legtöbbeknek nincs semmilyen véleménye róla. El sem olvasta. és szegény tanár feladja.

Én elhiszem, hogy Te pont olyan vagy, aki elolvassa. És azt is tudom, hogy ez nagyon nem jó így.

A belemagyarázásról: valamilyen szinten igazad van. Pl. amikor azt mondják, hogy egy műfaj így meg úgy fejlődött. Pl. Az arany virágcserép a fantasy kezdete, de ez nem jelenti, hogy az az összes fantasy alkotóra hatással volt. Vagy hogy Tolkien olvasta.

Vannak dolgok, amelyek, ha van hozzá érzéked, igenis azt jelentik, amit az irodalomtanár(nő) mond. Ezt nem tudom jobban elhitetni veled. Van, aki ezt nem érzi. És hiába mondod, hogy a reál tárgyakban gyenge emberek ezt be tudják seggelni. Igazából ezt nem beseggelni kéne. azért seggeltetik, mert vannak gyerekek, akiknek nincs érzéke ezt meglátni. Van, akinek nyelvérzéke nincs, van akinek térlátása. Nálunk a töri tanár mindig ügyelt arra, hogy az összefüggéseket is lássuk. Aki beseggelte, annak csak 3-ast adott. Volt egy lány, aki nagyon jó volt matekból, meg reál dolgokból, de képtelen volt felfogni, mi köze az előző anyagnak a mostanihoz. Ha gondolkodtató kérdést kapott feleltkor, hogy vajon miért alakult ez meg az a társadalmi kérdés úgy, nem tudott rá felelni. Szóval hidd el, van egy olyan dolog benne, ami tényleg létezik.

Elismerem, hogy több mindent magyaráznak bele egy versbe, mint amit az alkotó akart. Az a baj, hogy akkor értenéd meg, hogy ez miért nem probléma, ha olvasnál pár irodalomelméleti munkát, de biztos nem fogsz, mert annyira nem érdekel. A lényeg, hogy csomó mű van, amiben igenis benne van valami úgy, hogy az alkotója sem tud róla. Erre írta Northop Frye A kritika anatómiája c. munkájában, hogy "Shalespeare nem Shakespeare első számú legjobb kritikusa". És igen, van belemagyarázás. Én pl. Weörös Sándor Bóbitájába beleláttam az egész emberi élet fejlődését (gyerekkor- felnőttkor - időskor), mások nem, mikor elemeztük. De az már filozófiai kérdés, hogy ez baj-e. Vagy hogy ez zavarja-e a vers íróját. A baj tényleg ott kezdődik, hogy sok tanár ledarálja, és nem késztet gondolkodásra, ezt tudom.

Mondok egy példát. Az irodalom tanszék vezetője mesélte:

volt egy csoport egy egyetemen, akiket megkértek, hogy elemezzenek egy novellát. Nem kellett nagyon szakszerűen. Csak írják le, mit mondott nekik. Volt mondjuk 10 ember, ők 6 féle módon vélekedtek róla. Majd összehívták őket a jövő héten is, akkor már nem kapták meg a szöveget. (egyik sem árulta el a másiknak, hogy ő mit írt, nem befolyásolták egymást.) Megkérték őket, hogy írják le, mit mondott nekik a múlt héten tesztelt novella. Már csak 2 féle értelmezés született. A konklúzió: a pillanat hevében sok mindent felébresztett bennük a mű, de végső tapasztalata mindnek ugyanaz volt róla.

Amit szoktak gyakran mondani: mi van, ha azzal, hogy a függöny kék a költő csak arra gondolt, hogy a függöny kék?

- Az a válaszom erre, hogy a költő nem fogja neked megfogalmazni tudni, hogy a kék hideg szín, hogy miért stimulálja az agyban a fázással kapcsolatos részeket, nem fogja tudni elmondani, miért nem olyan, mint a barna. de hidd el, tudja, hogy ha rideg hangulatot akar, akkor a függöny nem barna, hanem kék. És a költőknek általában van egy nagyon jó nyelvérzékük is. Ha neked nincs, úgy valóban nagyon nehéz észrevenni, mikor milyen szavak használatával akarja érzékeltetni a hangulatot (pl. kemény szavak, vagy Arany a Szondi 2 apródjában direkt törökös szavakat ír).

Lehet, hogy mindez számodra nagyon elvont. Csak azt szeretném, ha elhinnéd, hogy van egy bizonyos értelmezési szint, ami tényleg létezik, de igen, sok minden tényleg túlzás. A költők életrajzát egyébként hülyeség megtanulni. Hál istennek már csak a fontos dolgokat kell, amelyek érintik a költészetét, és csak az 5 legfontosabb embernek kell az életrajza alaposabban. Régen mindenkinek az összes iskolását tudni kellett, na az hülyeség volt. Ez akkoriban változott meg, mikor gimibe mentem. És hogy ne hidd, hogy magamat védem: a biosz reál tárgy, és imádtam. Szerettem a geometriát is. A föcit viszont elég beseggelni, mégis utáltam.

Kis vigasztalásként: egyetemi szinten sokkal több értelme van az egésznek. Nem elemzünk úgy verset, mint gimiben, illetve ritkán. Értelmezéselméleti vita több van. (Nem egy vers konkrét értelmezése, hanem az irodalomhoz való hozzáállásról.)