Csak szerintem sz*r a magyar oktatás?

Most vagyok 12. osztályos tanuló és kicsit megelégeltem a rendszert, hogy "sokat akar a szarka, de nem bírja a farka" axióma szerint működik. Rengeteg az elvárás, olyan szintű tudást kell elsajátítani már gimnáziumban is, aminek a túlnyomó része felesleges. Azzal nincs is baj, hogy tanulni kell, de az a baj, hogy a mennyiség miatt elkopik a minőségi tudás, úgy érzem mindenhez hozzányúlunk egy kicsit, megszagoljuk, megízleljük, de nem nyeljük le, ami felületes tudást ad és úgy kapkodunk minden után, hogy lehetetlen hosszú távon a szürkeállományba vésni. A tankönyvek nyelvezete nehézkes, túlontúl hivatalos, sokszor logikátlan elrendezésben. A kötelező olvasmányok úgy érzem elavultak, nem ebben a korban játszódnak, más értékrendeket szem előtt tartva, ami átélhetetlenné, azaz élvezhetetlenné teszi az olvasást, a diákokat ezzel is taszítva az olvasás szépségétől. Egy történésznek, írónak hasznos, átlag tinédzsernek nem. Rengeteg a halál témakörét érintő mű, ami nem aktuális egy 14-18 éves ember életében, a szövegkönyvünkben megjelentetett versek, elbeszélések, novellák túlnyomó többségéhez fel kéne nőni, hogy igazán megértsük. Úgy érzem a magyar tanuló passzív, nem vesz részt az órában. Külföldön nem divat a sokáig való iskolai padkoptatás, Magyarországon fehér köpenyes munkával körülbelül 23 éves kora után tud dolgozni, nyugaton nem várják el a nagy tudást, viszont ami van, rendesen megkövetelik hosszú távon, a gyakorlatra nagy hangsúlyt fektetnek, fontos a tanuló szerepe és a kreativitást. A másik nagy szívfájdalmam, hogy a kötelező érettségit irodalomból és történelemből kell letenni. Úgy érzem ez a két tárgy fontos legkevésbé egy ember életében. Nem feleslsges, de nem is fontos. Nem hiszem, hogy tisztában kéne lennem a dualizmus kori társadalom szerkezetével, mikor azt meg nem tudom, mit is tegyek, ha áramütés ér. Nektek mi a véleményetek?